69
Egy hosszú nap után végre elnyújtózom az ágyon. A szobában félhomály uralkodik, csak egy kis fény világítja meg a teret. A háttérben halk zene szól, ami épp elég ahhoz, hogy kicsit ellazuljak. Azon gondolkodom, hogy talán korán elalszom, amikor meglátom, hogy belépsz a szobába. Ahogy rád nézek, elakad a szavam. Ott állsz előttem, egy olyan ruhában, ami egyszerre laza és ellenállhatatlanul kihívó. Nem szólalsz meg, csak rám mosolyogsz – egy olyan mosollyal, amitől tudom, hogy ma este...
Megjelent:
4 órája | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 0
| Látták: 27x