Sub Feri vágyai I.

Sub Feri a Mesterrel megismerkedvén, s hosszasan elbeszélgetve megállapodtak, hogy az első találkozáskor is már keményen bánik vele.
Mikor végre adott napon odaért a Mestere a rácsnál várta, beengedte az ajtón, majd becsukva az ajtót kissé meglökte Feri hátát, aki előrébb lépett az előszobában, megfordult, de közben már hallotta is a Mester utasítását:
- Most üdvözölsz, Te ribanc! Itt bent!
- Igen, Uram! – hebegte Feri, de csak állt, mert nem tudta mit tegyen. Végre észhez tért és elkapta a Mester kezét és megcsókolta előrehajolva.
- Azért! – hangzott a Mestertől. –Vedd le a kabátodat, cipőidet itt, majd ott a WC balra, ha kell. Utána kezet mosol jobbra, a fürdőben és úgy jössz be a szobába, oda! – mutatta a Mester s meg sem várva elindult be Feri mellett a szobába. Feri pisilt, kezet mosott, majd odaérve megállt a szoba ajtajában, felmérve a terepet:
Egy szobát látott maga előtt, melyben félhomály volt, de a behúzott függönyön áttűzött a délutáni napfény. Az ajtófélfában már látott spéci eszközöket (kampókat) és az ágyon különféle eszközök voltak kirakva módszeresen sorban, rendben. Magában elámult ezen a renden, de elismeréssel is adózott annak s a Mesternek ezért. Még talán nézelődött volna, de hirtelen ezt hallotta:
- Csak nem nézelődni jöttél ide? – hangzott a Mester hangja. – Azt mondtam, hogy állj meg és nézelődj az ajtóban, vagy mit? – reccsent a hang újra sürgetőn.
- Nem, dehogy, Uram! Azt parancsoltad, hogy jöjjek be a szobába. Itt vagyok. – mondta és már lépett be a Mester elé. Ahogy ráemelte a tekintetét látta, hogy valamit rosszul tett, mert a Mester arca elsötétült és ezt hallotta:
- Ezért a pimaszkodásért tízet kapsz, majd büntetésül, de most vedd le előbb mindenedet! Oda tedd a fotelba, majd ide visszajössz, kis terpeszbe állsz, kezeidet a tarkódra teszed, és úgy vársz további parancsomra! Megértetted?
- Igen, Uram! – hangzott Feri válasza, majd meg is tette, amit parancsoltak és már újra állt a Mestere előtt. Az lassan körbejárta, itt-ott megsimította a testét, és mikor újra elé ért a gatyáján át megmarkolta a farkát és a golyóit is.
- Sssssssssssss. – szisszent fel Feri erre. – Bocsánat Uram a golyóim kissé érzékenyek, ezt előre jeleztem. – tette hozzá halkan. A Mester állt, várt, majd elbődült:
- Kérdeztem? Nem! Na, ugye. Akkor ez újabb tíz és most megkapod együtt a húszat. Dőlj előre, bokafogás és számolj! – hangzott a Mestertől, aki már mögé is lépett és csattogott a popóján a kézzel kimért húsz ütés változó erősséggel.
- Tizenkilenc, húsz. – hangzott a hangos számolás Feritől. Majd mivel újabbat nem kapott, felegyenesedett, de közben már érezte is a Mester kezét a hátán, aki lenyomta és hallotta közben:
- Kaptál arra utasítást, hogy felegyenesedj? Ugye nem, akkor? Még tízet kapsz ezért, de ezt már nem a seggedre, hanem a combjaidra, meg a vádlidra. Számolj! – hangzott és már csattant is, de most a vonalzó.
- Tíz – számolt Feri és úgy maradt, bokafogásban. Érezte, hogy a Mester a gerincén húzza végig a kezét, majd már a kezeit az oldalain, így kicsit megbizsergett, de tartotta magát, mert bár csiklandós volt, de ezt még el tudta viselni.
- Állj fel, kezek a tarkón! – hangzott a parancs a Mestertől. – Láttam, éreztem, hogy csiklandós vagy, akkor ezt most végigvisszük. – szólt a Mester félhangosan és húzta kezeit Feri oldalán, majd hasán, combjain, végül elért a mellbimbókhoz, de ott nem csak csiklandozott, de erősen meg is szorította, csavarva azokat az atlétán át.
- Ssssssssssss – hangzott újra Feritől, aki kicsit meg is mozdult, de fékezte mozdulatát.
- Ügyes, tudsz uralkodni Magadon. – hangzott az elismerés a Mestertől.
