A csend ideje 💔💔

Nektek is szól!

A csodák léteznek, csak soha ne add fel az álmaidat, céljaidat! S, igen... sokszor várni kell a jóra, de hogyha hiszel és bízol önmagadban, akkor megérkezik. Olyan nincs, hogy a sors mindig csak elvesz, és nem ad semmit!

"A csend ideje…

— amikor a szív már kész, de a társ még várat magára💔

Vannak pillanatok, amikor minden a helyére kerül az életünkben — kivirágzik a hivatásunk, megtaláljuk önmagunkban a békét, tudjuk, kik vagyunk.

És mégis… valami még hiányzik.

Egy kéz, ami a kezünket keresi. Egy lélek, ami hazaér bennünk.

Sokan érezzük ilyenkor, hogy már készen állnánk szeretni.

Már tudnánk adni, már nem kérnénk feltételeket.

Mégis, a szerelem csak késlekedik, mint egy vonat, amit vársz, de nem hallod még a sípját a távolban.

És persze, közben jönnek emberek:

Akik túl gyorsan akarnak mindent.

Akik félve közelítenek, majd még gyorsabban távolodnak.

Akik szeretnének szeretni, de nem bírják a te tisztaságod súlyát.

És ilyenkor könnyű azt hinni: “Bennem van a hiba. Valami nem jó velem.”

De ez nem igaz.

Az igazság az, hogy már túl magas a szíved rezgése ahhoz, hogy letelepedj valami kevesebb mellett, mint amit megérdemelsz.

A régi minták, a régi sebek még néha halkan szólnak: “Ne bízz! Ne engedj!”

És a lelked még tanulja, hogy a szeretet nem kér, nem könyörög, nem birtokol.

A szeretet megenged.

A szeretet hív — de nem rángat.

Tudd, hogy most nem el vagy késve.

Most érik benned az, amit később egy másik lélek is megérez majd: a biztonságot, a melegséget, az otthont.

Aki most menekül tőled, — saját árnyaitól fut.

Aki most csak egy részedet kívánja, nem a teljes szívedre vágyik.

És aki nem lát téged, az nem azért nem lát, mert te nem vagy elég ragyogó — hanem mert még nem tudja, hogyan kell nézni a lényegbe.

Tarts ki a szívedben.

Tartsd meg magadban azt a csendes, tiszta teret, amit már felépítettél.

Mert az igazi társ nem keresgéli majd a szavaidban a választ.

Nem fél majd a fényedtől.

Nem hátrál meg attól, hogy te önmagad vagy.

Ő nem elvesz majd tőled — hanem hozzád lép.

Nem hiányt pótol — hanem veled együtt ünnepel.

És tudod… az ilyen szerelem nem kér időpontot. Nem szól előre.

Egyszer csak itt lesz.

És akkor minden addigi csend értelmet nyer.

Mert addig a csend nem volt üresség.

Csak helyet készített a csodának."