A tanár úr története 2

- A kislány alacsony, sötét hajú és kicsit dundi, akiben van lehetőség, de inkább bulizni jár és iszik minthogy készülne?
- Ennyire kiismerhető lennék?
- Nem, Uram.
Bekka elvigyorodott és nagyot harapott a pizzájába. Tudta, hogy amíg az Ura nem mosott kezet, biztonságban van. Egy percig némán ettek.
- Rád hasonlít – szólalt meg a férfi. – Csak te pimaszabb voltál már akkor is. Feladtad a leckét.
- Jobban, mint te szoktad a diákjaidnak?
- Jobban.
Bekka kihúzta magát ültében, dicséretnek vette a kijelentést.
- Legalább nem unatkozol mellettem, Uram.
- Azt biztosan nem.
Egymásra mosolyogtak, a férfi az utolsó korty limonádét is megitta. Bekka felállt, és újra töltötte a poharat, combjai izzadt nyomot hagytak az ebédlőasztal székének szövetén. Nemrég zuhanyozott, de beleizzadt a szexbe, bár ő az aktus alatt nem sokat mozgott. A mosógép stabil jószág, viszont a villanytűzhely már nem volt annyira az, ahogy kitapasztalták.
- Itt alszol, Uram? Vettem kolumbiai szemes kávét, és nagyon finom tojásrántottát tudok rendelni neked.
- Micsoda érvelés! De még be kell fejeznem egy tanulmányt, jövő hét pénteken van a leadási határidő.
- Ma még csak szerda van, Uram.
Bekka elől elfogyott a pizza, elmosta a tányérját, eltörölgette, majd leült a férfi lábaihoz, aki ráérősen falatozott. Mindig Bekka volt a gyorsabb, és jobban szerette, így bevárni az étkezés végét, az Ura lábainál. Hogy ne a hideg csempén kelljen ülnie, beszerzett egy kisebb szőnyeget, amit csak akkor terített le a konyhában, ha az Urát várta. Simogatta a férfi lábát, bokától térdig, majd finoman a comb közepéig, innen visszaindult megint a bokáig. A tizenötödik sorozatnál meghúzott egy vastag és sötét szőrszálat, annyira, hogy az ujjai között maradt. A dom felszisszent.
- Bekka!
A nő ártatlanul bámult fel rá.
- Igen, Uram?
- Bemész a hálóba és háttal lefekszel az ágyra!
- Megyek.
Bekka egy mosdószünetet is közbe iktatott, tudva, hogy kötözésre számíthat, akkor meg egy ideig biztosan nem lesz rá lehetősége. Megivott egy pohár vizet, és így felkészülve lefeküdt háttal az ágyára. A plafont nézte, ahová az Urával együtt ragasztottak fel több csillagképet, sötétben világító műanyag csillagokból. A kedvence a Göncöl-szekér volt, az egyetlen csillagkép, amit kapásból felismert, ha az égboltot figyelte napnyugta után. Körülbelül tíz percet kellett még várnia, mire az Ura bejött. Kihúzta az ágyneműtartót, és kivette az ott tárolt bőröndöt, ami BDSM felszereléssel volt tele.
- Ülj fel!
Bekka felült, nem is kellett kérnie a domnak maga elé nyújtotta a kezeit, amire szíjakat tett fel a férfi. A szemére szemmaszk került olyan, ami alól nem lehetett kilátni. A férfi a vállainál fogva hátradöntötte, a karjait a kovácsolt vasrácsos ágy támlájához rögzítette. Külön csináltatták az ágyat, hogy megfeleljen az igényeiknek. A két boka széles terpeszben került kikötözésre, de ez inkább izgató volt, mint fájdalmas. A következő programpont már nagyon nem tetszett Bekkának, a fülére fülhallgató került és amikor Zámbó Jimmy kezdett belőle szólni, akkor könyörgőre fogta a dolgot.
- Uram, ez kegyetlenség! Kérlek, valami mást! Bármit, csak ezt ne! Könyörgöm!
Annyit ért el, hogy az Ura nagyobbra vette a hangerőt és a szájába egy gyűrű szájpecek került. Az örökbecsű dallamokat hallgatva Bekka elgondolkodott Ura kegyetlenségének határtalanságáról, de még a saját gondolatait se hallotta rendesen. A válogatás számai sorra jöttek, egy perc nyugtot se hagyva neki. Fogalma sem volt, hogy mit csinálhat az Ura. Biztos volt benne, hogy nem hagyta magára, megkötözött embert nem lehet egyedül hagyni. Ahelyett, hogy játszanának, neki ezt kell hallgatnia, sajnálta az elpazarolt időt, miközben be kellett látnia, hogy ennek csakis ő az okozója. Sajnos a belátásai általában rövid határidőig szóltak, utána újrakezdte a szemtelenkedést. De az Ura vele maradt már évek óta, és Bekka véleménye az volt, hogy kifejezetten élvezi, hogy oly gyakran büntetheti meg a legváltozatosabb módokon. Elhallgatott Jimmy, és körülbelül félperc után a Csajkovszkij Diótörője csendült fel, amiért Bekka erősen hálás volt. Az egyetlen klasszikus volt, amit már minimum hússzor végighallgatott. Összerándult amikor valami hideg fém ért a szeméremdombjához, amit pár másodperc után éles fájdalom követett a nagyajkánál. Mi a fene lehet ez? A fájdalom kisebb szünetekkel érkezett, beletelt egy fél percbe, hogy rájöjjön mi is történik. Kutyaharapást szőrivel alapon, a férfi a borotválást túlélő kósza szőrszálait tépkedte. Ez nem volt a bőröndben, a könyvespolcon maradt kint a szemöldökcsipesze, azt találhatta meg. Bekka elszontyolodott, hogy percekig jöttek a kis szúró fájdalmak. Ennyire béna lett volna, hogy nem tud rendesen megborotválkozni? Végre abbamaradt, és a szájából kikerült a szájpecek. Azonnal nyelt egy nagyot. Érezte a törölközőt az arcán és a nyakán, ahogy gondosan megtörli az Ura. A füléről lekerült a fülhallgató.
