Szabad ötletek jegyzéke

Mostanában kicsit elragadott a fantáziám. Szünet van...én meg egyedül...nem jó kombó. "Olyan kis naív vagy" mondta egyszer valaki. Megértrttem, hogy miért mondta. Az emberek olyan jól játszák el, hogy komoly dolgot akarnak tőled. Nem értem, hogy az ilyenek miért nem mennek a hozzájuk hasonló nőkhöz/férfiakhoz.

József Attila: Szabad ötletek jegyzéke. Arra gondoltam én is elkezdek valami ilyesmit és leírom a random gondolataimat, amik eszembe jutnak, szóval az alábbiakban azokat fogjátok látni :

Tudod, hogy csak kihasználnak, igaz? Túl sokata adsz és hamar. Elvárod, hogy a másik is ezt érezze és mérges leszel, ha nem kapod meg, de meg is érted, hogy más nem olyan mint te...ők nehezebben kötődnek és nem képesek a sérüléseik után ugyanolyan odaadóan állni a dolgokhoz, mint te. De maradj ilyen...de gyengeségnek veszik...de a jó ember inkább értékelni fogja. Te csak maradj ilyen...legyél odaadó, amíg megérdemlik. A többi rajtuk áll, hogy megtörik e a bizalmad és kihasználják e, így legalább felfedik milyen emberek. De ez azt fogja eredményezni, hogy összetörsz, ha kiderülne, hogy kihasználnak és pedig erre van nagyobb esély. Minnél elszántabbnak látszol, annál inkább azt gondolják, hogy nem vagy képes elhagyni őket csak úgy egyik pillanatról a másikra, így ki fognak használni, pedig nem...Képes vagyok...mindíg ezt teszem azóta, mióta megtanultam a nehéz úton. Képes vagyok egyik pillanatban mindent megtenni valakiért szívből, de a másikban ha a kihasználás jeleit látom, akkor egy szempillantás alatt el tudom felejteni az embert, nem számít mit tettem meg érte/miatta. Megfogadtam, hogy nem sírok férfi után...ha maradnak maradnak, ha nem akkor nem. A párkeresés mindíg kockázatos lesz, de megéri ez? Lassan már nem tudom...egyre több falat húzok magam köré és egyre nehezebb lesz ténylegesen kötődnöm az odaadásom ellenére. Hamar kötődöm, mert mindenkiben meglátom a jót a lehetőségeket és csak utána veszem észre a rossz dolgokat, ha nem egyértelműen mutatják ki. Egy fajta embernek sem hiszek, még az őszínte szándékúaknak sem, hiszen az intelligens emberek egy jó személyiség mögé bújtatják el rossz énüket. Vajon miről jöhetek rá, hogy őszínte valaki? Sehonnan, mert vannak jó színészek. De ha tényleg azt gondolják, hogy az odaadásom miatt nem leszek képes elhagyni őket, akkor az intelligens embetek is levetik a maszkot, mert azt gondolják, nála mindegy, hiszen olyan kétségbeesett, hogy úgysem fog elhagyni. Angol szóvan "desperate". Egyszer valami ilyet olvastam: A világ egy állarcos bál, ahol én buta az igazi arcommal jelentem meg.

Ez szerintem mindent elmond...

Lehet felfogni, mint egy jó időtöltést...de ha ott hagyod, akkor megint újra kell kezdeni elölről az egészet. Akkor inkább nem akarnék semmit senkivel. Legalábbis egy ideig biztos nem.

Azt akrja, hogy mutassak meg mindent, de miért? Hogy jobban kihasználjon? Attól még, hogy elmondok neki mindent, lehet megtudja a gyengeségeim, de én tisztába vagyok vele és tudni fogom, ha ki akarja ezt használni. Vagy csak tudni akar rólam mindent? Ha rákérdezek, hogy "miért", akkor nem válaszol ezért gondolom azt, hogy csak a manipuláció miatt. Bár nem mintha számítana, mert nem lehet könnyen irányítani engem, maximum csak hagyom. Hagyom, mert unatkozom, nincs más rajta kívül. Hagyom, mert talán van bennem egy kis remény, hogy nem csak manipulálni akar. Hagyom, mert már minden mindegy...mindenki egy fasz, csak meg kell találni azt, akit el tudsz viselni...nem...ez nem jó felfogás. Ez teljesen nem így van. Ez csak egy gondolkodásmód, hogy megvédjen a sérüléstől, ami a jövőben előfordulhat. Mindegy mennyire vagy őszínte...mennyire fejezed ki az érzéseidet...ha egyszer valakit nem érdekel, akkor nem is fogja.

