Sub Feri vágyai (2)

Sub Feri végre kimondta a harmincat is, de nem mert megmozdulni, pláne felállni.
- Állj fel! – hangzott az újabb parancs, de bár Feri iparkodott, próbálkozott, de nem tudott talpra állni, mindig visszazuhant a térdeire, így a Mester a könyökénél húzta fel.
- Ezt még gyakorolni kell! – szólt nevetve. – Most leveszem a kötőfékjeidet és meglátjuk, tudsz-e fejni? – s nevetett. – Várj, előbb tornázz párat, kézzel is, majd most térdre újra, ide elém és verd ki a farkad, ide a cipőmre! – hangzott a parancs.
Feri próbálkozott, de nem sikerült a kiverés, majd újra nekilátott, de akkor már siker koronázta és a Mester egyik cipőjére spriccelt.
– No, most szépen tisztára nyalod! Megértetted?
- Igen, Uram! – hangzott Feritől és már hajolt is a cipőre, de látszott, hogy nehezen kezd neki. - Állj, várj, ne tedd! Ott egy papírzsepi, azzal töröld le! – utasította.
- Ügyes, felállhatsz, tornázz! – szólt az utasítás újra.
Mikor Feri kimozogta magát, akkor spéci gyakorlatokat rendelt a Mester: kéz-állás, híd-állás, négykézlábon menés hassal-háttal a szőnyeg felé, békaugrás stb. s közben jókat nevetett látva Feri csetlés-botlásait, no meg a farkincája himbi-limbijét.
Mikor kiszórakozta magát a Mester, újra maga elé intette a Ferit és visszatette a bilincset, valamint felkapcsolta a bokabilincsekre a távtartót is és visszaparancsolta térdre s a fejét a fotelba. Eligazgatta a lábait, majd a szekrényről tea-mécsest hozott és kellő távolságból Feri popójára csöppentette annak tartalmát, amit megismételt egy másikkal is. Sub Feri jól tűrte ezt, még csak nem is sziszegett, vonaglott meg.
- Jól van, ügyes vagy, ugye élvezed kis ribancom? – szólalt meg a Mester – Majd fogsz még fickándozni, mikor megdermedten leverem rólad! – folytatta.
A dermedési idő alatt a Mester azzal szórakozott, hogy talpait és belső combjait ütötte változó ritmusban és erősséggel. Kis idő múlva lenyúlt és az egyik megdermedt stearincseppet megpróbálta lehúzni a bőrről, de erre már Feri felszisszent, mert beleragadt egy pár szőrszála.
– Aha, már kezded érezni és élvezni is. – szólt a Mester, de mivel nem válaszolt egy nagyobbat húzott a popójára.
- Aúúúúúúúúúú – hangzott Feritől, majd kapcsolt: - Igen, Uram! Élvezem, tegye, még velem, kérem szépen, Uram! – folytatta szaggatottan.
- Meg lesz. – jelentette ki a Mester és egy sokágú korbácsot fogott a kezébe, melyet megforgatott és úgy csapott le azzal, hogy folyamatosan a popó felöl érte az ütés, s verte le róla a sztearin cseppeket. Sziszegett, de jól tűrte. A Mester alaposan végigdolgozta a popóit, majd a derekát is, majd forgatási irányt váltott és most másik irányban forgatta a korbácsot, mely alulról érte a combokat, de levitte a vádlikon át a talpakra is, majd vissza.
- Élvezed, kis ringyóm? – szólalt meg a Mester, szinte azonnal jött is Feri beleegyező válasza. – Akarod, hogy a pinádat is megdolgozzam? - hangzott, amire kevésbé hangosan jött a válasz, ezért újra kérdezte, de most már Feri ezt válaszolta:
- Uram, kezedben a testem, azt tehetsz velem, amit csak akarsz, ne kérdezz ilyeneket tőlem!
- Ne utasíts! Tőled akarom hallani kis ribanc, hogy élvezni akarod-e? – jött a Mester válasza. Feri nem tehetett mást, mint így válaszolt:
- Uram, kérem, dolgozd meg a pinámat is, mert megérdemlem, rossz voltam.
Így is történt, sziszegett és vonaglott is ez alatt, de kibírta. A Mester abbahagyta a korbácsolást, ami nem erős, de módszeres volt s arra utasította, álljon fel, levette a bilincseket és a távtartót, majd tornát rendelt, miközben Ő kiment. Magának hozott be egy csésze kávét, de Ferinek is, igaz azt kutyatálban, amit letett a földre és intett:
- Idd ki! – hangzott.
