2015. 02. 19. 11:20 | Megjelent: 1117x
16 éves lehettem. Mentem a suliból hazafele, a villamos ablakának hajtottam fejemet. Nem bírtam tovább, a szememet, torkomat feszítő könnycseppek kitörtek és én némán, magamba merülve sírtam. A nagy napszemüveg és fejhallgató, ahogy még ma is, megvédtek a kíváncsi-kutakodó tekintetek elől.
Hogy mi volt a bajom, már nem emlékszem, nyilván magányos voltam. (És alighanem depressziós is, családi örökség, régi ismerősöm a betegség.) Ami biztos, mert az érzésre emlékszem: nem akartam a világ része lenni ám közben rettentően vágytam arra, hogy a világ része legyek.
Gondolataimból kizökkentett egy hirtelen lökés a térdemen. A velem szemben ülő srác felállt es mozdulata közben véletlenül hozzámért. Kedvesen bocsánatot kért. Majd mikor leszállt felkopogott a fejem mellett a villamos ablakán. Mosolygott szélesen, kacsintott es valami biztató jelet mutatott, hogy minden rendben lesz.
Nem tudom, miért emlékszem erre a jelenetre annyira élesen, talán mert annyira megvan az érzés, ami akkor eltöltött, talán mert annyiszor átéltem azóta.
Húsz év telt el azóta. Sok mindent átéltem, voltam boldog is és persze végtelenül boldogtalan. Mi változott, mit tanultam? Megtanultam, hogy kell együtt élni a gyakran rámtörő búskomor hangulatokkal, depresszióval, megtanultam, hogy ezek hamarabb elmúlnak és csökken a létem képzelt jelentősége (hiszen nem vagyok semmi különleges), ha ilyenkor másoknak segítek, más boldogságával foglalkozom. (És a karmámnak is használ.) Megtanultam, hogy be kell tudni engedni időnként valakit a magányomba, a lelkembe. Egy személy, egy csodálatos lány bejutott, mert nem betörni akarta, hanem finoman megállt a kapum előtt, még csak nem is kopogott, szerényen köhécselve jelezte, ott van, beljebb jönne, ha szeretném. Zűrzavaros időszak volt az az életemben, ő ott állt csendben, kabátban, majd résnyire nyitottam előtte az ajtót, ő belépett, körbepillantott és megijedt. Igaza volt.
Nyolc év múlva lett az enyém ez a lány, akkor már kopogott, mondta, itt van, nem fél, kész mindenre. Kisebb hezitálás után, kilestem a kukucskálón, ő az-e, majd először csak a biztonsági láncot nem levéve, kinyitottam neki az ajtót. Boldog mosolyát, szép lelkét meglátván, kinyitottam neki az ajtót és belépett oda, ahol azelőtt más nem járt. Elfogadott mindent örömmel, amit kapott. Sokszor előfordult, hogy csodálkozva forgatta, amit a kezébe adtam, de nagyon nyitott és elfogadó volt. Én is hasonló, gyermeki örömmel fedeztem fel az ő lelkét. Hat évig éltünk boldogságban. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról ezt- hogy a színtiszta, vakító fehér boldogság részese lehetett.
Mi köze ennek a BDSM-hez?
Véleményem szerint, ha valami, akkor a BDSM az, ami nemcsak, ahogy mondani szokták (és egyet is értek vele) az intelligencia játéka, de a lelkeké is. Ennél nagyobb közelség nem létezhet. Domináns vagyok, mindig az voltam. Erőm az érzékenységemben és az őszinteségemben rejlik.
Két éve élem meg tudatosan a dominanciám és szadizmusom. Tapasztalatlannak érzem még magam, tudom, az út elején járok, annak ellenére, hogy sok mindent megéltem. Szerencsés vagyok, ebben a tekintetben, nem kaptam visszautasítást soha, nem értek rossz élmények, az itteni közösség (nekem fontos része) befogadott, elfogadott, néhányan kedvelnek, és én is kedvelek és tisztelek itt sok embert. Pár hónapja jutottam el oda, hogy szintet lépjek. (Ennek talán köze van ahhoz is, hogy 2,5 év után az előző kapcsolatommal kapcsolatos gyászmunkát elvégezve, készen állok már lélekben másra, többre, mint eddig BDSM-ben.) Az itteni barátaim nagy része már sok éve van ebben a csodálatos BDSM-világban, és szinte mindegyikük kapcsolatban, érzelmekkel éli meg ezt.
