Pokol
Nincs levegő. A neonfény égeti a szemem, kifordítva fekszik a világ körülöttem. Tömegek lökdösnek, izzadtságszag, nevetés, sikolyok — az emberek arctalanok, csak a hangjuk maradt, éles, éretlen, mint törött üveg a fülben. Zaj, zaj, zaj — nincs menekvés, nem vagyok sehol otthon. Taposnak rajtam át, ujjak kapnak utánam, és ha megállnék, bogarak másznak a bőrömön, kúsznak a hajamban, szúrnak, rágcsálnak. Valaki körmöt reszel mellettem, húzza, karistolja a csendet,...
Megjelent:
10 órája | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 2
| Látták: 70x