A bdsm-kapcsolatok jelentős részét a benne részt vevők nyilvánosan nem vállalják fel. Lehet álszenteskedni, de sajnos ez a magyar valóság, ezért nem lehet csodálkozni a titkolózáson.
Nálunk még a homoszexualitás is legtöbb körben felháborító ős titkolandó. "Perverzebb" dolgokról pedig jobb nem is beszélni. Összességében a nemiséggel kapcsolatos gondolkodás nem is múlt századi, hanem inkább a XIX. századra jellemző. Persze nyilván vannak kivételek, nem azonos az elfogadottság a társadalom különböző csoportjaiban. Ugyan a külföldi gyakorlatról csak akkor lehetne megalapozottan beszélni, ha valaki hosszú ideje ott él, de azért az információim alapján leginkább a nyugati országokban van e téren is teljesen más világ!
A magyar helyzetről aztán nekem is vannak saját tapasztalatok. Nagyon ritkán találkozom olyan emberrel, aki nem titkolózik, akivel nem egy konspirációs hadművelet együtt lenni. Itt nem arra gondolok, hogy a párja-házastársa-barátnője/barátja előtt kell titkolózni (mert ez érthető), hanem bárki előtt!
Nem tudnék pontos arányt mondani arra, hogy eddigi partnerem közül hányan éltek párkapcsolatban, de nagyjából ez 80 %.
A "sima", vanilla megcsalásokat sem szokták világgá kürtölni, de ha valaki bdsm-viszonyt ápol, az teljesen más. De ha valaki mondjuk a férjének a szubja és rendszeresen élvezik egymást, akkor ezt nem tudja még a legjobb barátnő sem. Ilyenkor fordul elő olyasmi, hogy mondjuk azon rettegnek játék közben, hogy például csak akkorát üssenek a combra, hogy az másnap már ne legyen látható. Pedig lehet, épp az az ütés hiányzik az igazi élvezethez...
Ugyan ennek a titkolózásnak lehet izgalma is, de azért szerintem jobb lenne, ha nem kellene ezen görcsölni közben.
Kíváncsi lennék a véleményetekre, a tapasztalataitokra.
Hozzászólások (5)