Nőuralom 14.

Vanival az élet a pokolhoz kezdett hasonlítani. Ha felém tartott már féltem, de tudtam, hogy hiába fogok könyörögni, csak kinevet. Kipróbáltam azt, hogy nem mutatom ki a félelmet, kibírom szó nélkül a felvételek készítését. Azt hiszem észrevette. Közben a házban már minden rendben volt, alig volt tennivaló, a lányok még nyaraltak. Egyik reggel új ötlettel állt elő.
- Ma újítani fogunk, Cin már unja ezeket a felvételeket. Elég napi egy, de kell valami újítás. Szedd össze magad, utazni fogunk, te vezetsz. Kivételesen ihatsz kávét és ehetsz valamit a hűtőből, készíts pár szendvicset magadnak.
- Köszönöm Vani Úrnő.
- Még nem tudod mit köszönsz te alantas hím.
Ilyen jól rég esett ennivaló, két kézzel tömtem magamba sajtot, szalámit, paradicsomot. A kávé mennyei volt. Vani közben sminkelt, táncolgatott, dúdolt. Rövid zöld ruhát vett fel, edző cipőt, fehér bőrével és szeplőivel izgalmas kontrasztot nyújtott. A furcsa szerelés oka nemsokára kiderült.
- Indíts. Tudok egy csendes helyet a természetben. Ne nézegesd a lábaimat, zavar. És ne kérj bocsánatot, úgyis megbüntetlek érte.
Csak nyeltem egyet. Elég hosszú volt az út és nem-szeretem zenét hallgatott, valami rap-et és valami metált. Telefonján folyton chattelt, nem tudom kivel. Elég kietlen helyen jártunk, már kezdtem ideges lenni. Egy tanyára fordultunk be, vagy inkább hétvégi ház távol mindentől. Egy fiatal nő várt minket az udvaron. Amint megálltunk Vani kiszállt és a nő nyakába ugrott, láthatóan örültek egymásnak.
- Gyere, bemutatlak barátnőmnek Olgának. Olga, ez a hím.
- Neve nincs?
- Nincs neve. Egy hím.
Zavarban voltam, nem tudtam mit tegyek. A nő az a bakancsos, rövid nadrágos típus, fekete rocker pólóval, kis fekete bőrdzsekivel, Rövid fekete haja volt és fekete sminket használt.
- Térdre te buta hím. Nem tudod hol a helyed?
Így már könnyebb volt, letérdeltem a fűben és megcsókoltam a bakancsait. Aztán már ott sem voltak, nem foglalkoztak velem, sokáig beszélgettek. Észrevettem, hogy kézen fogva járnak és néha megölelik egymást. Igen, tudtam már, Vaninak ilyen barátnői vannak. Egy idő után vidáman hozzám jöttek.
- Na gyere szépen, Olga segíteni fog feldobni a kis filmeket. Sétálni megyünk. Mögöttünk jössz, de nem nézegetsz, lehajtod a fejed. Nem beszélsz.
Egy kis ligetbe mentünk, ahol már érintetlen volt a természet. Olga intett, hogy itt jó lesz. Vani beszélt hozzám, észrevettem, hogy Olga hűvös és tartózkodó velem.
- Vetkőzz. Olga lesz az operatőr. Igen, mindent de buta. Az erényövet ne, azt úgysem tudod.
Itt mindketten felvihogtak. Olga jól megnézett, kicsit el is vörösödött.
- Na innen indul a történet. Röviden elmondom mi a dolgod. Most leguggolsz, én a nyakadba ülök és így sétálunk egy ideig. Aztán szerzünk egy mogyoró vesszőt és azzal elverlek. Majd visszajövünk. Közben még lehet eszembe jut valami, az a lényeg, hogy nem beszélsz, csak engedelmeskedsz, nem nézel a kamerába, se Olgára, se rám.

Jóleső érzés volt Vani bőrének érintése, ahogy a nyakamban ült. Lábait megfoghattam, izgató érzés volt, ezt ott lent is éreztem, sajnos a lakat a helyén volt, így csak fájdalmat éreztem. Előkerült a mogyoró vessző is, Vani azt találta ki, hogy lassan próbáljak menekülni, nem szaladni, csak úgy négykézláb elmászkálni miközben vesszőz. A közelben csalán is nőtt, úgy intézte, hogy a csalán felé terelt, de én nem akartam belemenni. Ezért néha a lábaival arra lökött, belém rúgott, addig-addig míg csak beleestem, sziszegtem is rendesen. Mindkét lány nevetett rajtam.
- Olga, ne rázd azt a telefont. Na vegyünk fel még egyet, ez jó.
Valahogy ez nem volt olyan jó nekem, a csalán csípett és a mogyoró vessző is. Cinre gondoltam, aki nem szereti, ha nyüszítek, mégis néha könyörögtem kicsit, hogy elég.
- Nicsak, könyörög a hím. Ezt szeretem. Na akkor még ráhúzunk pár percet.
A végére mindenem fájt és amikor abbahagyta elterültem a földön és a könnyeim csorogtak. Vani és Olga is elfáradhatott, mert kicsit lepihentek.
- Négykézlábra hím! Parancsolta Vani és a hátamra ültek. Alighanem élvezték az egészet. Ilyen mondatfoszlányokat hallottam:
- Te amazon.. csíplek tudod? Holnap cserélhetünk, majd én filmezek. Tényleg?
Aztán csend lett, alighanem csókolóztak, csak lihegést hallottam. Helyezkedtek, szembe fordultak. Nem tudom mi mindent csináltak még, majdnem összerogytam alattuk, de kibírtam. A végére éreztem, hogy elernyedtek, lassan felálltak. Kézen fogva elindultak visszafelé. Nem szóltak hozzám, utánuk kullogtam. A ház mellé érve Olga megállt egy kis kamránál, ami a ház mellett volt. Kinyitotta az ajtót:
- Ide be hím. A ház csak a miénk.
Becsukódott az ajtó és egy kis reteszt hallottam, majd a ház ajtaját. Csend lett, de sötét volt és nyomorultul éreztem magam. Csak az a gondolat éltetett, hogy Cin a koktélja mellett élvezni fogja a felvételt és talán ő is elélvez. Nekem még azt sem lehet. Talán ennél lejjebb nincs is.