3. tali dominaként: a kirándulás

A következő alkalommal kirándulni megyünk, van a közelben egy tó, annak a sétányához rendellek.
A nyakadra most egy bőrszíj kerül, hordanak ilyet a tinik, csak mi ketten tudjuk, hogy az a nyakörved, rajta a belevésett neved: Pondró, és a gazdasszonyod címe, ha elvesznél! Azért, hogy érezd a függőséget, a derekadra a pórázodat fűzöm, így a felém eső rövid maradék belőle a csuklómon van, így szorosan mellettem kell lépkedned, és a kirándulós felszerelést, hátizsákot neked kell természetesen cipelned.
Alsónadrág most sem lehet rajtad, de a heréd, farkad elkötözését, most későbbre hagyjuk. Az öltözéked teljesen kirándulós, és az enyém is: melegítőnadrág, póló. "Ugye otthon indulás előtt kiverted a farkad?"
Körbesétálunk a tó mellett, beszélgetünk mindenféléről, szeretném, ha éreznéd mennyire fontos vagy nekem, és hogy teljesen rám bízhatod magad, vigyázok rád.
Később keresünk egy tisztást, ahonnan még halljuk a sétálókat, de nem látnak minket...legalábbis reméljük.
Leterítünk egy plédet, és kirakjuk az elemózsiánkat. Mielőtt enni kezdenénk, le kell venned a melegítő alsódat, és úgy helyezkedned, hogy mindig nézhessem a farkadat, illetve játszhassak vele, ha épp azt szeretném. Itt már leveszem a derekadról a pórázt, és a nyakörvedhez kapcsolom, hogy kéznél legyen, ha mégis engedetlenkednél.....de szerintem már nem fogsz olyat csinálni, engedelmes Pondróm vagy nekem.
A csuklódat hátul csak a játék kedvéért kötöm össze, így én foglak etetni, velem szemben kell törökülésben ülnöd, a hátrakötött kezeddel. Hogy a játék izgalmasabb legyen, a szemedet is bekötöm. Először a szendvicsekből kell harapnod, aztán falatokat dugok a szádba, majd az általam félig összerágott falatot a számból adom át neked, ezt először kicsit gusztustalannak érzed, aztán egyre izgalmasabbnak, hiszen a farkad ágaskodni kezd, főleg, mert hallod a kirándulók hangját is, de nem tudod mit láthatnak.... Maszatos leszel, szalvétával megtöröllek, közben dorgállak kicsit, hogy nem tudsz szép tisztán enni...pedig tudom, hogy nagyon igyekszel, és a körülmények miatt van mindez. Inni is a számból kapsz egy kis vizet.
Az ágaskodó farkad látva, megmarkolászom, megpaskolom, heréidet megmarkolászom, ami még inkább felizgat téged.
"Jó ez a kis kirándulás?" kérdezem, és te buzgón bólogatsz rá. "Azért szeretnéd, ha egy kicsit elfenekelnélek, mi?" Felelni nem mersz, mert elakad a lélegzeted az izgalomtól.
Egy közeli fához vezetlek a pórázodnál fogva...és bár a kezed hátrakötve marad, szorosan odakötlek a fához, úgy, hogy a csípőd, a farkad a fa kérgéhez nyomódjon, de a lábad terpeszben legyen. A szemedről leveszem a kötést.
.....szomorúfűz hajtásait vágom le, vagy három darabot, az jó hajlékony, leszedem a leveleit, mindezt úgy, hogy láthasd. Néhányszor megsuhintom, de úgy látom, a célnak tökéletesen megfelel.
Először egyet használok, végigsimogatlak vele, a pólód feltekerem a hónaljadig, így a hátad is szabaddá válik, végig simogatlak, libabőrös leszel tőle, aztán egyet a fenekedre ütök vele, majd kettővel, és hárommal is megteszem ugyanezt. Szép kis rózsaszín csíkok maradnak utána a fenekeden, és ahogy izgalomba jössz tőle, a felálló farkad még jobban nekinyomódik a fának. A csípőd meg-megrándul, próbálsz kicsit mozogni, és a fa kérge különös érzést kelt a dörzsölődéssel.
"Ficánkolj csak, mondom....úgyse szabadulsz, csak ha, elengedlek. "
Eszedbe sem jut szabadulni, pedig látod a bokrok között, hogy a sétáló emberek alig pár méterre mennek el mellettünk.
Már megszoktad, hogy a popsid sem marad kíméletlenül, így meg sem lepődsz, amikor egy kis margarinnal bekenem a végbélnyílásod. Amikor a szendvicseket előszedted, láttad, hogy vékony kígyóuborka, és répa is van a csomagban, meg a dobozos margarin, szerintem már akkor sejtetted, hogy ezeket nem enni hoztam. Bekenem, az ujjammal simogatom a nyílást, sőt a heréidet is bekenem, a síkos kezemmel morzsolgatom, majd széthúzom a segged, és a vékonyabb zöldséggel, a répával kezdek vele játszani, picit beleillesztem, majd lassan belenyomom....ez most nem fáj, nagyon óvatos vagyok, azt szeretném, ha az izgalmad erős lenne, és csak kéjt éreznél, nem fájdalmat. A megalázó, most inkább a helyzet, és az emberek közelsége. Amikor már kellő izgalomban vagy, ragtapasszal rögzítem a répát, hogy ki ne csúszhasson, és még így néhányat suhintok a fenekedre a vesszővel. Nagyon ügyes vagy, nem élvezel el.
