shash bighą́ąʼgi hadzíbáhí

Ismét korábbi fantázia

Csend honolt a viskóban. Csak messziről szűrődött be a zúgó szél zaja. Fura zsíros állati szag érződött a bunda alatt. Lassan ébredezett lány. Zavaros emlékei közt felrémlettek a nap történései.

Hirtelen tört ki a vihar, Zack megpróbálta a part felé kormányozni a törékeny kenut, Peter eszeveszetten lapátolt. A hullámok átcsapnak a fejük felett. Nina minden erejét összeszedve görcsösen kapaszkodott a lélekvesztő kis peremébe. Minden hiába volt, a zúgó ellentmondást nem tűrően közeledett, minden ellenállás hiába való volt. Hirtelen termett előttük a vízködből kimagasló szikla, Nina felkiáltott, de hangját elsodorta a szél. Sötét és csönd, filmszakadás.

Az ajtó éles reccsenésel vágódott ki, a hóvihar kitöltötte az egész szobát. A hirtelen fényben egy hatalmas alak magasodott a havas háttér előtt. Az óriási alak beljebb lépett és az ajtónak feszülve kizárta a kavargó hópelyheket. Nina most látta meg, hogy a kis viskó mindössze néhány négyzetméternyi területén állatbőrök, egy hevenyészett asztal a hozzátartozó székkel és egy kályha foglalt helyet. Ezen kívül mindössze a rusztikus ágy volt a szoba egyetlen felszerelése. Díszítés képpen pedig levadászott állatok koponyái bámultak le a falakról.

Az óriás érthetetlenül mormogott valamit majd kezéből ledobta tarisznyáját a kályha mellé.

Nina tudta, hogy valószínűleg ennek az embernek köszönheti az életét ha nem talál rá a folyóparton rövid időn belül megfagyott volna. Mégis mikor az alak felé indult ösztönösen a sarokba húzódott és védelméül a súlyos takarót emelte maga elé. A férfi egy szót sem szólt.

- Köszönöm - mondta a lány szinte suttogva rekedtes hangján.

A férfi csak mormogott valamit az orra alá majd közelebb jött és egészen a lány hajába tolta az arcát. Mélyet szippantott a lány illatából.

Nina remegett. A férfi azonban ahelyett hogy rá vetette volna magát amitől ő rettegett, inkább levetette magát mellé az ágyba majd hátat fordítva neki mély szuszogásba kezdett.

A lány remegett, pisszeni sem mert, de elaludni sem. Csak szorította takaróját a mellkasa előtt. Most fogta fel hogy teljesen meztelen. A háta felől a hideg fal, előtte a férfi. Végül hosszas tépelődés után úgy döntött, ha az ismeretlen megmentette és eddig nem ártott neki, akkor valószínűleg nem is akarja bántani. Amúgy is hova mehetne? Ki a hóviharba? Betakarózott és a férfi hátához simult, hogy egy kis meleget kapjon.

Elveszítette időérzékét, fogalma sem volt milyen nap lehet vagy akár milyen napszak. Álmosan nyitogatta szemeit és jóleső melegre ébredt. A kályhában tűz lobogott, rajta valamiféle étel készült egy vas tálban. Hatalmas férfi felé fordult majd a tálat levéve, egy fakanállal együtt azt a kezébe nyomta. Nina szemérmesen összehúzta magán a takarót, de kinyúlt a tálért mert ínycsiklandozó illatok áradnak belőle. A férfi nem hogy nem akart neki rosszat hanem megmentette és most gondoskodott az ételéről is. Valamiféle ragu lehetett, nagyon finom volt. A férfi továbbra sem szólt egy szót sem az ágy szélén ült és nézte, ahogyan eszik. Nina úgy érezte valamit mondania kell:

- Nagyon köszönöm! Igazán finom.

Csak egy mormogás volt a válasz. A lány most meg tudta nézni magának még jobban megmentőjét. Hatalmas 2 m körüli férfi volt állatbőrökből készült ruházatban csapzott, de tisztának tűnő hajjal és szakállal. Nem tűnt gonosztevőnek csak egy egyszerű vadásznak, lehet hogy néma a férfi és ezért él kint a vadonban? Mindenesetre neki köszönheti az életét.

Az evés után a férfi egy egyszerű agyagkorsóból vízzel kínálta. Majd a továbbra is süvítő vihar dacára kilépett a viskóból.

Újra elálmosodott, magára húzta a takarót és szinte nyomban elaludt. Álmában újra a újra felbukkant a szikla a ködből és a folyón hánykolódó kenu teljes sebességgel rohant felé. A lány felriadt, hevesen szedte a levegőt. A szobában sötét volt, a férfi mellette aludt a jó melegben. Hallotta csendes szuszogását.

Nina maga sem tudva miért talán a megmentése miatt érzett hála és felszabadulás érzésének keveredése miatt átölelte a mellette alvó férfit. Az megrezzent.

A lány lassan simogatni kezdte a férfi hatalmas vállát. Sóhajtás volt a válasz. Nina kezei lejjebb csúsztak és átölelték a vastag derekat. A férfi lassan felé fordult Nina nem húzódott el, sőt élvezte, hogy a hatalmas test hozzá nyomódik, hálás volt. Kezei lefelé kezdtek kalandozni, amire mormogás érkezett a sötét csendben.

A masszív test fölébe tornyosult, de a lány biztonságban érezte magát. Lassan szétnyíltak combjai és közel engedték magukhoz az erős férfias testet. Egyszerre sóhajtottak fel. Nina érezte, hogy a férfi hatalmas férfiassága szinte keresi a vágy barlangját. Combjai még szélesebbre tárultak, öle egyre nedvesebb lett. Hagyta, hogy a szerszám egy mozdulattal belé hatoljon, egyszerűen csodálatos érzés volt ahogy az erős férfi gyengéden de ellenállást nem tűrően fölébe kerekedett. Testük egy ritmusban mozgott, úgy érezte a férfi teljesen kitölti belülről, ami hatalmas gyönyörrel, ugyanakkor biztonságérzettel töltötte el. Ettől teste oly mértékben átadta magát a férfi mozgásának, hogy szinte eggyé váltak. Hörögve és sikoltva mentek el egyszerre. Körmeit a széles hátba mélyesztette szinte öntudatlan állapotban. Együtt aludtak vissza.

Szikrázott a hó a csodálatos napsütésben. Hihetetlen, évek óta nem érzett energia és bizsergés töltötte meg a testét. Orrát a hóba dugta majd játékosan a levegőbe csapott mancsával, felszabadultan vágtatott át a völgyön.

Megkergetett egy mókust és felmászott a tisztás legmagasabb fájára, melyről kedvére belátta az egész vidéket, a szellő bundájába kapott. Majd egész délelőtt bolondozott a vidám napsütésben. Hirtelen eszébe jutott, hogy gondoskodnia kell a lányról, elindult hát a part felé.

Könnyedén megtalálta a helyet a három, víz fölé magasodó szikla tövében. Mancsával kaparni kezdte a havat és félrehúzta a fenyő ágakat. Hamarosan eljutott a két testhez.

Miközben a következő ragunak való adagot biztosította, egy kék orkánkabát zsebéből színes névjegykártya esett ki rajta a felirattal:

Zack és Peter vízitúra szervezés.