Három hét a pokolban

seggem (testem -talpamtól, az arcomig) az általam ismert összes eszközzel verték. A tenyér, az ököl, a lábbal történő rúgás, a vessző, a telefonzsinór, a pálca, az öv, a fakanál, a nyeles vágódeszka, a fa vonalzó, az ostor, a korbács, az ágseprű, a csokorba szedett csallán, tüskésszeder, a rattan, a nád és a bikacsök, de egyszer egy szakadt ékszíj is (remélem nem felejtettem ki semmit) mind előkerült.
Az első héten egyedül voltam, utána hol kettő, hol négy, de egyszer hét szolga is csatlakozott a Gazdámhoz az ő Urukkal, Úrnőjükkel együtt. Amikor nyolcan voltunk szolgák a második hétvégére (péntek este, szombat és vasárnap) esett. Na akkor volt szombaton az ülepítős játék. Kettő lány rabszolga volt a három hét alatt, ők ezen a hétvégén együtt és még egyszer külön- külön voltak ott. Az egyik legemlékezetesebb lecke számomra az alábbi történet volt:
-az Uram úgy adott kölcsön, hogy mindig, minden körülmények között én leszek legalul a hierarchiában, bárki, még a legutolsó rabszolga is felettem kell, hogy álljon, dominálnia kell engem. Ezt vállalta is Ákos Gazda, azaz minden rabszolgát (is) szolgálnom kellett. Gyakorlatilag, amíg a többi szolga “csak” a jelen levő Domoknak, Domináknak tartozott engedelmességgel, addig én a rabszolgák rabszolgája is voltam. Az Urak, Úrnők élvezték is ezt a játékot, mert gyakran az volt a feladat, hogy engem a legkülönbözőbb pózokban fellógattak, kikötöztek, kalodába zártak és a többi szolgára bízták, mit tesznek velem. Ezt úgy képzeld el, hogy egy pincébe zártak minket, ahol több előre beállított kamerán keresztül nézték a Gazdáink (fenn a szalonnak berendezett nappaliban, vagy medence mellett a kertben), hogy milyen leleményesek a rabszolgák velem. Aki igazán kegyetlen és aljas volt, az felmehetett és aznap szabadon járhatott kelhetett. Aki nem volt elég kemény, vagy kíméletlen, az rabszolga maradt és a nap hátralevő részében velem együtt játszottak vele (alázták, csicskáztatták, dolgoztatták, kínozták) a többiek. A félelemtől rettegő rabszolgánál (akinek a szabadsága a tét) kegyetlenebb - szenvtelenebb - aljasabb ember a világon nincs. Ezt most már eskü alatt vallom.
Az elektromos sokkolástól [a test legkülönbözőbb pontjain, többek között, farok- mellbimbó- nyelv(!)] az olyan verésig, amikor krokodilcsipeszt teszek fel az egész testre, majd rájuk kis csengettyűt és ha valamelyik megszólal, megismétlik az ütést, vagy amikor zokogó sírásig vernek ketten egy olyan többágú korbáccsal, aminek golyók vannak a végein, de említhetném, amikor egy kalodába előredöntött felsőtestel, széles terpeszbe bilicselt lábakkal egy hajkefét dugtak fel sörtével előre a fenekembe...
vagy amikor mentholos párologtató olajat kentek a testemre (és hidd el, a makkod és a végbelemet sem hagyták ki) és különböző eszközökkel addig vertek, amíg a mentholos égető érzése miatt remegtem...
De az sem volt kellemesebb érzés, amikor öt rabszolgát kellett felvàltva szopnom, amíg annyiszor bele nem élveztek a számba, ahányat dobtak a dobókockával, majd ennek a végén leosztályozták a “szopási technikámat” (gyengédség, odaadás, figyelem, érzékiség, meg a jó ég tudja mi) és azzal az osztályzattal megszorozták a dobókockával dobott összeget és meghálálva a szopást, jól elvertek. A végére meg egy minden estén megtartott kis szokás, saját magamnak kellett kitalálni büntetést lefekvés előtt, ha tetszett, akkor végrehajtották, ha nem, akkor is, de kaptam még, hogy másnap jobb legyen a fantáziám.
Szóval így telt a három hét és nemsokára vissza kell mennem...