Feri kicsit gondolkodott, majd letérdelt, négykézlábra állt és úgy próbálta kilefetyelni a tálból a kávét, ami nehezen, de sikerült is. A Mester megdicsérte ezért. Kis idő múlva a nyakörvére rákapcsolta a pórázt és azzal megsétáltatta, különösen az asztal körül - időt hagyva – a bámészkodására, az eszközök szemrevételezésére az ágyon. Mikor elégnek találta, megszólalt:
- Subocskám, akkor most a második része következik a szeánsznak, főleg ezek felhasználásával, bevetésével. Van, amire különösen vágynál?
- Nem nagyon tudom Uram, mi, mire való, használható, de ha lehet kérnem, akkor az elektro-kezelést ne hagyja ki nálam! – kérte Feri, majd kis gondolkozás után hozzátette: - Még a kalodát és az András keresztet, vagyis az X alakban kikötést is kipróbálnám, ha beleférne a második rész idejébe.
- Rendben. – hangzott a Mestertől. – De előbb valami más következik, amitől igazi ribancnak fogod Magadat érezni, mert az is leszel. – hangzott és a Mester felvett egy csomagot és Feri kezébe adta. – Oda mész a fotelodhoz és ezeket felveszed magadra! Megértetted?
- Igen, Uram, máris. – jött Feri válasza és felállva, kezében a csomaggal, elindult a fotel felé, miközben már belelesett abba. – Mi ez? – kiáltott fel meglepetéssel.
- A kis ribanc ruhái. – nevetett a Mester és élvezettel nézte, ahogyan Feri felhúzza a két lábára a combfixet, majd felveszi a falatnyi tangát és a melltartót. Mikor végzett magához intette és megforgatta maga előtt. Az mindent meg is tett, majd sétálni küldte végig a szobán oda-vissza. – Hogy tetszik a fehérneműd? – kérdezte meg nevetve.
- Hááááááááááát – kezdte - kicsit bevág ez a tanga itt a popómnál, de érdekes. Nem sokat takar, az biztos! – folytatta Feri.
- Miért, Te nem ezt szereted, ha valódi nő lenne benne? – kérdezte tovább a Mester.
- De igen, de én nem vagyok nő! – jelentette ki büszkén Feri, s ahogy kimondta már érezte, rosszul tette. Bizony rosszul, mert a Mester dühbe jött és rárivallt:
- Nem vagy nő? Jó, megbánod még, hogy férfinak születtél!
A Mester felállt, inkább felpattant a fotelból és kézen fogva maga után húzta Ferit az ajtónyílásig, majd ott megállította. Újra felcsatolta neki a csuklóbilincseket és karabinerrel kikötötte az ajtófélfában lévő, erre a célra szolgáló fém karikákhoz. Feri X alakban állt, de még a Mester feltette a bokabilincseket is és a távtartót, de most hosszabbat hozott, így Ferinek nagyon szétfeszítette a lábait. Feri rosszat sejtett, s már remegett a teste.
- Fogsz még jobban is remegni és meg fogod gondolni, mi jön ki azon a kis csacsogó szádon! – lihegte a Mester s folytatta az előkészületeket, amit elhatározott bosszúból.
Végignézte a kifeszített srácot és elégedetten húzta végig a kezét a mellén, hasán, majd markolta meg a farkát és golyóit összeszorítva, de már el is engedte, mert vette a lovaglópálcát és azzal kenegette az ágaskodó farkát, amit a tanga nem nagyon tudott kordában tartani. Nem sokáig tette ezt, mert eldobta a pálcát, majd a karos gyertyatartót közelebb hozta és a Feri szemébe nézett. Abban rémületet látott. Ezért letette a gyertyatartót és az asztalról hozott szájpecket, golyóst, és feltette, de keményen belehúzta a szájába.
- No így, jó lesz! – hangzott a Mestertől. Feri csak bólogatni tudott, megszólalni nem, de a szemében még ült a rémület. – No, akkor jöhet a kezelésed, hogy ne fázz! – nevetett a Mester s levette az egyik gyertyát, majd végig vezette elég közel, de nem túl közel Feri teste előtt. Mikor a térdéig leért, visszatért a hónaljaihoz, de most úgy vezette a gyertyát, hogy kicsit meg is pörkölje a hónalj szőreit, majd gondolt egyet és lejjebb vitte a farok közelében és ott is megtette. Feri megmozdult, de pechére, mert a láng elérte a bőrét, így felnyögött.
- Mondom, hogy ne ficánkolj! – hangzott – mert még megégeted Magadat . No, még kicsit melegítlek, mert meleg vagy, ugye? – kérdezte nevetve Ferit, aki kényszeredetten bólintott. (A Mester nagyon vigyázott, hogy a tanga, de a combfix se kapjon lángra.).
(folyt. köv.)