Amikor
Amikor az élet új csodát tár eléd Lépünk egymás felé, egyre közelébb A zene üteme egyre gyorsabb Elménk fonódása egyre szorosabb Már folyik a tánc, a forgás szédülete kábít De a benned élő Narcissus öntelt bűzös vigyora Hirtelen zenét, örömet megállít A csoda közömbösen, undorral fordul félre Ki kiváncsi egy ilyen kakofon zenére Megszégyenülve zokogok egy sötét sarokban Bár ostorod ereje szakítaná fel testem De erőd oly hatalmas Hogy szavak nélkül is leteperte lelkem...
Megjelent:
5 órája | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 1
| Látták: 37x