Egy bőrnadrágos lány emléke

Emlékszem, pedig rég volt. A folyóson ültem, órára vártam. A könyvtárból léptél ki. Többen is voltunk ott, így először nem tűntél fel. A szemem sarkában láttam megvillanni valami fényeset. Feszes, fekete bőrnadrágban voltál, csinos, vörös szatén felsővel. A derekadat kis öv emelte ki. Szolid fekete magas sarkút viseltél, magas sarokkal. Mindez nem lett volna elég, egy vékony keretes szemüveg ékesítette arcodat. Rövid, barna hajadat elegánsan, összefogva viselted. Igazi dögös titkárnő voltál! Vagy a titokzatos tanárnő, egy bőrnacis vagány csaj, akit nem izgat az, mit gondolnak róla mások. Ha jól emlékszem, valakivel beszélgettél. Vörösen rúzsozott ajkaid lágyan elmosolyodtak. Gyönyörű voltál! Maga voltál a vágy élőmegtestesítője. Stílusos voltál, volt ízlésed és tudtad, mit, hogyan viselj. Felsőbb éves voltál, talán doktorandusz is. Művelt lehettél és szorgalmas. Mindig egy ilyen barátnőről álmodtam.
Eljátszadoztam a gondolattal, hogy mit csinálhatnánk együtt? Elképzeltem, hogy a bőrnadrágos ölembe ülsz, a kedvenc helyemen. Egy kényelmes kanapén foglaltunk helyet, miközben kellemes zene szólt volna. Szépen levettem volna a szemüvegedet, hogy a csóknál ne zavarjon. Kezem a combodat simogatta, miközben arcodat a mellkasomon pihentetted volna.
Vagy bújtattál volna az asztalod alá? Munka közben nem árt a kényeztetés! Parancsodra húztam volna le a cipődet, hogy masszírozzam fáradt lábadat. A kezemmel feltoltam volna a bőrnadrágod szárát, hogy bokádat is kényeztessem. Lágyan csókoltam volna hibátlan lábfejedet, szopogattam lábujjaidat és nyaltam, ahol csak szeretted volna.
Vagy szeretkeztünk volna az asztalon? Meztelenül, szétdobálva a ruháinkat, könyvek fölött? Lábaidat a vállamon pihentetted, vagy derekamon összekulcsolva szorítottál volna? Vagy csak lopva szexeltünk volna? Éppen csak lehúzva nadrágot, miközben az egyik könyves polcra támaszkodsz? Térdelve nyaltam volna simára borotvált vaginádat, majd szépen, lassan tettelek volna magamévá.
De ez csak képzelgés. Nem ismertelek és te se engem. Esélyem se lett volna megismerni téged. Van egy mondás: A jelenünk rossz, a jövőnk bizonytalan, ezért a múltból élünk. Bár ezer módon támadható gondolat, gyakran már tényleg nem marad más, mint a múlt színes foszlányait leírni. Megmaradsz nekem egy kellemes emléknek, annak a bőrnadrágos lánynak, aki akkor feldobta a napomat.