Tanár úr, kérem 2

Az a fránya helyesírás

Villő ott állt az iroda előtt, miközben minduntalan az óráját nézte. „Legyen pontos!” Még volt hét perc, a megbeszélt délután ötórai találkozóig. Volt egy-két folyosó idefele, ahol volt némi élet, de erre semmi. A nyár tanulással telt. A főiskolai tanár úr két hetente küldte ki neki az olvasnivaló- és teendőlistát, de sehogy nem ellenőrizte le, hogy megcsinálja-e. Villő azonban ahelyett, hogy azonnal törölte volna a leveleket, készült. Nem értette magát, hogy miért teszi. Reménykedett abban, hogy a tanár majd szeptemberben találkozik vele, beszélgetnek, megdicséri. Még egy feleltetést se bánt volna, akkor sem, ha a pálca esetleg ki van téve az asztalra… Eltelt egy hónap a szemeszterből, és végre a tanártól kapott legutóbbi üzenetben az állt, hogy várja az irodájában. Itt volt az idő, mély levegőt vett és bekopogott.
- Tessék!
- Jó napot kívánok, tanár úr!
- Magának is, kisasszony! Jöjjön be!
A tanár hétköznapi tanításhoz viselt ruhában volt, ami azt jelentette, hogy úgy nézett ki, mintha egy üzleti tárgyalásra várna, zakóban és nyakkendőben. A nap végén se tűnt csapzottnak, pedig hiába volt október eleje, olyan meleg volt, mintha egy augusztus végi napon lennének.
- A beadandó dolgozatáról szeretnék beszélni magával.
- Nem vettem fel a tanár úrhoz egyetlen órát sem, ahogy kérte!
- Igen, ezt köszönöm. Ezt a tíz oldalas házidolgozatot egy kollégától kaptam. Műelemzés. Fénymásolat, az eredeti a kollégánál van. Erről szeretnék most magával beszélni.
- Mi a baj vele?
Villő emlékezett a dogára, megszenvedett vele, mivel vette a fáradtságot a könyv elolvasására és majdnem két napot töltött az elemzés megírásával. Elolvasta a neten megtalálható írásokat róla, de törekedett az önálló gondolatokra. Ráadásul határidő előtt leadta, és nem éjfél előtt egy perccel, mint arra hajlamos néha. Elégedett volt magával.
- Kérem, nézze meg!
A férfi az asztal felett átnyújtva odaadta neki az összetűzött oldalakat. Villő meglepve vette észre, a vörös karikázásokat, aláhúzásokat és számokat a margón. Bántóan sok volt benne a javítás.
- Ha jól tudom fordítóként kíván dolgozni, igaz?
- Igen, tanár úr.
- Maga szerint, ha így adja be a munkáját egy kiadóba vagy fordító irodába, hogy fogják fogadni?
Villő lebámult a vörössel színezett sorokra, és szégyellte magát. Sokkal inkább, mint amikor egyszerűen nem készült. Azon könnyebb segíteni.
- Nem jól.
- Maga a kiadó helyében szeretne egy olyan kollégát, akinek ilyen a helyesírása?
- Nem.
Csend volt, kellemetlen, hosszú csend. A tanár várt, és Villőnek másfél percbe is beletelt mire rájött mire.
- Segítene nekem, hogy jobb legyen a helyesírásom?
- Segíthetek. De nem lesz könnyű magának. Megbüntetem, amikor hibázik.
Villő kezében remegni kezdett a papír. Nézte a tanár nyugodt arcát, majd a hibákkal teli dolgozatot.
- És jutalmat kapok, ha jól megy?
- Az első legalább nyolcoldalas hibátlan dolgozatánál meghívom vacsorázni magamhoz. De figyelmeztetem, nem adhatja ki másnak a helyesírásellenőrzést!
- Hogy deríti ki?
- Sehogy. A maga lelkiismeretére bízom.
Villő tudta, hogy ennél jobb választ nem is adhatott volna a tanár. Rábízza, és ő van olyan hülye, hogy nem nézeti át mással, mert meg akar felelni a kihívásnak.