Kész vagyok erre én is. Hónapok óta reménykedek, sőt, tulajdonképpen regisztrációm óta, hogy van valaki, aki hasonlót keres, a BDSM ilyen típusú megélését, és intellektuálisan, lelkileg is megértjük egymást. Barátaimat elnézve, olyan mélységű lehet ez a kapcsolat, amilyenre mindig vágytam.
Reményeim hiábavalónak tűntek, pár héttel ezelőttig. Nem is akartam elhinni, hogy létezik, létezhet ilyen személy, aki ennyire nekem való, és ő is hitetlenkedett a létezésemmel kapcsolatban. Érzem, ha beengedném őt a kapun belülre, nem zúzna össze semmit, finoman fogná meg, amit a kezébe adok. Érzem, boldogan lépnék be az ő kapuján és ott mindenre nyitottan néznék szét.
Ám ő nem tudja (nem meri) megadni, amire mindketten vágyunk. Elfogadom a döntését. Tanulok belőle, életem első visszautasításából.
Nem várok senkire most, nem akarok semmit, senkit.
Fejemet a busz ablakának hajtom, egy könnycsepp csendben lecsorog a napszemüvegem alól. Nem veszi észre senki.
https://www.youtube.com/watch?v=YNCArPzIbBQ
(Nick Cave- Are you the one that I’ve been waiting for)
((Blogbejegyzésem, mint mindegyik eddig, szabadon kommentelhető. Kommentet nem törlök, mindenki a saját felelősségére kommentel, szavai róla árulkodnak, nem rólam. Blogot sem törlök, mert én is vállalom a szavaim.))
Hozzászólások (111)
Ejnye, Te! :)
De a világbékével együtt jár az is, h minden kutyus boldog, gazdis életet él és megkapnak minden jót. :)
Világbéke, nekünk? Mármint Badlynek es nekem? Dehogy...világbéke mindenkinek!:):)
Nade nektek azér' világbékét!
"Éljen,éljen!"
Viszont világbéke, éljen, éljen! :))))
És a blogbejegyzéseim kommentjeit nem törlöm és nem moderálom, amíg kulturált stílusban megy a diskurzus. :)
Elveiddel mindazonáltal egyetértek. :)
Légy büszke, ez valahol bok. :D
Ezt itt mindenképpen szeretném kikérni magamnak,már a gondolat is vérlázító,hogy egy lelkileg jelenleg feldúlt nőt ilyesféle alantas dolgokkal zaklassak :O
Van neki elég baja,szerintem most csak némi olvasásra meg zenehallgatásra vágyik (esetleg magára Nick Cave-re személyesen,bár nemtudom ő regelve van-e itt?:P).
1. Nem kell megvédeni. :)
2. Talannyal haverok vagyunk, nem akar nekem rosszat, ahogy én se neki. :)
Az én blogjaimnal nincs perlekedés. Beke van, szeretet, cuki kutyák. :)
Hiszek a humánumban. :)
hátrébb a fullánkokkal, nem bántottalak. :)
Hiszem, h a saját szintünkön érdemes és lehet változást hozni.
Annak idején, amikor leszbikusként coming outoltam, sok ember véleményét megváltoztattam a melegekkel kapcsolatban. És örültem ennek. :)
Csak a személyes példa működik.
Nagy szavakat, általánosságban, bárki tud mondani.
Jobbá tenni? Nos...a hullámokat sem vagy képes megállítani a tengeren, de próbálkozni lehet.
https://www.google.hu/search?q=kuvasz+dog&client=opera&hs=yaq&biw=1280&bih=916&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=ow_mVOuPG8mvUZ_EgjA&ved=0CAYQ_AUoAQ#imgdii=_&imgrc=iXHXxG0OaBVarM%253A%3BynVa3uy6pVXYRM%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.szeptars.com%252Fwp-content%252Fuploads%252F2010%252F01%252FJulilog.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.szeptars.com%252Fthe-kuvasz%252F%3B600%3B480
"Nincs bennem bizonytalanság, kétség vagy félelem, általánosságban a harmónia jellemez. Időnként átadom magam a depressziónak vagy az eufóriának."