Majd eloldozlak, és a pórázodnál fogva óvatosan visszavezetlek a plédre. Kis dobozkából ínyencségeket szedek elő: apró aszalt paradicsomokat, mozzarella sajtszeleteket. Leveszem a melegítőm, és lefekszem. A csemegéket végigrakosgatom a hasamra, a szeméremdombomra, az ajkak közé. Fejedet a hasamhoz húzom. A feladat adott, felülről haladva kell leeszegetned a falatokat, lenyalogatni alatta a bőröm. Vigyázz nehogy leessenek! Nem egyszerű, hisz kezeid hátul még mindig összekötve, addigra már teljesen elgémberedtek, zsibbadnak, fájnak. Mindezekkel nem törődve arra kell koncentrálnod, hogy kellően felizgass. Hajadba kapaszkodom, irányítlak, majd eltollak kissé magamtól, hátrahúzom a fejed, figyelem az arcod, te nem mersz a szemembe nézni. Egy paradicsomdarabkát bekenek az izgalmi váladékommal, végig húzom az ajkadon, majd megetetem veled. A hátizsák eddig általad nem látott rekeszéből egy vibrátort húzok elő. Eddig a kezed hátra volt kötve, de most eloldozom, és a vibrátorral, plusz a nyelveddel el kell érned, hogy elélvezzek.....én közben szóval biztatlak, nem akarom, hogy tudd mikor csinálsz jót.. Amikor valami nem jó, vagy kellemetlen, megjegyzem, mert ezek hibák, amikért majd egyszer még megkapod a büntetésed, és legközelebb már tudnod kell mit, hogyan csinálj!
Akkor már úgy tűnik elfeledkezel a kiránduló emberekről, pedig a tudatodban ott van, és egyre izgalmasabb.
Miután elélveztem, megdicsérlek...és a jó viselkedésedért megjutalmazlak. Felveszem a melegítőm. Hanyatt fektetlek, a karjaid a fejed fölött lazán összekötöm,, a térdeidet felhúzod, és a biztonság kedvéért, a lábad szárát, és a combodat átkötöm, hogy felhúzva is maradjanak. Leszedem a ragtapaszt, és a répát is kihúzom.....nem kell lenyalogatnod, te kis buta, hisz nem szeretném, hogy bármi fertőzést kapjál, de később neked kell elmosogatnod!...hanem a vibrátort dugom a szádba, amin az én testnedveim vannak, azt szeretném, ha éreznéd az izgalmi váladékom ízét, miközben te élvezel.
Heréidet szorosan elkötöm egy madzaggal, gumikesztyűt húzok, és jobb kezem mutatóujjával pedig az immár kellően kitágult popsi nyílásodba nyúlok. Fölfelé görbítem az ujjam, mert így érzem az egyre keményedő prosztatádat. Az egyik kezed kiszabadítom, felszólítalak, hogy használd, erősen markolva izgasd a farkad....amitől egyre közelebb kerülsz ahhoz, hogy elélvezz.
Így már határon vagy, de még nem élveztél el, ezért kioldozom a madzagot, ami a heréidet szorítja el.
Megadom az engedélyt, és az ujjamat nyomogatom a prosztatádhoz bent, mire kilövellsz, kicsit elhajlok, hogy nehogy rám spriccelj, a szádban a vibrivel csak nyögni tudsz, a kirándulók mégis megállnak, hallgatódzva, mi lehet ez. Szerencséd van, mert az ondód túl lövelt a pléden. Kezedet visszakötöm a fejed fölött. Felállok, lehúzom a kesztyűt. Megigazítom ruházatom, és elsétálok egy közeli csaphoz felfrissíteni magam.
Mikor visszatérek, ugyanúgy fekszel, kicsit, mint egy hátára fordult bogár.
Hiába is titkolnád, könnyes az arcod, pedig tudod, hogy ez nekem nem tetszik.
Mérges vagyok, gyors mozdulatokkal szabadítalak meg kötelékeidtől. Szipogsz, zsebkendőt nem mersz kérni. Tudod, hogy a romokat neked kell eltakarítanod. Összepakolni a hátizsákba. Szemetet felszedni.
Ne szipogj? Förmedek rád, hálásnak kellene lenned, amiért elélvezhettél!
Pedig tudom, mi az oka. Amíg nem volta ott kamaszok láttak meg, és hangosan vihorásztak rajtad. Te persze nem mertél mozdulni, csak halkan kérted őket menjenek onnan.
Csendben kullogsz mellettem. Tudod nagyon jól, hogy ez benne van a pakliban. Bármikor kiszállhatsz, csak egyetlen szót kell kimondanod, és elengedlek a szolgálatból. Ez a szó azonban nem hangzik el, vajon miért?

Most sem fogom a pórázod, a vége kilóg a pólód alól, mégis szépen igazodsz lépteimhez.
Megállok az út közepén, felettünk az útra boruló fák közt átsütő napfény. Szembe fordulok veled, térdre hullasz, és hálásan nyalogatod kezeimet percekig. Majd megsimogatom fejed, felállítalak. A vasárnapi sétányon már úgy megyünk végig, mint bármelyik kiránduló. Válladon a hátizsák, arcodon angyali mosoly, derekadon kezem úgy fogja a póráz végét, hogy csak mi ketten tudjuk.