Azok, akik lent maradnak

Vannak lelkek, akik sosem érnek fel a felszálló rezgésekhez. Akik örökké a föld porát nyalogatják, tompa vágyakkal, csontig ható félelemmel, és azzal az örökös bizonytalansággal, ami megbénítja minden lépésüket. Ők a rabszolgák – nem testben, hanem akaratban. Ahol másnak acél gerince van, ott náluk csak puha hamu marad.

Ezek azok az alárendelt lelkek, akik mindig más árnyékában élnek, mert a fényük túl gyenge lenne ahhoz, hogy saját kontúrokat rajzoljon a világba. Aki csak könyörög a figyelemért, de soha nem érti meg, hogy a dominancia nem szerep – állapot. Energia. Erő. Véráram. És ezt hiába nézik évekig, soha nem nő beléjük.

Egy domináns nő nem azért magasabb rezgésű, mert hangosabb, vagy mert akaratosabb. Hanem mert benne a lélek már áttört minden korlátot. Belőle sugárzik a rend, a fegyelem, a vágy ereje, és az a csendes, megrendíthetetlen fölény, amit nem lehet tanulni. Aki erre a szintre nem ér fel, az csak bámulhatja — de sosem birtokolhatja.

A tudatlanok azok, akik lent maradnak

A tudatlan , a gyenge, a lusta lélek, aki csak beszél, de tenni már nem tud… aki fél a saját árnyékától is, mégis azt hiszi, joga van egy domináns nő közelébe lépni — az tévedés. Mély, tragikus tévedés.

Egy ilyen férfi nem méltó. Nem érdemli meg. És nem is fogja soha.

Mert egy domináns nő nem hajol le azokhoz, akik saját akaratukat sem bírják el. Nem vesz el semmit attól, aki már eleve üres. Csak továbbmegy, olyan tartással, amitől a gyengék még kisebbnek érzik magukat.

Aki nem képes felemelkedni, az örökre lent marad.

Aki nem tudja hordozni a nő erejét, az csak nézi, ahogy mások mellé áll — akikben van gerinc, lélek, tűz.

És a végén a tudatlan csak annyit ért meg:

nem a nő volt túl erős – ő volt túl kevés.

, a gyenge, a lusta lélek, aki csak beszél, de tenni már nem tud… aki fél a saját árnyékától is, mégis azt hiszi, joga van egy domináns nő közelébe lépni — az tévedés. Mély, tragikus tévedés.

Egy ilyen férfi nem méltó. Nem érdemli meg. És nem is fogja soha.

Mert egy domináns nő nem hajol le azokhoz, akik saját akaratukat sem bírják el. Nem vesz el semmit attól, aki már eleve üres. Csak továbbmegy, olyan tartással, amitől a gyengék még kisebbnek érzik magukat.

Aki nem képes felemelkedni, az örökre lent marad.

Aki nem tudja hordozni a nő erejét, az csak nézi, ahogy mások mellé áll — akikben van gerinc, lélek, tűz.

És a végén a tudatlan csak annyit ért meg:

nem a nő volt túl erős – ő volt túl kevés.