Szabadság, szerelem
- VIP
- Van nyilvános albuma
- Van nyilvános őt ábrázoló képe
- Van blogja
- Részt vesz egy eseményen
Ez egy komolyabb hangvételű és hosszabb írás lesz, aminek értelmezése felkészültséget igényel.
Először arról szerettem volna írni, hogy az utóbbi időben már nemcsak az üzenetekre nem válaszolnak sokan, de az is egyre ritkább, hogy olyan emberek visszaigazoljanak, akikkel élőben találkoztunk, de ha erről írnék az valószínűleg jóval nagyobb port kavarna, mint az alábbi téma, ami szerintem a nagy képet nézve fontosabb.
Sokan Nőnapra vagy karácsony alkalmából írnak blogot, ezek jellemzően nagyon népszerűek. Ezek miértjébe szándékosan nem megyek bele. Ma nem akartam a szabadság kapcsán blogot írni, pedig régebben sokszor tettem így ezen a napon.
Történt, hogy ma elmentem kertészkedni és szóba került egy közös ismerősünk a megrendelővel, egy rabbi. Ez azért fontos, mert a rabbi azzal érvelt, hogy ha Izraelben szerinte a vallásos erők lennének hatalmon ott is kivégeznék a melegeket. Ott is: mint például Gázában.
Ezt a kontextus végett írtam le. Erről a megrendelőnek (egy hölgynek) az jutott eszébe, hogy szerinte a melegség egy rendellenesség és nem érti, hogy aki ilyen beállítottságú az miért nem marad egyedülálló.
Itt a történet többfelé ágazik: vannak, akik azt mondják ilyenkor, hogy ilyen embernek nem szabad dolgozni. Erre kissé hosszú lenne reagálni, de röviden azt tudom mondani, hogy más ember pénztárcájában és munkájában kutakodni nem kifejezetten illendő dolog.
Másfelől pedig: minél idősebb valaki jellemzően annál jobban ragaszkodik a rutinjaihoz, a világról alkotott nézeteihez. Nagypapám, akire nagyon felnézek például kivétel, mert 70 éves kora felett kezdett írni (best seller kötet is lett informatikai témában), illetve 80 éves kora felett kezdett el festeni, nem akármilyen szinten.
Visszatérve a melegség kérdéséhez: tartom, amit hosszú ideje mondok: az oktatás által lehet az emberek számára a legjobban elérhetővé tenni a tudomány mai állását bármilyen témakörben.
Az állatvilágban a melegség számos fajnál megifgyelhető többek közt: a bonobóknál, zsiráfoknál, a japán makákóknál és a foltos hiénáknál is.
Miközben hallgattam a munkaadóm okfejtését egyből ez ugrott be: Szabadság, szerelem. A szabadság eléréséhez viszont kiművelt emberfőkre van szükség:
Petőfi Sándor: Szabadság, Szerelem
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Hozzászólások (3)
Hamar fel lehet mérni, kivel érdemes bizonyos kérdésekben vitát folytatni, mert nyitott, vagy kivel nem, mert csak feszültséget szül...
Meló szempontjából meg nem arra szerződtetek, hogy mindenben egyezzetek az élet nagy dolgairól...
Hogy bizonyos dolgokat másként láttok, attól még nem lesz senki sem rosszabb a másiknál, és mindenképp közös pont bennetek a kert.
A mai világgal kapcsolatban pedig tényleg nagyon fontos a nyitottság és a kritikus gondolkodás... Az információcunamiban én is csak azt tudom legjobb tanácsként adni a mostani fiataloknak, hogy mindent kezeljenek fenntartásokkal, és gondolkozzanak.
Ezentúl pedig az ember a munkaadóival ilyen kérdésekről vitatkozni nem bölcs dolog.
A diákjaim igyekszem kritikus gondolkodásra és a világra való nyitottságra tanítani, de felnőtteknél ez online és offline is jellemzően kihívást jelent.
Parttalan vitát pedig eleget folytattam.
És a néninek nagyon nehéz elképzelnie, hogy valaki nem fér bele abba a világnézetbe, amiben ő nevelkedett... Ami egyébként borzasztóan nehéz, embert próbáló feladat...
Az ismeretlen és szokatlan így a néninek nem lehet más, mint ijesztő, taszító betegség.
És ezért nem a néni feltétlen a hibás, hanem valóban az oktatás. Persze segíségére lehetne a néninek némi józan ész, gondolkodás és empátia, de az ember világnézetét és vallását nem feltétlen szabad piszkálni, mert alapjaiban rengetheti meg a biztonságérzetét, az meg nem játék...