Tanár úr, kérem 5

A búcsú

- Gratulálok magának a vizsgákhoz, igazán szép eredményt ért el.
- Honnan tudja?
- Van egy ismerősöm a Tanulmányi Osztályon…
- A tanár úr lenyomoztatta a Neptunban a jegyeimet?
A tanár elvigyorodott, de nem válaszolt. A kikészített pezsgőspohárba kitöltötte az italt és átnyújtotta Villőnek.
- Alkoholmentes.
- Ezek szerint egy főiskolás diák elfenekelhető, de alkoholt nem kaphat?
- Így van. Ugyanakkor az a bizonyos diák, akkor is elfenekelhető, ha pimaszkodik, nem csak a készületlensége vagy rossz helyesírása esetén.
Villő kíváncsian figyelte, vajon komolyan beszél-e a férfi. Aztán rájött, hogy nem szeretné letesztelni. Féltette a fenekét.
- Nehéznek találta a vizsgáit?
- Így, hogy évközben készültem, könnyű volt.
- Hogy áll a szakdolgozatával?
Villő picit felhúzta a vállát.
- Öhm…
- Mi akadályozta?
- Hát… Van egy srác.
A férfi vésztjóslóan elmosolyodott.
- Szóval van egy fiatalember.
- Igen, van!
- Régóta ismeri?
- Három hete ismerkedtünk meg, azóta volt pár randi. De a vizsgákra mindig felkészültem!
- Igen, de mit kértem magától a találkozásunk után küldött emailben?
- Hogy mostanra hozzak egy tartalomjegyzék vázlatot…
- Elhozta?
- Nem.
- Elfelejtette?
- Annyi minden volt, nem volt eszemben…
Villő tudta, hogy ez a készületlenségnek minősített esete. Hogy felejthette el? A férfi letette a poharat a kis asztalkára és az ajtóhoz ment. Kulcsra zárta.
- Vegye le a csizmát és a zoknit!
Villő elsápadt. A talpverés sokkal fájdalmasabb, mint a fenekelés.
- Lehetne, hogy máshogy…
- Nem!
A nő lemondóan sóhajtott. Szabaddá tette a talpát, a férfi addig elővette a gömb szájpecket. Villő átült a kanapéra, de még nem hasalt le rá.
- Huszonötöt fog kapni. Ne higgye, hogy olyan sok ideje van. Nagyon hamar elfogynak a napok!
- Huszonötöt? Az rengeteg!
- Kértem magától valamit. Megcsinálta?
- Nem.
- Kinek fontos a szakdolgozata, magának vagy nekem?
Villő szégyenében lehajtotta a fejét.
- Nekem.
- Megérdemeli a büntetést?
- Igen. Bocsánat.
- Ne tőlem kérjen bocsánatot. Kérjen bocsánatot a jövőbeli énjétől, aki egy összecsapott és visszautasított szakdolgozat miatt sír. Csendben bír maradni?
- Tudja, hogy nem, akkor miért kérdezi?
- Rendben, akkor legyen inkább harminc, ha maga itt játssza a sértettet…
Villő megdörzsölte a homlokát, aztán csak nézte a szigorú szemeket. A férfi várt.
- Sajnálom. Teljesen jogosan kapom, csak…
- Csak?
- A talpverés szörnyű, és huszonöt nagyon sok.
- Harminc, és a büntetés nem azért van, hogy kellemes legyen.
Villő sóhajtott, és kifújta az orrát. A könnycseppek már most peregtek a szeméből pedig a fájdalomnak még nyoma se volt. A tanár úr felállt és egy gyűrűs szájpecekkel tért vissza.
- Felkészült?
Villő nézte a férfi kezében tartott tárgyat.
- Nem akarom, hogy megfulladjon – magyarázta a férfi.
- Ki fogom bírni.
A tanár úr feltette a szájpecket, így Villő nem tudta összecsukni a száját. A torka kaparni kezdett és a nyálát se tudta lenyelni. Ahogy hasra fordult érezte, hogy némi nyál már ki is folyt a száján.
- A nyál miatt ne aggódjon, teljesen normális.
Villő nem érezte annak, de nem volt abban a helyzetben, hogy ezt kifejthette volna. Az ütések folyamatosan jöttek felváltva a két talpára, de a tizedik után már nem bírta tartani magát elkapdosta a lábát. A tanár eltűnt mögüle, majd visszatért és leült a kanapéra háttal neki. Villő érezte, hogy a bokája körül matat, de nem látta mit csinált. Amikor Villő felé fordult látta, hogy a férfi kezében szíjak voltak, amik a csuklóira kerültek. Egy kisebb lánc kötötte össze a csuklóját és a bokáit. A karja hátra feszült, de nem volt fájdalmas vagy kényelmetlen a póz.
- Fáj ez magának?
Villő megrázta a fejét. Ijesztő volt, hogy ennyire kiszolgáltatott, de nem fájt.
- Még tizenhét ütés van hátra.
Egyszerű tényközlés volt, és utána pár másodperccel már érkezett is a fájdalom. Villő nem tudott elhúzódni, muszáj volt kibírnia és ki is bírta, ami még hátra volt. A könnyeitől semmit nem látott, kapkodva szedte a levegőt. Még soha nem érzett ilyen erős fájdalmat. Amint hazaér első dolga lesz, hogy megírja az a nyomorult tartalomjegyzék vázlatot! Kimerült a fájdalomtól. A tanár úr leszedte a szájpecket róla, és megtörölte egy törülközővel az arcát és a nyakát. Megsimogatta az arcát.
- Még egy kicsit így marad. Azt hiszem még nem gondolkodott el rendesen azon, miért is fontos, hogy jól írja meg a szakdolgozatát.
