Amikor a Valóság Széttépi az Álomvilágot

Az elmúlt napokban találkoztam egy alárendelt férfival. A beszélgetéseink, az egyeztetések mind rendben zajlottak, minden működött – telefonon

Csakhogy a valóság soha nem ott kezdődik, ahol az elvárások véget érnek.

Sokan ezen a nemes oldalon is az álomvilágot keresik, és kevesen mernek tényleg élni is benne. Tisztelet a kivételnek – azoknak, akik nem csak beszélnek róla, hanem fel is vállalják önmagukat.

Én nem játszom szerepeket. Nem színház, nem illúzió.

Ami bennem van, az valódi erő, és sokszor még egy „alfa hím” hatását is felülírja. Nem azért, mert erőlködöm, hanem mert természetes.

Mi történt? Mit váltottam ki belőle? Mi a kettősség szimfóniája?

A találkozásnál már az első pillanatban látható volt rajta a belső feszültség – vágy és félelem egyszerre.

Nem kell érintés hozzá, hogy érezzék a kisugárzásomat.

Az energiáim sokkal mélyebben dolgoznak, mint amit a felszín mutat.

Ahogy közelebb került hozzám, megjelent a tipikus reakció:

összeomlott benne a fantázia és a valóság közti híd.

Azt hitte, tudja, mit akar.

Azt hitte, fel van készülve.

De amikor valaki valódi erőt tapasztal – nem a könyvekből tanultat, nem a filmekből másoltat –, akkor dől el, melyik oldalon áll valójában.

A sötét játéktér

Amikor beléptünk a saját terepembe, már láttam rajta, hogy ez nem biztos, hogy az ő világa.

A reszketés nem a hidegtől jött, hanem a felismeréstől:

itt nincs díszlet, nincs menekülés, nincs „majd máskor”.

Itt csak a valóság van.

Amikor a teljes alfa női oldalam előjön, ott már nincs tapogatózás.

Nincs kímélet.

Ilyenkor még egy alfa hím is hátralépne.

És igen – mi, székelyek egyenesek vagyunk, kemények és kitartóak. Nem köntörfalazunk.

A pszichológiai töréspont

Eljött a pillanat, amikor az alárendelt végre kimondta:

„Ez nem is az én világom.”

És igaza volt.

Az álomvilág és a realitás két külön dimenzió.

Sokan kíváncsiak, sokan fantáziálnak – de nagyon kevesen mernek valóban átmenni a küszöbön.

És ez rendben van.

Nem való mindenkinek.

A lényeg

A történet végén tisztán látszott, hogy:

A valós dinamika messze túlmutat a vágyakon.

Aki nem ismeri magát, azt a helyzet kíméletlenül szembesíti önmagával.

És hogy sokan tényleg csak az álomvilágban keresik a bátorságot, nem a valóságban.

Mégis, ebből a találkozásból egy értékes dolog maradt:

egy őszinte barátság, mert mindketten megtettük azt a lépést, ahonnan már nincs hova hazudni.

Tanulság

Ne írj rám feleslegesen.

Nem szerepjátékot kapsz.

Nem fantáziaképet.

Velem vagy a mennyet, vagy a poklot éled meg – attól függően, ki vagy valójában.

Sose feledd:

A legtöbben azt hiszik, tudják, mire vágynak.

De valójában fogalmuk sincs, kivel kerülhetnek szembe.

APHRODITE