Hangsúly: időnként szón.
Törekszem mindig, hogy jobb ember (jobb buddhista) legyek.
Nem értek a kutyákhoz (se),bár a "dobit" azért vágom.
(szerencsétlen bambi még nem tudja mi vár rá :O)
Valójában ilyen cuki predátor vagyok:
https://www.google.hu/search?q=tiny+sweet+predator&biw=1366&bih=667&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=FAXmVMX-CoX-UMm7gcAM&ved=0CAYQ_AUoAQ#tbm=isch&q=sweet+predator+basset+puppy&imgdii=_&imgrc=5fXAPopoBGqqyM%253A%3BeZGtvYF0fE8oFM%3Bhttps%253A%252F%252Fs-media-cache-ak0.pinimg.com%252F236x%252Ff0%252F10%252F48%252Ff010489060e1a6a1b43063be6ce8e044.jpg%3Bhttps%253A%252F%252Fwww.pinterest.com%252Frainey5678%252Fbaby-deer%252F%3B236%3B429
Én azt hallottam, "tündér" vagy; megemlítettem hogy egy szadistáról beszélünk,de azt kaptam cserébe,hogy tökmindegy mi vagy,a mikulás-partyn vagy melyiken nagyon kellemes egyéniség voltál.
Persze én sem támadólag mondtam,amit mondtam;ha szadista,akkor szadista,ez van.
Van különbség szadista és szadista sorozatgyilkos között:D
(de ez a "szöszi predátor" még mindig hasít:P)
A basset kurvajófej fajta, aki találkozott vele egyszer, mind a rajongója lesz.
Nem tudok vele úgy sétálni, hogy ne állítanának meg járókelők azzal, hogy mennyire édes feje van. :)
Én dobi rajongó vagyok már 20 éve :) És befogtam a számat a kutyákról...bocsi :)
És ki mondta neked, h szöszi predátor lennék???
A kutyám csal mosolyt az arcomra, minden nap. :) Vele a legjobb társaságban lehetek. :)
(Biztos vagyok benne, h a lelked nem sziklás orom. :P)
Nem szándékozom a múltban élni. 2,5 éve elengedtem azt a lányt, most már lelkileg is készen állok más lelkembe engedésére. Kellett ennyi idő arra, hogy lezárjak és helyrerakjak minden emléket. Jók azok ott, ahol vannak.
Kell az egyedüllét, nekem extrém sok kell amúgyis, de egy kapcsolat vége után 2,5 évet sem tartok soknak.
Az a 6 év rendben van ott, ahol van. :)
A karma és a depresszió miért ne passzolnának? Hiszem, hogy a karma mutatta úton járok, ugyanakkor, akkor térek le és oda, ahova a döntéseim vezényelnek. (De vajon a döntéseim nem oda vezetnek-e, ahova el kell-e jussak, eljutnék amúgyis? Na hagyjuk, ez messzire vezet.)
És az időnként rámtörő depresszió is az utamból következik.
(Nem tudom, ki a közös ismerősünk, de köszönöm a vicces-kedves besorolást. :) )
-szükségszerűen- sötétebb időszak követ,majd ismét szirupos-rózsaszín. A magasságot/mélységet lehet ugyan befolyásolni,de ezt a kis sormintát nem nagyon. Szerintem gondolj néha arra a 6 évre,azzal a lánnyal,és hogy mekkora királyság,hogy ez megtörtént Veled. Ez jobb kedvre derít. Azután meg jön a köv. hullám..
Egyik közös ismerősünk szerint "nagyon jó arc" vagy,szóval gondolom ha rendbetetted magadban a dolgaidat (és nem falazod be az ajtót),hamar megrázhatod a "boldogságfát".