Hagyod magad...lehet túlzottan is...engeded, hogy képet csaljanak ki tőled és perverz dolgokat mondassanak még idő előtt. Hiába mondod, hogy neked kell az érzelmi kötődés...lehet jól esik a testednek ezért nem utasítod el teljesen, de amikor eljön az idő, hogy értékeld a dolgokat, akkor rájössz, hogy ez nem volt helyes és előbb érzelmi kötődést kellett volna kialakítanod. De én próbálok...nem tehetek róla, hogy olyan rideg felém...színte semmit nem tudok róla, miközben én folyamat magamról beszélek. Pedig szeretnék...de amint látom ő nem annyira, mint én. Nem érdekli fogd fel...bízhatok benne, de van egy olyan érzésem, hogy tudom a végkimenetelt, mint általában. Sose tévedek, ha a megérzéseimtől van szó. Lehet, hogy ő nem bízik bennem...bár milyen okot adtam rá? Lehet a túlzott odaadásom fura lehet és pont a túlzott őszínteség miatt hihetetlen. Ez még fárasztóbb, mint mikor egyedül vagyok...ez az egész párkeresés. Ah...miért nem jó semmi soha ebben a rohadt világban? "Arra teremtették az embereket, hogy szenvedjenek, hogy haláluk után megtisztuljanak". Ha választanom kellene egy bűnt, akkor a bujaság lenne. Nem mintha hinnék az egész szarságban, de feltételezzük...Egy gyermek semmit sem tett életében még és mégis vannak gyermekek, akik meghalnak. Hülyeség az egész. Csak felbasz az egész kereszténység, meg minden vallás.

Bárcsak kuss lenne a fejemben. Élvezed? Élvezik az emberek, hogy játszanak velem? Tudnék én is játszani. Oh, de még mennyire...de nem vagyok olyan ember, mert jobb vagyok. Nem bővítem a faszok társaságát. Én büszke akarok lenni az őszínte szándékaimra, arra aki vagyok. Csak én számítok, hogy én hogyan látom magam. És én nem akarok szar ember lenni. Hányszor átmentek már ezek a gondolatok a fejemen. Lehet csak ez állít meg, hogy teljesen egy fasz legyek. Nihilism...egy világ szemlélet, ami arra alapoz, hogy a világban semminek nincs értelme, hiszen úgyis meghalunk és minden semmivé lesz. Ez lehet a legértelmesebb világszemlélet. Tényleg nincs értelme semminek ezen a rohadt világon. Az emberek egymást tépik, örökkön örökké. Kell egy kis dráma, hogy ne legyen unalmas az élet, de nem háború és szenvedés. Nem csak az emberek...a természet. Minden úgy tud túlélni ezen a földön, hogy valami mást elpusztít. Milyen kegyetlen. Rád van kényszetítve, hogy ösztönlény légy. Mintha azt várnák el tőled, hogy hidegvérrel gyilkold meg a családod, barátaid, úgy, hogy nincs választásod, mert te tegyük fel hallhatatlan vagy, de elmenekülni sem tudsz semmilyen módon. Ha a fájdalom érzete nem lenne, talán nem lenne annyira rossz, kegyetlen. A fájdalom...minden szenvedés és kín okozója. Ha egy zebrának, nem fájna, ha az oroszlán bele harap, akkor nem szökne el ez a probléma...De akkor a haláltól sem félne senki és a ragadozók csak annyit esznek, ami nekik kell, ettől nem halna ki egy faj sem. Szóval a fájdalom, ha úgy vesszük felesleges. Akkor nem érzed a betegségeket és nem tudod meddig fogsz élni az igaz...de szívem szerint inkább élnék ilyen életet, mert nyugodt lennék.

Ha ott lennék be tudnám bizonyítani, hogy meg lehet bennem bízni...

Tudom mire gondolnak a férfiak..."ezt a lányt elteszem későbbre, ha nem jönne össze azzal akivel jobban akarom". Undorító, aki így gondolkodik.