konyvmoly (31)
Szubmisszív, Mazochista
Nő, Biszex
  • Van zárt albuma 
  • Van blogja 
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tanár úr, kérem 5

2018. 08. 30. 08:23 | Megjelent: 1467x
A búcsú

- Gratulálok magának a vizsgákhoz, igazán szép eredményt ért el.
- Honnan tudja?
- Van egy ismerősöm a Tanulmányi Osztályon…
- A tanár úr lenyomoztatta a Neptunban a jegyeimet?
A tanár elvigyorodott, de nem válaszolt. A kikészített pezsgőspohárba kitöltötte az italt és átnyújtotta Villőnek.
- Alkoholmentes.
- Ezek szerint egy főiskolás diák elfenekelhető, de alkoholt nem kaphat?
- Így van. Ugyanakkor az a bizonyos diák, akkor is elfenekelhető, ha pimaszkodik, nem csak a készületlensége vagy rossz helyesírása esetén.
Villő kíváncsian figyelte, vajon komolyan beszél-e a férfi. Aztán rájött, hogy nem szeretné letesztelni. Féltette a fenekét.
- Nehéznek találta a vizsgáit?
- Így, hogy évközben készültem, könnyű volt.
- Hogy áll a szakdolgozatával?
Villő picit felhúzta a vállát.
- Öhm…
- Mi akadályozta?
- Hát… Van egy srác.
A férfi vésztjóslóan elmosolyodott.
- Szóval van egy fiatalember.
- Igen, van!
- Régóta ismeri?
- Három hete ismerkedtünk meg, azóta volt pár randi. De a vizsgákra mindig felkészültem!
- Igen, de mit kértem magától a találkozásunk után küldött emailben?
- Hogy mostanra hozzak egy tartalomjegyzék vázlatot…
- Elhozta?
- Nem.
- Elfelejtette?
- Annyi minden volt, nem volt eszemben…
Villő tudta, hogy ez a készületlenségnek minősített esete. Hogy felejthette el? A férfi letette a poharat a kis asztalkára és az ajtóhoz ment. Kulcsra zárta.
- Vegye le a csizmát és a zoknit!
Villő elsápadt. A talpverés sokkal fájdalmasabb, mint a fenekelés.
- Lehetne, hogy máshogy…
- Nem!
A nő lemondóan sóhajtott. Szabaddá tette a talpát, a férfi addig elővette a gömb szájpecket. Villő átült a kanapéra, de még nem hasalt le rá.
- Huszonötöt fog kapni. Ne higgye, hogy olyan sok ideje van. Nagyon hamar elfogynak a napok!
- Huszonötöt? Az rengeteg!
- Kértem magától valamit. Megcsinálta?
- Nem.
- Kinek fontos a szakdolgozata, magának vagy nekem?
Villő szégyenében lehajtotta a fejét.
- Nekem.
- Megérdemeli a büntetést?
- Igen. Bocsánat.
- Ne tőlem kérjen bocsánatot. Kérjen bocsánatot a jövőbeli énjétől, aki egy összecsapott és visszautasított szakdolgozat miatt sír. Csendben bír maradni?
- Tudja, hogy nem, akkor miért kérdezi?
- Rendben, akkor legyen inkább harminc, ha maga itt játssza a sértettet…
Villő megdörzsölte a homlokát, aztán csak nézte a szigorú szemeket. A férfi várt.
- Sajnálom. Teljesen jogosan kapom, csak…
- Csak?
- A talpverés szörnyű, és huszonöt nagyon sok.
- Harminc, és a büntetés nem azért van, hogy kellemes legyen.
Villő sóhajtott, és kifújta az orrát. A könnycseppek már most peregtek a szeméből pedig a fájdalomnak még nyoma se volt. A tanár úr felállt és egy gyűrűs szájpecekkel tért vissza.
- Felkészült?
Villő nézte a férfi kezében tartott tárgyat.
