A Csendes Parancs – 2. rész: Mélységek alatt
Az idő elveszett. Csak a zihálásuk, az átmelegedett bőr és a lüktető csend maradt. A nő még mindig térdelt előtte, arca kipirult, nyála a mellkasára csorgott, kezei a háta mögött, pontosan ott, ahol parancsba kapta. A férfi egy pillanatra hátrébb lépett, és csak nézte. Mint egy alkotását. A szeme hideg volt, mégis tele vággyal. Nem szólt, csak elővett egy selyemkendőt, amit előző este választott ki – nem véletlenül. Lépésről lépésre közelebb ment, lehajolt, és szorosan a nő szemére...
Megjelent:
06. 02. 11:29 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 0
| Látták: 64x