Könnycsepp
16 éves lehettem. Mentem a suliból hazafele, a villamos ablakának hajtottam fejemet. Nem bírtam tovább, a szememet, torkomat feszítő könnycseppek kitörtek és én némán, magamba merülve sírtam. A nagy napszemüveg és fejhallgató, ahogy még ma is, megvédtek a kíváncsi-kutakodó tekintetek elől.
Hogy mi volt a bajom, már nem emlékszem, nyilván magányos voltam. (És alighanem depressziós is, családi örökség, régi ismerősöm a betegség.) Ami biztos, mert az érzésre emlékszem: nem akartam a világ...
Megjelent:
2015. 02. 19. 11:20 | Utolsó hozzászólás:
2015. 02. 20. 23:47 | Hozzászólások: 111
| Tetszik: 2
| Látták: 1117x