Elfogadóak vagyunk vagy csak hazudunk?

Függetlenség…Nem függetlenség…Vajon mennyit számít milyen az ember, ha vágyakat szeretne megélni? Vágyakat, amihez speciálisan összerakott emberre van szükség. Ha egy védett, biztonságos,tiszteletteljes, diszkrécióval átitatott kapcsolat alakul ki, akkor nem tök mindegy ki milyen? Ez hasonló a bőrszínhez, identitáshoz, politikai nézethez. Ha fekete nem fekszek ágyba vele? Ha biszexuális nem szólok hozzá? Elvileg szabad világban élünk nem? Itt már minden elfogadott. Lehet rózsaszín hajad, lehetsz tele varrva, járhatsz szakadt ruhában, füvezhetsz mégis elfogadnak. Barátaid lesznek, szerelmeid, kedvelni fognak.

És ha vágyaid vannak, de nem vagy független? Felnőtt emberként úgy néz rád a világ, hogy bdsm vágyai vannak, de nem független, fúj, hogy néz az ki. Több lennék, ha független, füves, rózsaszín hajú, bdsm kedvelő lennék? Ennyit jelentenek a vágyak? Ennyire vagyunk elfogadóak? Ha fekete a csávó, de megvan a vibe és minden vágy azonos, akkor nem mindegy ki mit mond?

Tele vagyok vágyakkal, még sem tudom kiélni. Tele vagyok megvalósítási elképzelésekkel mégsem tudom beteljesíteni. Annyira más volt régebben az életem, annyiszor volt…Mindegy. Másképp alakult, de a vágyak itt vannak, a partner pedig nem az, aki segíthet a megvalósításban.

Vajon megtalálom azt a partnert, ( ne vedd komolyan a leírást, csak helyettesítsd be azzal, amivel szeretnéd), azt a kínai, kék hajú, tiszta tetkó, bdsm tuti csávót, aki azt mondja nem vagy független, de bírlak? Bírlak, mert rohadt jó kis fantáziád van és pont ez tetszik? Vajon van, aki értékeli milyen ember vagy és milyen vágyaid vannak?

Bízom benne, hogy a 100 között ott lesz az-az 1. Egyszer ott lesz. Lehet tényleg kék hajjal, de jönni fog. Én kitartok. 😊