A tanár úr története

Bekka törölközőben nyitott ajtót, a haja vizesen lógott a hátára.
- Korán jöttél, Uram.
- Egy dom sosem késik. És korán sem jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.
- Gyere be, Gandalf.
Bekka kapott egy széles mosolyt. A férfi főiskolai tanárként dolgozott, és szerette tesztelni az ő irodalmi és filmes műveltségét. A nő bezárta a férfi mögött az ajtót. Bekka levette a férfiról a zakót, egy karfára akasztotta, majd eltűnt a konyhában, ahonnan egy pohár behűtött limonádéval tért vissza. Mire visszaért, a férfi már a rajzmappája előtt ült, és a legújabb képregényeit nézte.
- Köszönöm. Egész jók. Mi hír a kiadótól?
- Elfogadták a válogatást, pénteken megyek aláírni a szerződést.
- Gratulálok! Ügyes vagy!
A nő levette a törölközőt, és egy másikkal a haját kezdte szárazra dörgölni.
- Milyen volt az utolsó vizsga, Uram?
- Egész izgalmasra sikeredett.
- Csak nem az a kislány tette izgalmassá, akit már említettél?
A férfi elmosolyodott, a nő ezt igennek vette.
- Pálcával fenékre?
- Pontosan. Ismerős?
Bekka felnevetett.
- Nagyon is, tanár úr! Ezek szerint van egy vetélytársam?
- Nincs, a kisasszony nem alávetettnek való.
- Pedig szerintem szívesen lenne alád vetve.
A dom letette a poháralátétre a poharát és felállt. Bekka tudta, hogy ezért a humorizálásért kapni fog, de magaslabda volt, nem bírta kihagyni. A padlót nézte és várt. A férfi a nő mögé lépett, a haját egybefogta és hátra rántotta a fejét. A nő nyaka megfeszült, a légzése felületessé vált. A dom a mellbimbóját megcsavarta, felfelé húzva úgy, hogy Bekkának lábujjhegyre kellett állnia. A férfinek nem okozott nehézséget a művelet, Bekka egy fejjel alacsonyabb volt tőle. A dom nagyon jól tudta, hogy Bekka utálta, ha a mellbimbójával játszott, ezért is szerette annyira az enyhébb pimaszkodásaiért így büntetni.
- Szóval szerinted szívesen lenne alám vetve a lány?
Kicsit lejjebb hajolt a férfi és belefújt Bekka fülébe.
- Igen, Uram. Egy sármos, fiatal tanár, aki kiváló előadó…
A dom most a másik mellbimbóját csípte meg és húzta felfelé. Bekka válasza egy nyögésbe fúlt.
- Ne hízelegj!
- Te kérdezted, Uram.
- Hol a jómodorod?
- Nem tudom, lehet a konyhában hagytam.
A férfi hagyta, hogy a nő melle engedelmeskedjen a gravitációnak. A hajánál fogva húzta lefelé, míg a hátán feküdt a szőnyegen. A férfi Bekka hasára ült, miközben a combjaival mindkét karját leszorította. A zsebéből két nagyobb méretű bindercsipeszt vett ki. Bekka riadtan nézte, ahogy a dom a csipesz ezüstszín szárait eligazgatta, hogy könnyen fel tudja helyezni.
- Uram, bocsánatot kérek a szemtelenségemért – a nő hangjából ijedtség csendült ki.
- Persze, megbocsátok, de előbb kimész megkeresni a konyhába a jómodorod. Négykézláb úgy, hogy ezek rajtad vannak. Nem veheted le őket!
- Értettem, Uram.
Bekka hangjában jóval több határozottság volt, mint amennyit magában érzett. Minek kellett neki már megint pimaszkodni? Felszisszent, ahogy a mellbimbóira felkerültek a csipeszek. Olyan volt, mintha a tüdejét szorították volna, nem a mellbimbóját. A férfi leszállt róla, ő pedig sietve négykézlábazott ki a konyhába. Menet közben a fájdalom csak még erősebb lett, ahogy nagy mellei lengtek a mozgástól. Mire visszatért már könnyezett a szeme. Az ülő férfi lábához ment.
- Uram…
- Jól áll neked, még maradnak. Gondolkodj el azon, hogy megéri-e szemtelenkedned velem.
- Nem, Uram. Kérlek…
- Csend!
Bekka halkan szipogott a férfi lábainál, nem tudta hány perc telhetett el mire a férfi megparancsolta, hogy álljon fel, de nagyon hosszú időnek tűnt. A bindercsipesz levétel sokkal jobban fájt, mint amikor még rajta volt. A csend parancs még tartott, úgyhogy összeszorította a fogát. A mellbimbóján mély lenyomatot hagyott a csipesz, a férfi morzsolni kezdte mindkét bimbót, Bekka csendesen tűrte. A férfi elengedte és hátralépett. Egy zsebkendőt nyújtott át Bekkának, aki megtörölte a szemét és kifújta az orrát.
