Lelkünk hídjai
Van egy híd, méghozzá egy pici, romos erdei fahíd. Talán évek, évtizedek óta nem lépett rá senki. A világ megfeledkezett róla, mint annyi mindenről, ami egykor fontos volt, de az idő lassan eltakarta. A deszkák elöregedtek, a korlátokat vastagon belepte a moha. A hajdan tiszta ösvény, amely hozzá vezetett, eltűnt a fák árnyékában, belepte a gaz. Az eső, a szél, az évek súlya csendben formálta át, mígnem már alig volt több, mint egy maroknyi korhadó fa a természet ölelésében. És mégis…, és...
Megjelent:
14 órája | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 7
| Látták: 57x