Eufória

Magadhoz emelsz és veled szárnyalok

Utunkat kísérik kéjes és fájó sóhajok

Amikor röptünk megtörik veled zuhanok

Lényünk már összeolvadt és egymást támogatva

Lelkünk újra a felhők felett ragyog.

Akarom a fájdalmat és a kéjt

Egyszerre urad s szolgád leszek

Lebegj felettem taposs szét

Akkor Főnixként újjászületek 

Erőt nyerve most téged tartalak

Lelkünk fogságában élünk

Kielégülésünk örök, és bekövetkezik újra meg újra.