Eufória
Magadhoz emelsz és veled szárnyalok Utunkat kísérik kéjes és fájó sóhajok Amikor röptünk megtörik veled zuhanok Lényünk már összeolvadt és egymást támogatva Lelkünk újra a felhők felett ragyog. Akarom a fájdalmat és a kéjt Egyszerre urad s szolgád leszek Lebegj felettem taposs szét Akkor Főnixként újjászületek Erőt nyerve most téged tartalak Lelkünk fogságában élünk Kielégülésünk örök, és bekövetkezik újra meg újra.
Megjelent:
2 napja | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 1
| Látták: 32x