Nők bolygója 2

Végül Zenobia aludni akart. Elizabeth és Amanda tudták a dolgukat, háttal a földre feküdtek a füvön, és engedték a királynőnek, hogy puha melegágyként használja a testeiket. Aaronnak és Stevennek megengedték , hogy oázisban gyümölcsöt és vizet: keressenek, mert az ellátmány étellel és vízzel csak a nőknek volt fentartva.
Steven evett néhány szentjánoskenyeret . Víz nem volt, de Lydia a késével felvágott egy kaktuszt és annak levét megihatták. A királynő hogyan lehet ennyire vigyázatlan? – gondolta Lydia A férfi rabszolga lovak nem bírhatják hosszú ideig étel vagy víz nélkül miközben csak a nők aranyzuhatagát ihatják, a rekkenő hőségben 50-70 kg súlyú lovasaikat cipelve! Steven hozzászokott nehéz munkához, de a megfelelő ételhez. Steven kedvelte ha lovagolnak rajta és kihasználják az erejét, de hozzá volt szokva. hogy minden reggel kiadós reggelit kapott. Steven is, mint a többi emberi ló kapott serkentő erőnlétjavító pirulákat, melyből még volt a zsebében, de ez édeskevés volt egy 120 kg os csupa izom hátasállatnak. A tabletták segítettek a rabszolgáknak, hogy a nők lovaként szolgálva gyorsak és kitartóak legyenek . Steven gyomra hangosan korgott, és ijedtnek érezte magát, nem tudván, hogy ételen szomjan meddig bírhatja még.
Kimerültsége ellenére is nehezen aludt el. A csillagokkal díszített eget nézte és Danielle-ről, a tulajdonosáról, és egyetlen igaz szerelméről álmodott. A legnagyobb vágya, hogy visszatérjen tulajdonosa kerek izmos feneke alá, és belefeldkezhessen gyönyörű rabszolgatartójának imádásba élete hátralévő részében. Steven jó képzett rabszolga volt, úgyhogy igazán hitt a nők felsőbbrendűségében és készen állt arra, hogy meghaljon a királynő bármilyen szeszélyéért. De Danielle-t szolgálni valami más volt: ráadásul vele boldognak érezte magát, amikor a nő rajt élte ki szadista hajlamit. Boldog volt, amikor kihasználta őt! Egyszerűen az övé volt.
Elizabeth hirtelen kijött a bokrokból. Ugyanis a királynő alvás közben leforult róla, és most teljes súlya,Amanda testén pihent. Steven arra számított, hogy valami szolgálatot követel majd tőle, de nem, hanem, megcsókolta őt és Steven hasára ült őt az ajkakon. Ez egy édes, lágy csók volt. A csók után a földre helyeztt egy kevés ételt és italt, majd steven fülébe suttogta: Nekem holnap szükségem lesz az erődre. Te vagy az a legszebb és legodaadóbb rabszolga, akin valaha is lovagoltam. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan is távozott, nehogy a királynő észrevegyehiányát Ez a kedves kicsi tett arra késztette Stevent, hogy jobban érezze magát. Elizabeth szép nő volt: barna, hosszú haj, keleti szemek, egy hosszú puha test. Csókja fantasztikus volt... de ez nem volt az, nem Danielle volt,: de átengedte magát az étel és lovasának kedvessége élvezetének. Kevésbé érezte magányosnak magát.
Néhány órával később a rabszolgákat arra kényszerítették, hogy ébredjenek fel, az ébresztőt Amanda ostora szolgáltatta. Zenobia megragadta Steven haját és fejét a saját combjai közé tolta, majd megitatta aranyló nedűjével. Nagyon jól aludtam miután használtam ezt a rabszolgát, mondta. Ő olyan erős, mint Aaron de sokkal fiatalabb. Ma rajta fogok lovagolni.- jelntette ki.
Egy végtelen nap volt.
Zenobia Elizabethnél nehezebb (75 kg) volt és ráadásul folyamatosan a sarkantyúzta és ostorozta Stevent, de nem azért, mert lova nem felet volna meg elvárásainak, hanem csupán kedvtelésből, élvezte, hogy szenved alatta a nagydarab férfi.
A tegnap foglyul ejtett támadó, akit Amanda gyorsan betört, és lovává tett, meghalt a délelőtt folyamán. Nem bírta a forró napot, az éhséget és szomjúságot úgy hogy cipelni kellett, egy 55 kg súlyú gyönyörű, ámde nagyon kegyetlen lovast. Amanda nem törődött azzal. hogy lova még edzetlen és gyakorlatlan, nincs hozzászokva a lovasnők súlyához, a kemény igénybevételhez. Ennek ellenére arra kényszerítette a rabot, hogy tartson lépést a sokat meglovagolt, betört, edzett másik két rabszolgával. A rab ezt nem bírta, a kemény ostorozás és sarkantyúzás hatására erejének utolsó morzsáit is kifacsarta a rajta lovagló udvarhölgy, majd a rab megbotlott, és elesett, nem is kelt fel többé, kilehelte lelkét a kegyetlen úrnő formás feneke alatt. A fiatal udvarhölgy ruganyos ért földet a zuhanó rab nyakából, és látván, hogy az végleg feladta, elégedetten vigyorgott. A gonosz mosolyt, azonban hamar letörölte arcáról az a gondolat, hogy most ló nélkül maradt, és így nem sok esélye van neki sem a túlélésre, annak ellenére sem, hogy fiatal volt, atlétikus, de eddig csak a kényelmet és biztonságot ismerte.
Szerencséjére ő a királynő kedvenc szeretői közül volt az egyik és csak 55 kg volt Zenobia egy példátlan döntést hozott: megparancsolta Lydiának,a katonanőnek, hogy engedje meg Amandának, hogy meglovagolja. A fiatal erős katona megdöbbent ő egy büszke katona volt. De a királynő hatalma korlátlan. Még akkor is, ha Lydia tudta, hogy lóként nem sok esélye lesz életben kikerülni a sivatagból. Lydia letérdelt, hogy Amanda a nyakéba tehesse a nyerget, és felülhessen rá. A fiatal udvarhölgy egy szadista mosollyal fellépett kengyelbe, és megsarkantyúzta Lydia hasát, hogy lova felálljon. Amanda boldog volt, sokkal jobban örült egy nőstény lónak mint egy hímnek, mindig is vágyott arra, hogy kipróbálhassa, lovagló tudományt egy nőn is…

Folytatása következik a Nők bolygója egyik fejezetének fordítása