- A büntetését már ezért is megkapja. Az egyes fokozatúakért darabonként háromszor fog felállni és leguggolni. A kettes pontozásúakért egy ütés fenékre pálcával, méghozzá nadrág nélkül, a fehérnemű maradhat. A hármasoknál darabonként egy ütés talpra szintén pálcával. Számolja össze a hibáit!
Villőnek kellett pár másodperc mire rájött, hogy elfelejtett lélegezni. A szívverése a fülében dübörgött. Még felállhatna és elrohanhatna, nem kell neki ezt bevállalnia. Nehezen nyelt egyet majd a reszkető kezéből letette a papírt az asztalra. Mélyeket lélegzett, hogy a rátörő szédülést kezelje. A tanár szó nélkül egy tollat tett a keze ügyébe. Villő nézte, majd a kezébe vette az írószerszámot és számolni kezdett. Alaposan csinálta, kétszer is leellenőrizve a végeredményt. Mérges volt magára, hogy egy ilyen rövid szövegben ennyire sok hibát vétett.
- Mi alapján pontozott, tanár úr?
- A magyar érettségi nyelvhelyességi minősítésének útmutatója alapján. Emailben átküldöm magának a linket.
- Köszönöm.
- Hány hibája volt?
- A mínusz egy pontosból huszonkettő, két pontosból tizenegy, a legsúlyosabból négy.
A férfi lenézett egy kis papírlapra és bólintott.
- Sok a vesszőhibája, a legtöbb egy pontos ebből jött össze. Küldeni fogok egy anyagot erről. De mielőtt elkezdi a guggolásokat, egy hibát szeretnék kiemelni. A második oldalon találja, amikor az elfojtásról írt. Nézze meg!
- Megvan.
- J vagy elipszilonos j-t írt?
- Elipszilonos j-t.
- Maga szerint ez miért hibás?
Villő zavartan gondolkodott, de nem jutott eszébe a válasz.
- Elfojtani, pontos j-vel gondolatokat vagy érzéseket szoktunk. Elfolyni elipszilonos j-vel az izzadságtól a maga sminkje fog, mire a guggolások végére ér
- Értem, tanár úr.
Villőben futólag újra felmerült a menekülés gondolata. A tanár nyugodtan nézte. Villő nekikezdett a mozgásnak és az negyvenig mindenféle nehézség nélkül simán ment. Jó volt az állóképessége, de ezután már nem tudta olyan szabályosan venni a levegőt, kiesett a ritmusból, hogy aztán izzadtan és remegő lábakkal fejezze be a büntetést.
- Van magánál törölköző?
- Miért lenne? – kérdezte megütközve Villő.
- Az univerzum egy nagy törvénye, hogy mindig legyen az embernél törölköző.
A tanár nemcsak átnyújtotta az asztal felett a szövetdarabot, hanem Villő mellé sétált, és megtörölte a homlokát.
- Galaxis útikalauz stoposoknak. Olvassa el, ha van kedve hozzá. Most pedig vegye le a nadrágját!
Villő a nagy mozgásban megfeledkezett a másik két ráváró büntetéstől. A tanár odament az ajtóhoz és kulcsra zárta, majd visszasétált az íróasztal mögé, hogy a pálcát kivegye a fiókból. Nagyon ráérősen keresgélt. Villő gyors mozdulattal vetkőzött, a cipőjét nemes egyszerűséggel csak lerúgta magáról. Már félig letolta nadrágját mikor rádöbbent, hogy a szexi fekete tangáját vette fel.
- Kész van?
A tanár nem nézett fel, a papírjait pakolta félre az útból. Villő döntött, ha már eddig elment nem hagyja félbe! Feneke szinte teljes meztelenségének tudatában az asztalhoz lépett és lehajolt rá. Az asztallap hidege jól esett az arcának. Félt.
- Önként van itt?
- Igen.
- Szeretné, hogy segítsek a helyesírásával?
- Igen.
- Milyen büntetést fog maga most kapni?
- Tizenegy ütést kapok pálcával fenékre.
