Az én kedvenc esős sztorim.
Emlékeztek arra a nyárra, amikor az aug. 20.-i tűzijáték alatti viharnak még sérültjei is voltak?
Na, olyan régen történt, amikor még Azuritnak is vállközépig ért a haja, és talán még rohangált valahol a földön pár élő diplodocus, hogy egy szép nyári napon a belvárosban sétáltam Testvérrel, és akkori barátnőmmel, Zászlóval. Csontig feketében, acélbetkósban, ahogy illik. Elkezdett szemerkélni az eső.
- Úriember nem szalad. -közölte Testvér, és mire ez ige is testté lett, már csak három...
Megjelent:
2018. 02. 08. 22:32 | Utolsó hozzászólás:
2018. 02. 09. 09:48 | Hozzászólások: 11
| Tetszik: 9
| Látták: 1203x