- Fogod még húzgálni a szőrömet?
- Lehet, Uram.
- Bekka!
- Miért inkább hazudjak?
- Ne.
Bekka fájdalmában felnyögött, ahogy a csiklójára felkerült egy csipesz. Kéjes fájdalom volt, de azt már kevésbé élvezte, amikor forró cseppeket érzett a hasán.
- Uram!
- Igen, Bekka? Valami kifogásod van?
Bekka a hangsúlytól úgy érezte, hogy sokkal jobb lesz neki, ha most inkább nem szólal meg. A gyertya viasz kezdte beborítani a hasát, a melleit, a kulcscsontját. Jutott belőle a combjára is végül a szeméremdombját érték a cseppek. Tekergett, amennyire tudott, de esélytelen volt, hogy kitérjen a viasz elől. Egy kicsit se élvezte a dolgot, de ugye nem is azért kapta. Ez az Ura kedvelt játéka volt, amire csak indok volt az ő apró incselkedése. Végre abbamaradtak a forróságcseppek, és a szemkötő is lekerült a nőről a csipesszel együtt. A hasa több színben pompázott. Tisztán kirajzolódott egy női arc a hasán. A színes gyertya viaszból álló kép, kissé elfolyva ugyan, de mindenképpen művészien virított a bőrén.
- Jól sikerült.
- Szerintem is.
A férfi lefotózta a művet a telefonjával, utána kioldozta Bekkát, akiről a legkisebb mozdulatától is peregni kezdett a viasz.
- Leteríthettük volna a védőlepedőt.
- Házi feladat, takaríts fel! Por van a könyvespolcodon…
- Igen, azt elfelejtettem.
- Holnap nagytakarítás! Szőnyeget és függönyt mosol, ablakot pucolsz, felmosol, sepersz és portalanítasz, a szemeted szelektíven kiválogatod és elviszed a gyűjtőbe, a hűtődet átnézed és leengeded, a mikrót kitakarítod, a fürdőszoba csillogni fog, a könyveidet rendbe rakod, a pókhálót leszeded, a szekrényedben összehajtogatva várnak a ruhák, amit meg kell varrni megvarrod…
Bekka felnyögött és leforrázva hallgatta a felsorolást.
- Csak ennyi?
- Rendetlen vagy.
- Már sokkal kevésbé, mint az elején voltam.
- Ez igaz.
A férfi megsimogatta az arcát.
- Holnap este mindent lefotózol.
- Igen, Uram.
Lemondó sóhajjal nézett maga elé Bekka. A holnapi napja rá fog menni erre, pedig strandra akart menni a barátnőivel. Majd felhívja őket, hogy takarítási-láz tört rá, most nem tud ott lenni. A férfi pedig az összeviaszozott ágyba nem fekszik be, hazamegy és egy hétig megint nem látja. Tisztán látszódhatott a gondolatmenete az arcán, mert a Ura odament hozzá és megölelte. Ettől viaszos lett ő is, de nem törődött vele. Megcsókolta, szeretetteljesen, ráérősen. Bekka rögtön jobban érezte magát. Letérdelt és kezet csókolt a férfinak, megköszönve az estét és a büntetéseket. Térdelve maradt, a férfi leült az ágyszélére. Bekka a lábaihoz bújt, fejét a férfi ölébe hajtotta, aki simogatta. Bekka megfeledkezett a büntetéseiről, csak élvezte a simogatást és pihent. Boldog volt.
- Pénteken személyesen is ellenőrzöm mennyire volt alapos a takarítás!
Bekka felkapta a fejét és hevesen felpattant, és megölelte a férfit, hogy az majdnem hátra esett.
- Köszönöm, Uram.
A férfi elment zuhanyozni, Bekka meg elkezdte leszedegetni magáról a viaszt. Nem szerette a hosszadalmas takarítást, ami velejárt. De mindegy is, holnap estére ragyogni fog a lakás, mint egy takarítószer reklámban! Pénteken pedig újra eljön a férfi. Nem fog egy porszemet se találni, arról gondoskodik! Ő pedig visszafogja magát és nem pimaszkodik. Nagyon.