- Miért kapja?
- Mert helyesírási hibákat vétettem.
- Számolni fog. Minden ütés után elmondja, hogy mindig átolvasom legalább háromszor, amit írtam. A hibái felének figyelmetlenség az oka.
Érkezett az elsőütés. Villő keményen rámarkolt az asztal peremére, de nem kiáltott fel.
- Egy. Mindig átolvasom legalább háromszor, amit írok.
Határozott volt a hangja, alig remegett. A második ütés semmivel sem volt kisebb, ahogy a harmadik és a többi sem. A hetediknél kezdett könnyezni, de amennyire csak bírt csendben maradt. Az ujjpercei kifehéredtek a szorítástól. A szája kiszáradt, az utolsó ütésnél alig volt érthető mit is mond. Erőtlenül feküdt az asztalon. A tanár egy pohár vizet tett le a fejéhez, amit Villő hálásan ivott meg.
- Szeretne pihenni?
- Ha lehet.
- Lehet.
Csendben voltak mindketten. Villő fáradt volt, de nyugodt. Már csak a négy ütés van talpra, az gyorsan megvan, biztos nem lesz vészes. Legalább figyelni fog, és a helyesírása javul. Mondta már más tanár is, hogy probléma van ezzel, de egyik se állt meg felette egy pálcával. Eldöntötte, hogy a tanárnál fog vacsorázni! Vajon most a fenekét nézi? Hátrasandított.
- Úgy látom eleget pihent. Hasaljon a kanapéra a lábak a karfán legyenek. Két-két ütés mindkét talpra. Nem ránthatja el. Ne kiabáljon!
Villő engedelmeskedett, de elhelyezkedni se volt ideje amikor érkezet az ütés. Felsikoltott. Majd felült nem törődve égő fenekével és a talpát kezdte masszírozni. A tanár a pálcával a kezében állt a kanapé felett, összevont szemöldökkel figyelve a fiatal nőt.
- Izé. Egy. Mindig átolvasom legalább háromszor, amit írok.
- Szeretné, hogy segítsek magának a jövőben?
Villő el akart futni, legalábbis sántikálni, de a száján az igen válasz jött ki.
- Kibírja csendben a maradék három ütést?
A fiatal nő megrázta a fejét. A tanár az íróasztalhoz lépett majd, visszajött. Megállt Villő felett.
- Ez egy szájpecek, ez segít magának csendesebbnek maradni…
A tanár Villő kezébe tette a szíjakkal fejre rögzíthető piros gömböt. A fiatal nő bizonytalanul fogta meg a tárgyat, az ujjai között méregette. Félelmetes volt, hogy nem tud megszólalni. Ugyanakkor három ütést kell kibírnia, és vége. Soha többet nem követ el súlyos helyesírási hibát! Nem háromszor, hanem ötvenszer néz át mindent!
- Tegye fel! Fejezzük be, amit elkezdtünk.
A férfi biztatóan rámosolygott. Gyakorlott mozdulattal helyezte fel a szájpecket, Villő pedig visszafeküdt a kanapéra. A kiáltásait eléggé eltompította a gömb. Gyorsan túl volt az ütéseken, és a szája is szabaddá vált. Kapott egy újabb pohár vizet, és csak a halkuló hüppögése hallatszódott. Kifújta az orrát és talpra kecmergett. Fájt megállni, de kibírta. Felhúzta a nadrágját és a cipőjét is visszavette. A tanár az asztalnak dőlve figyelte, a pálcát eltette az asztalfiókba.
- Végeztünk?
- Még egy feladata van kisasszony. Köszönje meg a büntetést. Térdeljen le elém és kérek egy csókot a kezemre.
Villő pár másodpercig nem mozdult. Fáradt volt, haza akart menni. Letérdelt, megpuszilta a kézfejet, majd felállt. A köszönömöt már állva mormolta el. A tanár kinyitotta előtte az ajtót, Villő kisántikált, az ajtó becsukódott mögötte. Az órájára nézett. Hogyan lehetséges, hogy csak egy óra telt el?