Az első igazi ,akit nem felejtek
A bár félhomályában ültem, könyöklőm alatt a sötét fa asztal sima felülete. A poharam lassan kiürült, de nem a bor íze kötötte le a figyelmem. Ő ott ült, néhány asztallal arrébb, ujjaival a pohár szélén játszott, mintha apró köröket rajzolna az üvegbe. Még nem tudta, hogy figyelem. Még nem tudta, hogy az estéje és minden utána következő napja az enyém lesz. Amikor a tekintetünk találkozott, nem mosolyogtam. Csak felálltam, odaléptem, és a szék háttámlájára támaszkodva hajoltam hozzá...
Megjelent:
08. 09. 22:21 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 17
| Látták: 235x