- Mikor tanulod meg végre, hogy nem éri meg szemtelenkedni velem?
- Már megtanultam. Egy párszor...- Az utóbbit nagyon halkan tette hozzá a nő.
- Nálad is ugyanaz igaz, mint a diákjaimnál. Repetitio est mater studiorum! Jó már a sütőd? - váltott hirtelen témát a férfi.
- Háromhetes javítási idővel vállalták a szervízben, egy hét már letelt. Pont a pizzát akartam megrendelni, amikor jöttél. Jalapenós, igaz Uram?
- Neked meg hawaii.
- Igen.
- Rendeld meg!
A férfi levette az ingét és zuhanyozni ment, Bekka megrendelte a pizzát. Kifésülte a haját és megszárította. Mire végzett csengettek. A kaputelefonnal beengedte a futárt és magához vette a pénztárcáját. Kinyitotta az ajtót, és szélesen mosolyogva vette át a megdöbbent pizzafutárlánytól a pizzájukat. A lány diákmunkás lehetett, nagyon fiatalnak tűnt, ahogy elvörösödve megpróbálta nem nézni Bekka meztelen testét.
- Mennyivel tartozom?
- Kettő… izé háromezer-egyszáz.
A lány tekintete Bekka megviselt mellbimbójára tévedt és nem is tudta levenni a pillantását onnan. Bekka mosolyogva vette ki tárcájából a pénzt.
- Hölgyem, ha bántják magát, tudok rendőrt hívni…
- Csak annyira bántanak, amennyire szeretném. Háromezer-ötszáz. Szép napot!
Becsukta az ajtót és ráfordította a kulcsot, a forró pizzákat a konyhába vitte. Tálalta az ételt és kikészítette mellé a majonézt. Hallotta, hogy a férfi elzárta a vizet, ezért magához vett az előszobai szekrényből egy nagy, bolyhos törölközőt és a fürdőbe ment. Az Ura kilépett a zuhanykabinból, Bekka pedig megtörölte fentről haladva lefelé, a talpával bezárólag. Felállt, és a jutalma nem maradt el, a férfi megcsókolta. Hevesen, hogy hátra kellett lépnie így a háta és a feneke a hideg csempéhez ért, ami elől elhúzódott volna, ha a férfi engedi. A dom egy kézzel Bekka karjait a feje fölé szorította, másik kezével a nyakára fogott rá, de nem szorította meg.
- Csupaszon nyitottál ajtót?
- Igen, Uram.
- Az én kis exhibicionistám. Tetszett a srácnak?
- Lány volt. Rendőrt akart hívni. Mondtam, hogy nem kell.
- És izgalmasnak találtad?
Az Ura nem várta meg, hogy Bekka megszólaljon, hanem a mosógépre hajoltatta és benyúlt a lábai közé, hogy maga ellenőrizze a választ. Bekka felnyögött, ahogy a férfi előbb a nagyajkait simogatta, majd a gátat, végül a hüvelyébe dugta be az ujját. Könnyen ment, nedvességből nem volt hiány. Még előrébb hajolt és szélesebb terpeszbe állt, hogy az Ura jobban hozzáférjen. A férfi a másik kezével a gerinc és a fenékvágatának találkozását simogatta. Az Ura egyik legnagyobb felfedezése volt a nővel, hogyha pusztán ezt a területet izgatja, Bekka akkor is elélvezett. Bekka egyre inkább kapkodva vette a levegőt, de egyébként csendes maradt. Nem volt a sikongató fajta, inkább szerény nyögdécselés volt jellemző, de néha az orgazmusa is olyan néma volt, mintha külön parancsot kapott volna rá. A légzésén azonban tisztán hallani lehetett mennyire izgalmasnak találta a helyzetet, és az Ura rég megtanulta, hogy olvasson a jelekből. A nő pimasz, de sokhavi munkája volt a képregény projektben, amit most sikerre vitt. Változtatott az ütemen, míg nem hallotta, hogy Bekka légzése megváltozik és már ernyedten fekszik a mosógép tetején. Előre nyúlt, a nő nedvétől sikamlós kezével megsimogatta Bekka ajkát. Bekka játékosan megnyalta az ujját. Az incselkedő és elégedett pillantás, amit kapott, csak még jobban beindította. A nő lábujjhegyre állt, így pont megfelelő volt a magasság, hogy a férfi farka betaláljon a nedves és szűk lyukba. A dom Bekka hajába markolt és a nő felsőtestét leszorította a mosógép tetejére. Még szerencse, hogy együtt választották ki Bekka lakásába ezt a mosógépet, és a megfelelő magasság nagyon fontos szempont volt…