- Nem akarom, hogy megfulladjon – magyarázta a férfi.
- Ki fogom bírni.
A tanár úr feltette a szájpecket, így Villő nem tudta összecsukni a száját. A torka kaparni kezdett és a nyálát se tudta lenyelni. Ahogy hasra fordult érezte, hogy némi nyál már ki is folyt a száján.
- A nyál miatt ne aggódjon, teljesen normális.
Villő nem érezte annak, de nem volt abban a helyzetben, hogy ezt kifejthette volna. Az ütések folyamatosan jöttek felváltva a két talpára, de a tizedik után már nem bírta tartani magát elkapdosta a lábát. A tanár eltűnt mögüle, majd visszatért és leült a kanapéra háttal neki. Villő érezte, hogy a bokája körül matat, de nem látta mit csinált. Amikor Villő felé fordult látta, hogy a férfi kezében szíjak voltak, amik a csuklóira kerültek. Egy kisebb lánc kötötte össze a csuklóját és a bokáit. A karja hátra feszült, de nem volt fájdalmas vagy kényelmetlen a póz.
- Fáj ez magának?
Villő megrázta a fejét. Ijesztő volt, hogy ennyire kiszolgáltatott, de nem fájt.
- Még tizenhét ütés van hátra.
Egyszerű tényközlés volt, és utána pár másodperccel már érkezett is a fájdalom. Villő nem tudott elhúzódni, muszáj volt kibírnia és ki is bírta, ami még hátra volt. A könnyeitől semmit nem látott, kapkodva szedte a levegőt. Még soha nem érzett ilyen erős fájdalmat. Amint hazaér első dolga lesz, hogy megírja az a nyomorult tartalomjegyzék vázlatot! Kimerült a fájdalomtól. A tanár úr leszedte a szájpecket róla, és megtörölte egy törülközővel az arcát és a nyakát. Megsimogatta az arcát.
- Még egy kicsit így marad. Azt hiszem még nem gondolkodott el rendesen azon, miért is fontos, hogy jól írja meg a szakdolgozatát.
A férfi kisétált a látóteréből, Villő nem tudta mit csinál, de pillanatnyilag nem igazán érdekelte. Nem tartotta már magát, hagyta, hogy a lánc és a szíjak vegyék át ezt a feladatot. A helyzet abszurditásán gondolkodott, hogy itt van összekötözve, egy talpverés után. A férfi mintha a gondolataiban olvasott volna:
- Ne a helyzeten gondolkodjon, hanem azon, miért került bele!
Villő fáradt volt. Eddig sajnálta, hogy a tanár úr kikerül az életéből, de ez az érzés minden megkötözve eltöltött perccel csökkent. Ott van neki Peti. Ő biztosan nem fogja összekötözni és megverni. Vagy ha megteszi, akkor nagyon rövid úton feljelenti, de nem nézte ki belőle. A tanár úrral nem akart többet találkozni! Menjen csak külföldre, neki nem kell! A férfi ezt a pillanatot választotta arra, hogy eloldozza. Villő megmozgatta a vállát utána a talpa masszírozásába fogott. A tanár úr leült a kanapéra, és megfogta az egyik kezét, de csak amiatt, hogy levegye róla a szíjat. Villő kifújta az orrát. A férfi az ölébe vette a lábát és leszedte a szíjat. Nem tért át a másik lábára, hanem ráérős mozdulatokkal masszírozni kezdte a megviselt talpat.
- Mikor van a szakdolgozat leadási határidő?
- Április tíz.
- Március tizedikéig kérném a kész szakdolgozatot emailben átküldeni.
Villő összeszorította a száját, ahogy a férfi a másik talpát kezdte átmozgatni. Ez valamiért sokkal jobban fájt.
- Megteszi?
- És ha nem?
