Egy kiállítás képei XIII

El kell ismerjem, lehet valami abban a kritikában, amit néha megkapok itt: minden bizonnyal egyáltalán nem a megfelelő helyen teszem közzé ezeket az írásokat. Akárhogy is, ez egy szexpartner-kereső oldal, én pedig nemhogy partnert nem keresek, de – őszintén szólva – különösebben a szex sem érdekel. Vagy hát, rendben van, persze, ébred bennem olykor igény az ilyesmire (bár különösebben nagy étvágyúnak semmiképp sem mondanám magam), de egészen biztos, hogy nem az érzékiség az, ami a szubmisszivitással kapcsolatban lázba hoz.

Ezért is találkozom csak ritkán olyan képpel e témában, ami igazán megragadna. Ezek legtöbbje ugyanis, természetesen, erősen pornográf: pedig a meztelenség, a különböző fétisek (csizmák, láncok, peckek stb.) inkább taszítanak; sokszor már-már – nevetséges tolakodásukkal – egyenesen komikusnak hatnak. Némileg jobbak ezeknél azok, amelyek – dicséretes visszafogottsággal – megelégednek egy testtartás, gesztus vagy arckifejezés ábrázolásával. Persze ezek között is akadnak túlzóak, bosszantóan szájbarágósak: hiszen a térdeplés vagy a lehajtott fej végül is csak szimbólumok: valami olyasmire utalnak, ami mindezen külsőségeken túl van, és sokkal fontosabb azoknál. Nevezhetjük ezt alázatnak, oaadásnak, vagy illethetjük e kifejezések bármelyik egyéb szinonimájával – nem ez a lényeg, hiszen nem szavakon fordul meg a világ. Az viszont – legalábbis számomra – nagyon is lényeges lenne, hogy erről a nehezen megfogalmazható érzületről, ne pedig a lényegtelen külsőségekről (csizmáról, harisnyákról, groteszk hason csúszásról stb.) szóljon a kép.

Mint pl. ez.* Hiszen miféle engedelmesség az, amelyik pusztán a hálószobára korlátozódik, vagy amelyik önteltségében meg kívánja szabni, hogy milyen területeken óhajt engedelmeskedni? Gondoljatok csak bele: ha mondjuk megkérnék egy kedves, anyagias szolgáltatót arra, hogy ezt vagy azt parancsoljon meg nekem – amit aztán ő persze, némi pénzbeli ellenszolgáltatás fejében meg is tenne; hát, itt még azt se lehetne egyértelműen megállapítani, hogy egyáltalán ki engedelmeskedett kinek. Ennek aztán az égvilágon semmi köze nincs az alázathoz: vagy legalábbis ahhoz, amit én keresek, tuti, hogy nincsen.

Hasonlíthatatlanabbul izgalmasabbnak tűnik a képen látható szituáció. Úgy látszik, hogy a nő valóban minden területét uralja a férfi életét: akinek, éppen ezért, valószínűleg, korántsem ez az egyetlen alkalom, amikor alaposan ki kell lépnie a komfortzónájából. Márpedig az okosok azt mondják, anélkül nincs fejlődés.

Azután meg ezen a képen szóba sem kerül a szex – a bevezető sorok ismerétében pedig talán érthető, hogy nem tudok elég hálás lenni emiatt az alkotónak. Igaz, a kérés tárgya (ti. a PlayStation) arra utal, hogy a férfi egyéniségében lehet némi infantil vonás, de némely tekintetben gyerekesnek lenni kifejezetten előnyös; ráadásul egy éretlenebb személyiség fokozottan igényli a következetes kontrollt. Az persze vitathatatlan, hogy ez az állandó kontroll fárasztó lehet a nőnek: legalábbis biztosan komoly erőfeszítéseket és elhivatottságot kíván. A kép azt sugallja, hogy valami miatt mégis megéri ez neki. Talán mert a férfi olyan módon képes viszonozni ezt a törődés, hogy az tökéletesen kárpótolja őt fáradozásaiért? Vagy talán a férfi személyisége olyan, ami még ezt a fajta, fáradságos törődést is élvezetessé teszi? Esetleg netán, lehetséges, hogy a nő maga is élvezetet talál a hatalmaskodás eme formájában? Számomra, ez utóbbi magyarázat tűnik a legvalószínűbbnek – de hát, persze, ez a tény többet árul el rólam és a vágyaimról, mint a képről.

* Fordítás:

A kép címe: Pénzmenedzselés egy FLR kapcsolatban

"Gondolkodtam a kéréseden a PlayStationnal kapcsolatban, és a válaszom: nem. Olykor lehetnél kicsit érzékenyebb és figyelmesebb a szükségleteim iránt. Ha kérek tőled valamit, elvárom, hogy azonnal reagálj és nyomban láss is hozzá. Amennyiben a jövőben fejlődést tapasztalok az engedelmességed terén, esetleg megengedem, hogy ismét előhozakodj a dologgal. Most pedig térdelj le, és köszönd meg, hogy foglalkoztam a kéréseddel."