
Vágyak vagy valóság megélése
Sokszor elgondolkodom azon, hogy az emberek felfogási szintje mennyire nem haladja meg a valóságot. Nekem ezzel nincsen gondom, viszont amikor valaki találkozik egy igazán erős személyiségű nővel vagy férfival, gyakran nem tudja feldolgozni, mi is történik körülötte. Elvan a maga kis világában – ez egyfajta álomvilág, amit sokan kitalálnak maguknak, és azt hiszik, jól érzik benne magukat.
Ha viszont logikusan nézzük, egy magasabban képzett ember – mondjuk, aki elvégzett egy felsőfokú iskolát, és anatómiailag is tájékozott, látja a valóságot. A másik fél pedig sokszor álomvilágban él, nem tudja feldolgozni az igazságot. És amikor találkozik egy olyan személyiséggel, aki őszintén kimondja: „bocs, de ez nem fog működni” – akár az egészsége miatt is –, akkor az illető már nem tud ezzel mit kezdeni. Ha valaki nem képes elfogadni a valóságot, és a szemébe mondják az igazat, ott már ütközik a tény: a másik fél komoly pszichés problémákkal küzd.
A másik oldala a dolognak a vágy és a valóság kapcsolata. Sokan vagyunk, akik merünk perverzek lenni, és szeretnénk megélni önmagunkat különféle módon. A BDSM például a szexualitás egy magasabb szintje – azok értik meg igazán, akik már eljutottak erre a szintre.
Persze lehet azon gondolkodni, hogy az ösztrogén vagy a tesztoszteron szint hogyan hat a nőkre vagy férfiakra – de nem csak a hormonok szabályozzák ezeket a dolgokat, hanem az ösztön is, ami bennünk van, és amit folyamatosan meg kell élni.
Viszont én nem hiszek az álomvilágban élő emberekben. Szeretek két lábbal a földön járni. Az olyan férfiak, akik rózsaszín felhők között lebegnek, valahogy távol állnak tőlem.
Ezért is fordult elő már, hogy amikor eljutottam arra a szintre valakivel, hogy komolyabban beszéljünk, ő meg sem tudott szólalni – az intelligenciaszintje gyakorlatilag nulla volt. Sokszor elgondolkodom ilyenkor: ha személyesen találkoznánk, vajon mit csinálna? Összeomlana, „összeszarná magát” a helyzettől.
Az emberek sokszor azt hiszik, jól érzik magukat abban, amit élnek, de amikor valóban találkoznak egy igazi alfa nővel, akkor nem tudják kezelni a helyzetet.
Mert a domináns nők nem csak „eljátsszák” a dominanciát – ők valóban kemény életet élnek, vállalkoznak, irányítanak, és mindenért megküzdenek.
A dominancia – legyen szó nőkről vagy férfiakról – sokszor abból fakad, hogy gyermekkori traumákat nem tudtunk feldolgozni, és átvisszük azokat a felnőtt életünkbe. Minden, amit gyerekként átéltünk, velünk marad – és meghatározza, kik leszünk felnőttként.
Hozzászólások (0)