Sub Feri vágyai (4)

Később még azt is érezte Feri, ahogyan mintha két helyen valami pánt fogná át, a farkát a tövénél és a makk alatt.
- Most az első kicsit csípni fog, de nem vészes. – hallotta a Mester hangját és már érezte is a csípést.
Tényleg nem volt vészes. Több hullámban jöttek ezek az érzések s egyre jobban érezte s egyre kevésbé volt kellemetlen, vagy kényelmetlen.
Most azt érezte, mintha a golyói körül matatna a Mester, majd ott is érzett először bizsergést, majd annál többet, de nem tudta pontosan definiálni mit is érez. Egy ideig még különféle ingerek érték, mikor megszólalt a Mester:
- Most kicsit erősebb lökést kapsz, de csak rövid ideig. – hangzott s már érezte is, kicsit sziszegett ettől, de hamarosan kikapcsolta a Mester.
- Na, milyen volt? – hangzott a Mester kérdése.
- Bizarr érzés, az biztos, Uram. – válaszolta őszintén – De nem kellemetlen.
- Lehetne olyan is, de nem ez a cél, viszont ami most jön, az is bizarr lesz, de többször kellemetlen és a végén könyörögni fogsz, hogy engedjem már megtenni. – szólt nevetve a Mester és Feri azt érezte, hogy lekerülnek róla az eddigiek, de most újra megfogja a farkát és abba valamit beletol, ami kellemetlen érzést okozott, de nem fáj. Várt egy darabig, de mikor már nagyon feszítette, akkor megszólalt:
- Uram, muszáj tovább tolnia?
- Nem, erre vártam, hogy szólj. – s megállt azzal, amit tett.
- De ne reméld, hogy ennyi volt, mert most jön az igazi. – bíztatta nevetve és már Feri érezte is, mire gondolt.
Megmarkolta a farkát és izgatta, húzogatta, mire lassan érezte a kéj közeledtét s erre megmozdult a teste a kifeszítés ellenére is. A Mester csak ezt várta, mert ezt nézte kutató szemmel, s már el is engedte a farkát, aki ugyan felsóhajtott erre, de hamarosan rájött, hogy a Mester mire gondolhatott. Érezte, hogy lankad a farka, de már újra érezte a Mester kezét és indult útjára újra a gyönyör, de a kéj elérése előtt újra csak összerándult s már el is engedte a Mester. Feri már könyörgött:
- Uram, ne tegye ezt velem! Vegye, vigye végig, ez így maga a kín. – nyögte ki.
- Pont ezt akarom! – hallotta a Mestertől.
- Fogsz még jobban is ordítani a kéjvágytól és könyörögni, hogy tegyem végre meg, de nem, még nem. No, gyerünk, tegyük! – hangzott a Mestertől és újra indult a keze.
Így ment ez vagy még négyszer, miközben Feri már tényleg dobálta a testét, ahogyan tudta és kezdetben csak könyörgött, de később már csúnya szavakat is kiejtett a száján, szidta Mesterét és mindennek elmondta, de az erre most nem reagált, csak tette a dolgát.
Végre, végig is csinálta és miközben az egyik kezével kihúzta a valamit a farkából már spiccelt Feriből a „tűzhányó”. Beterítette a hasát, mellét, de még a feje búbjára is jutott egy kevés.
Teljesen elernyedten feküdt, lihegett. A Mester élvezettel nézte és hallgatott, várt.
Végre egy idő után Feri légzése normalizálódott, vonásai enyhültek és lassan megszólalt:
- Uram, bocsássa meg nekem, hogy az előbb olyan szörnyű dolgokat mondtam, amiket természetesen magam sem gondoltam komolyan és megérteném, ha ezek után félretéve cölöpjeimet alaposan eldöngetne, nyomokat hagyva rajtam és testemen, de értse meg, nem voltam észnél. – kérlelte a Mestert.
Az hallgatott, majd odanyúlva levette Feriről a szemellenzőt. Az ránézett a Mesterre és megértette, hogy erre várt, így nem lesz büntetés ebből.
- Megérdemelted, s nem nagy ár azért, amit tettél, mondtál. – szólt a Mester.
– Itt a vége a mai szeánsznak. Most eloldozlak, tornázz, mehetsz fürödni, zuhanyozni is, de elmenetel előtt még akarom hallani Tőled a köszönet szavát, meg egy rövid értékelést a mai szeánszról!
S ahogyan mondta kiengedte a kalodából a Subot, majd beült a fotelba és várta vissza a Subot, aki egy idő múlva meg is érkezett, kicsit tanakodott az ajtóban, majd belépve térdre állva jött át a szobán és odaérve Mestere elé a fotelhoz úgy mondta el a köszönő szavakat.
A Mester intésre már törökülésben leült a Mestere elé a szőnyegre, folytatta az értékeléssel a szeánszról és a végén még azt is hozzáfűzte, hogy mit szeretne, ha lehetne, legközelebb meg- és átélni.
(vége)