- A maga dolga, azt csinál, amit akar. Nem fogok hazarepülni elfenekelni magát, megnyugodhat. Sok esetben a dolgozat formai részére már nem jut idő, rossz helyesírással, elírásokkal teli szakdolgozatokat kapunk. Magán segít, ha van ideje rendesen átnézni.
- Elküldöm a tanár úrnak a megbeszélt időben.
- Köszönöm.
- Talpra bír állni?
- Nem tudom.
Villő talpra bírt állni, csak nem szívesen maradt meg ebben a helyzetben. A férfi áthozta a pezsgőt és a poharakat, töltött a fiatal nőnek és magának is. Egyik kezével a poharat tartotta a másikkal Villő talpát masszírozta. Villőnek kezdett tetszeni a helyzet. A mérge lassan tova szállt, ahogy csendben kortyolta a pezsgőt és élvezte a kényeztetést. Odakint nagy pelyhekben hullani kezdett a hó.
- Volt már barátja?
- Inkább futó kalandok.
- Ne adja könnyen magát. Udvaroljon az a fiatalember, ha akar valamit.
- Mi van, ha megunja?
- Akkor jönni fog egy másik, akiben van kitartás.
- A végén meg szingli maradok.
- Hogy maga vénlány? Legyen magabiztosabb! Kegy, ha bármelyik férfi magával lehet, és ezt ki kell érdemelni. Talpraesett…
- Most inkább nem esnék a talpamra.
A tanár úr felnevetett.
- Örülhet, hogy nem az alávetettem, ezért kapna még ugyanennyit.
- Jaj!
- Bizony, hogy jaj. Próbáljon meg most talpra állni!
Villő engedelmeskedett, és a masszírozás után már könnyebb volt megállnia a lábán.
- Rendben lesz?
- Igen.
- Mit felejtett el?
Villő letérdelt a tanár előtt és megköszönte a büntetést. A nő visszavette a zokniját és a csizmáját. A kabátját felsegítette rá a tanár úr.
- Haragszik rám? Bánja talán, hogy foglalkoztam magával?
Villő a tanár szemébe nézett. Közel álltak egymáshoz, nem kellett volna nagy távolságot megtenni, ha a férfi meg akarta volna csókolni. De nem akarta. Annyit akart, hogy készüljön fel a vizsgáira rendesen, végezze el a feladatait, és ha esetleg mégse tenné, akkor elverhesse. Élvezte az ő fájdalmát, de örült annak is, ha jól teljesített. Villő tudta mennyit változott ebben a félévben, az előnyére. Már nem ugyanaz a felelőtlen csitri volt, aki egy átbulizott éjszaka után semmit nem tudva megy el vizsgázni az utolsó vizsgaalkalomra… Sokat komolyodott, de a mostani példa is mutatja, hogy még mindig nem eleget.
- Nem bánom. Köszönöm, amit értem tett. Kitervelte előre?
- Tudja, hagyni szoktam, hogy érkezési sorrendben vizsgázzanak a diákjaim. De láttam a maga facebook posztját, és aznapra az ABC-sorrend mellett döntöttem.
- Szóval ki.
- Igen.
A férfi kinyitotta az ajtót Villő előtt. Villő szerette volna megölelni a férfit, de elengedte a késztetést. Helyette a nyitott ajtóban letérdelve kezet csókolt. A tanár úr megsimogatta a fejét és egy széles mosollyal jutalmazta meg. Villő felállt.
- Jó utat hazafelé! Sikeres félévet magának!
- A megbeszélt időpontig elküldöm a kész szakdolgozatot.
Csendben álltak, aztán Villő észbe kapott, hogy indulnia kellene. A folyosó végéről visszanézett, de a tanár nem állt zsebkendőt lengetve figyelve őt. Az iroda ajtaja csukva volt. Villő megigazgatta magán a kabátot és vett egy mély lélegzetet. Hogyan is kellene összerakni azt a tartalomjegyzéket?

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.