A férfi kisétált a látóteréből, Villő nem tudta mit csinál, de pillanatnyilag nem igazán érdekelte. Nem tartotta már magát, hagyta, hogy a lánc és a szíjak vegyék át ezt a feladatot. A helyzet abszurditásán gondolkodott, hogy itt van összekötözve, egy talpverés után. A férfi mintha a gondolataiban olvasott volna:
- Ne a helyzeten gondolkodjon, hanem azon, miért került bele!
Villő fáradt volt. Eddig sajnálta, hogy a tanár úr kikerül az életéből, de ez az érzés minden megkötözve eltöltött perccel csökkent. Ott van neki Peti. Ő biztosan nem fogja összekötözni és megverni. Vagy ha megteszi, akkor nagyon rövid úton feljelenti, de nem nézte ki belőle. A tanár úrral nem akart többet találkozni! Menjen csak külföldre, neki nem kell! A férfi ezt a pillanatot választotta arra, hogy eloldozza. Villő megmozgatta a vállát utána a talpa masszírozásába fogott. A tanár úr leült a kanapéra, és megfogta az egyik kezét, de csak amiatt, hogy levegye róla a szíjat. Villő kifújta az orrát. A férfi az ölébe vette a lábát és leszedte a szíjat. Nem tért át a másik lábára, hanem ráérős mozdulatokkal masszírozni kezdte a megviselt talpat.
- Mikor van a szakdolgozat leadási határidő?
- Április tíz.
- Március tizedikéig kérném a kész szakdolgozatot emailben átküldeni.
Villő összeszorította a száját, ahogy a férfi a másik talpát kezdte átmozgatni. Ez valamiért sokkal jobban fájt.
- Megteszi?
- És ha nem?
- A maga dolga, azt csinál, amit akar. Nem fogok hazarepülni elfenekelni magát, megnyugodhat. Sok esetben a dolgozat formai részére már nem jut idő, rossz helyesírással, elírásokkal teli szakdolgozatokat kapunk. Magán segít, ha van ideje rendesen átnézni.
- Elküldöm a tanár úrnak a megbeszélt időben.
- Köszönöm.
- Talpra bír állni?
- Nem tudom.
Villő talpra bírt állni, csak nem szívesen maradt meg ebben a helyzetben. A férfi áthozta a pezsgőt és a poharakat, töltött a fiatal nőnek és magának is. Egyik kezével a poharat tartotta a másikkal Villő talpát masszírozta. Villőnek kezdett tetszeni a helyzet. A mérge lassan tova szállt, ahogy csendben kortyolta a pezsgőt és élvezte a kényeztetést. Odakint nagy pelyhekben hullani kezdett a hó.
- Volt már barátja?
- Inkább futó kalandok.
- Ne adja könnyen magát. Udvaroljon az a fiatalember, ha akar valamit.
- Mi van, ha megunja?
- Akkor jönni fog egy másik, akiben van kitartás.
- A végén meg szingli maradok.
- Hogy maga vénlány? Legyen magabiztosabb! Kegy, ha bármelyik férfi magával lehet, és ezt ki kell érdemelni. Talpraesett…
- Most inkább nem esnék a talpamra.
A tanár úr felnevetett.
- Örülhet, hogy nem az alávetettem, ezért kapna még ugyanennyit.
- Jaj!
- Bizony, hogy jaj. Próbáljon meg most talpra állni!
Villő engedelmeskedett, és a masszírozás után már könnyebb volt megállnia a lábán.
- Rendben lesz?
- Igen.
- Mit felejtett el?
Villő letérdelt a tanár előtt és megköszönte a büntetést. A nő visszavette a zokniját és a csizmáját. A kabátját felsegítette rá a tanár úr.
- Haragszik rám? Bánja talán, hogy foglalkoztam magával?
Villő a tanár szemébe nézett. Közel álltak egymáshoz, nem kellett volna nagy távolságot megtenni, ha a férfi meg akarta volna csókolni. De nem akarta. Annyit akart, hogy készüljön fel a vizsgáira rendesen, végezze el a feladatait, és ha esetleg mégse tenné, akkor elverhesse. Élvezte az ő fájdalmát, de örült annak is, ha jól teljesített. Villő tudta mennyit változott ebben a félévben, az előnyére. Már nem ugyanaz a felelőtlen csitri volt, aki egy átbulizott éjszaka után semmit nem tudva megy el vizsgázni az utolsó vizsgaalkalomra… Sokat komolyodott, de a mostani példa is mutatja, hogy még mindig nem eleget.
- Nem bánom. Köszönöm, amit értem tett. Kitervelte előre?
- Tudja, hagyni szoktam, hogy érkezési sorrendben vizsgázzanak a diákjaim. De láttam a maga facebook posztját, és aznapra az ABC-sorrend mellett döntöttem.
- Szóval ki.
- Igen.
A férfi kinyitotta az ajtót Villő előtt. Villő szerette volna megölelni a férfit, de elengedte a késztetést. Helyette a nyitott ajtóban letérdelve kezet csókolt. A tanár úr megsimogatta a fejét és egy széles mosollyal jutalmazta meg. Villő felállt.
- Jó utat hazafelé! Sikeres félévet magának!
- A megbeszélt időpontig elküldöm a kész szakdolgozatot.
Csendben álltak, aztán Villő észbe kapott, hogy indulnia kellene. A folyosó végéről visszanézett, de a tanár nem állt zsebkendőt lengetve figyelve őt. Az iroda ajtaja csukva volt. Villő megigazgatta magán a kabátot és vett egy mély lélegzetet. Hogyan is kellene összerakni azt a tartalomjegyzéket?