A „nem” szó kapcsán jutott eszembe

Pedig a „nem” választ is meg kell becsülni. Amikor bemutatkozó levelünk után vissza írnak, több levélváltás is történik, amikor úgy tűnik, érdeklődéssel tekintenek felénk, elindul egy párbeszéd, aztán egyszer csak elmarad a válasz, elmarad napok, hetek múlva is, talán egy határt léptünk át, vagy egyszerűen csak érdektelenek lettünk a másik szemében, soha nem derül ki, egyik napról a másikra levegővé válunk, ismeretlenné, — akkor ez a három betűs válasz is megtiszteltetés volna. És amikor még ez az elutasító szó is felesleges időt pazarló gesztussá válik, akkor még a letiltás is méltányosabb, az is egy visszajelzés, egy vélemény kifejezése, nem bántó, legalább is nem annyira, mint a hirtelen fellépő közöny.