Nem mellesleg,nem is ismerek olyan embert,aki hajlamos a depresszióra,de mellette a karmát is emlegeti;válassz egyet a kettő közül,mert nem passzolnak egymáshoz:P
Ha valakit akkor Téged biztosan nem féltelek. Sok ember írja nekem hogy milyen nehéz pàrt, partnert talàlni. Csak értelmes és szàmomra csinos Hölgyekkel vannak kapcsolataim
Több is. Nem azért mert szupersztàr vagyok. Gondolkodj pozitívan, cselekedj, s a BDSM fényre derül :).
Nem, ez ribanckodás, mint mindig. :P
Ez is közhely? :)
Remélem, én is írtam párat. :) :P
Bizony, hogy kinek ki az ideális szub/dom partner, az olyan sokszínű, mint a vágyaink. Jó is így.
Persze ez az én véleményem, hogy mitől domináns valaki, másnak mástól, vagy épp semmitől. :))
Viszont éppen ezért vagyunk izgalmasak, mert mind különbözünk, kedves Virginia. :)
Hogy téged vagy más szubot nem nyűgöz le, hogy milyen vagyok- elfogadom. :) Nyilván nem egymást keressük. :)
Egyet muszáj tisztáznom, mert másik vonalon ragadtad meg a gondolataimat...Érzelmi stabilitás alatt bőséges érzelmet értek, ahogy a nevéből is adódik, viszont megtartva nagyjából egy szinten, a túl nagy kilengések bizonytalanságot, kétségeket, félelmeket eredményeznek az illetőben...amik engem szubként nem nyűgöznek le. :)
köszönöm a hozzászólásod és hogy elgondolkodtál, noha mélyebben (és ribanckodás nélkül) még sosem beszélgettünk. Épp ezért is félreértetted kicsit a lényeget. Nem azért hullt az a könnycsepp, mert érzelmeim lennének valaki felé, inkább a boldogság lehetőségének elvesztését éltem meg eképp.
Mint mindenki, én is vágyom boldognak lenni. Megélek mindent, ami jó, így azt is, ami rossz. Emiatt gondolhatsz érzelmesebbnek, noha ez semmi más, csak az, hogy mindent, amit csinálok éppen, 100%-ig megélek.
De akkor sorban.
1. Dominánsnak mondom magam? :) Valóban dominánsnak gondolom magam, mindig is ilyen voltam, gyerekkorom óta, jóval azelőtt, hogy megismerkedtem volna ezzel a világgal és neve lett volna ennek bennem. Hogy a BDSM-ben a dominanciám vagy a szadizmusom erőteljesebb, arról azokat kéne megkérdezned, akikkel voltam, vagy akik a barátaim.
2. Érzelmi stabilitás? Mert vannak érzéseim, átélem ugyanúgy a boldogságot, mint a deprimáltabb időszakokat? Milyen az érzelmileg stabil ember? Egy robot? Nem kívánok az lenni. És nem gondolom, hogy ettől leszek kevésbé domináns, sőt. Szenvedélyes vagyok, ez tény.
3. Amikről itt szó van, blogokban, chaten...az ideális dominánsról, az ideális szubról... Nem értek egyet az ideálok felfestésének a gondolatával sem. És akiket leírtok ti ideális dominánsnak, az valami ember és isten felett álló valaki lenne? Csak nem... (Mellesleg van nem egy domináns -férfi- barátom, akik megtiszteltek azzal, hogy a "gyenge", érzelmes oldalukat is megmutatták nekem. És ettől ők csak nőttek a szememben, emberségben.)
Továbbra is azt gondolom, hogy mint minden kapcsolatban, itt kiemelt szerepe van MINDKÉT fél érzékenységének.
2. Nem találkozom senkivel.
Viszont a te lelki gazdagságod determinál arra, hogy - ha nem is könnyen - de révbe érj.
A boldogság attól csodálatos, hogy ritka kincs.
Aki érett, ezért megbecsüli, és a teheti - megóvja.
Te már átélted azt, amit mások egy életen át keresnek. A szomorúságában is felemelő érzés ez.
Vigyázz magadra, Toyy, ölellek! :)