A női uralom ébredése

Nem maradt más a régi világból, csak romok.

A férfi uralom szétporladt, mint a hamu a viharban.

A hatalom, amit évszázadokon át birtokoltak, most a női kezek között formálódik újra.

De ez már nem bosszú.Ez ítélet.A női uralom korában nincs könyörület, mert a könyörület gyengeség, s a gyengeség az, ami ezt a világot romba döntötte.

A nők tanultak a csendből.Megtanulták, hogyan figyeljenek, hogyan gyűjtsék az erőt, hogyan építsenek láthatatlan falakat a lelkük köré.Amikor eljött az idő, nem kiáltottak – csak megálltak, és a világ meghajol.

Nem kormány, nem vallás, hanem egy új törvény: a női akarat törvénye.A férfiak többé nem vezetnek, hanem szolgálnak.De nem rabság ez – hanem tisztulás.

A férfi, aki térdre hull, nem veszít, hanem megérti önmagát.Mert a fájdalom most már nem büntetés, hanem tanítás.A Rend női papnői a testet használják, hogy a lelket formálják.

A lánc csak szimbólum, a csend a fegyelem nyelve.

A szertartások nem titkosak, de kevesen mernek belenézni.Mert aki látja őket, az megérti: ez a világ már nem a régi.A nő szava törvény.Egyetlen mozdulat, egyetlen pillantás elég, és a férfi lelkében elsimul a zűrzavar.A fájdalom már nem félelem, hanem bizalom.

A Rend uralkodása nem fizikai – hanem lelki láncokból épül.A női uralom nem tombolás.

Ez fegyelem, igazság, és az ösztön megzabolázása.

Aki része lesz ennek, az újra születik.

Nem számít, honnan jött, mit hitt vagy mit tagadott.

Itt mindenki meztelen – nem testben, hanem lélekben.

És aki képes elviselni ezt a meztelenséget, az megérti a legnagyobb igazságot:

hogy a hatalom nem elvétel, hanem adomány.

A papnő szemében nincs vágy, csak rend.

Minden mozdulatában ott a múlt összes fájdalma és az új kor csendes diadala.

A világ megtisztult.

A gyönyör és a fájdalom már nem ellenségek – hanem ugyanannak az istennőnek két arca.

És mikor a harang újra megszólal, a férfiak tudják:

nem szolgálnak többé –

csak engedelmeskednek annak, aki méltó a hatalomra.