Közben ellépve hatalmasat csapott a popójára visszakézből, amire az kissé előrébb lépett a váratlanságtól és annak erejétől, de vissza is állt eredeti állásába. – Jól van. – dicsérte meg a Mester, majd átment a szobán és valamit felvett, de jött is vissza. Feri önkéntelenül is arra fordult, mire a Mester harsogott:
- Kaptál utasítást a nézelődésre? Ugye nem? Akkor?
- Igen, Uram, nem. Bocsánat Uram! – hangzott Feritől azonnal. A Mester visszaérve elé állt, az arcába nézett merően, majd a hozott csipeszeket fel akarta tenni a mell-bimbókra, de a Sub atlétája útban volt, így kicsit tétovázott. Feri már mozdult, fel is húzta és át a fején az atlétáját. Utána gyorsan újra az előírt pózba állt, de kicsit remegett, hogy Mestere hogyan ítéli meg segítő tettét. Az egy ideig merőn nézte, várta, hogy jobban remegjen, majd arcon veregette:
- Jól van, ezért nem kapsz büntetést, de csipeszeket igen! – szólt a Mester és már tette is fel azokat a mell-bimbókra, majd a hónaljba, végig a test oldalán és pár jutott a hasra is, bár ott feszes volt a bőr, ezért nehezebben ment. Feri kicsit sziszegett.
- Ezek csak fa csipeszek, ezek nem olyan erősek, mint a fém, vagy a krokodil csipeszek, mert azok „harapnak” is. – hangzott a Mestertől.
Kezeivel birizgálni kezdte a csipeszeket és nézte, ahogy Feri remeg, húzódik, sziszeg ettől.
– Kicsit rajtad maradnak, megszokod, s sokkal rosszabb lesz, ha majd leveszem azokat!
- Igen, Uram! – hangzott beleegyezése kissé erőtlenül.
- Nem nézel utánam! – intette a Mester Ferit és újra elment, majd visszatért, már kezében egy lovaglópálcával.
Feri megrémült, mikor meglátta. A félelem kiült a szemébe, tekintetébe, mert azt gondolta azzal akarja leverni róla a csipeszeket. (Látott már ilyeneket filmeken.) Mester élvezte egy ideig félelmét, majd meglendítette a lovaglópálcát s lecsapott, de nem a csipeszek valamelyikére, hanem a gatyán át a már álló farka végére. Csattant a pálca, de az ütés nem volt erős, csak váratlan.
- Ssssssssssssss – hangzott Feritől, kissé előre is görnyedt, de hamarosan visszaállt eredeti állásába s várt. A Mester most ott ütötte meg, ahol nem volt rajta csipesz, főleg a combjain, vádliján, de kapott még a farkára is egy utolsót.
- Le a gatyáddal a térdedig! – hangzott a Mestertől, aki újra elindult, de már jött is vissza kezében több bőr pertlivel, amivel a faroktőnél megkötötte a szolgája farkát, majd külön-külön a golyóit is egymástól.
- Most ide is kapsz csipeszeket! – hangzott s egy nagyobbat a farok aljára tett, majd kisebbeket a golyókra.
Azokat is megmozgatta, élvezte fickándozását, majd lassan leszedte felülről a csipeszeket s morzsolni kezdte a mell-bimbókat, mire Feri jobban vonaglott, sziszegett. Kézmozdulatára Feri letérdelt és a Mester cipőit kezdte nyalogatni. Egy idő után, miközben kapott a lovaglópálcával a hátára, de a seggére is, felállította a Mester és kezdte leszedni a csipeszeket, de a bőr pertlik maradtak még. Feri farka és golyói is szépen vörösödtek, kékültek.
- Ha szado mester lennék, akkor most mögéd lépve fenéken és tökön rúgnálak, de ezt nem teszem. – jelentette ki a Mester.
- Köszönöm, Uram! – hálálkodott Feri.
- Viszont kapsz egy bilincset a csuklóidra hátul, de előbb vedd le a gatyádat teljesen és a zoknijaidat is! – kelt fel a Mester.
Visszatérve feltette a bilincset a csuklóira a háta mögött, majd folytatta:
- Most térdre és szét a lábaidat is és hajtsd a fejed a fotel ülésére. Három pontnak stabilnak kell lennie! – heherészett a Mester. – Úgy s most számolj! – adta ki az utasítást és már le is csapott felváltva a talpakra, vádlikra, combokra, popókra és a hátára is a lovaglópálcával.
- Huszonkilenc, harminc. – számolt Feri, egyre nehezebben és sziszegve.
(folyt. köv.)