Van az a pillanat…
Van az a pillanat, amikor ráharapok a mellbimbójára. Sikít. Sikít, de akkor is tartja. Sőt, ő tette a számba, pedig tudta, hogy mit fogok tenni vele. Hazaértem. Ugyanezt érzem, amikor az előtágítatlan popsijába egyetlen, határozott mozdulattal vágom bele a farkam. A keze a levegőt markolja. Nyüszít. De a harmadik lökésre már rápucsít, és én érzem, otthon vagyok. Igen, a fenekében vagyok otthon. Vagy amikor rajta fekszem, a lábai a nyakamban, a tekintetem az övébe fúródik, megváltoznak a...
Megjelent:
06. 07. 14:01 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 3
| Látták: 130x