A bosszú - III. fejezet

Az altató hatása még érzékelhető volt a lány viselkedésén, szeme tompán révedt el néha a távolba, hogy hirtelen szárnyra és életre kelve, riadtan verdesve járja be az ismeretlen tér minden zegét-zugát. Semmilyen kapaszkodót nem lelt, ezért tekintete minden egyes hiábavaló kísérletet követően maga elé zuhant, ám a harcot nem adta fel, ahogy a szobába tévedt légy rohamozza értelmetlenül és kilátástalanul a közte és a szabadság között lévő egyetlen akadályt: az ablaküveget. Mivel továbbra sem tudott egyetlen ismerős részletet felfedezni, figyelme végül végtagjai felé fordult, és meghökkenve fedezte fel mozgásképtelenségét. A döbbenettől fuldokolni kezdett, amit csak súlyosított a kábaság által örökül hagyott izomgyengeség is: köhögőroham tört rá, amit fel-feltörő csuklások tarkítottak.

Rhaga Sani mindezt az ajtófélfa védelméből figyelte, arra várva, hogy a lány feje teljesen kitisztuljon, s tisztába kerüljön jelenlegi helyzete minden részletével. Amikor úgy látta, hogy mindez megtörtént, sőt, a lány kiabálni kezdett, felfedte rejtekét.

- Örülök, hogy magadhoz tértél - lépett elő, s lassan a szék melletti ágyhoz sétált. Leült, hátát féloldalasan a korlátnak vetette.

A lány számára most vált érthetővé minden, az utolsó, hiányzó részlet is helyére került: tudta, ki felelős mindezért, hogy került ide, csak abban nem volt biztos, mire is megy ki a játék.

- Mi ez a baromság? - sziszegte. - Engedj el, de rögtön! Túlmész minden határon....!
- Az a cél, nem? - dőlt előre Sani. - Erről szólt a megállapodásunk....? Vagy nem...?
- Az egyezség úgy szólt, hogy odaadom magam neked, játszol velem egy kicsit....ahogy én tettem annak idején veled, cserébe megőrzöd a titkomat a szüleim előtt. De túl komolyan veszed ezt az egészet, és ez kezd megijeszteni...
- Csak törekszem az élethű előadásmódra. Az én szenvedéseim és megaláztatásaim is bántóan életszerűek voltak. Elég jól emlékszem rájuk....
- Istenem, még mindig itt tartasz?! - fakadt ki egyszerre dühösen és szánakozva a lány. - Képtelen vagy túllépni a történteken? - Hirtelen gúnyos fény villant a szemében, szája félmosolyra húzódott. - Te még mindig a rabom vagy?
- Hol tartanék? Kaptam-e bocsánatkérést, elégtételt, helyrezökkent-e az Univerzum rendje...? De, hogy pontosan idézzelek, a kiskutyádként utaltál rám. A rabszolgádként, a csicskádként, a kis idomított majmocskádként....azt hiszem, ezek szerepeltek velem kapcsolatban azokban az üzenetekben.
- Amelyek elolvasásához semmi jogod nem volt! - csattant fel a lány.
- Ha nem olvasom el, ma boldogan élnénk? - kérdezett vissza a férfi gunyorosan. - A majmocskád nyalogatná a talpaidat, masszírozná a hátadat, cipelné utánad a zacskókat, fizetné az ebédeket....kívánhat-e férfiember ennél többet? Miért is néztem bele, s akartam tudni, mi is van valóban közöttünk...? - sóhajtott fel Sani teátrálisan.
- Jó, lépjünk! Akkor most mit vársz tőlem? Élvezkedsz egy kicsit rajtam, aztán adjak ki közleményt, amelyben mindent visszavonok, és ódákat zengek a férfiasságodról és az elragadó személyiségedről?
- Megtennéd? - pattant fel Sani látszólagos örömmel.
- Persze! Ha ez az ára. Egyébként totál hülye vagy, ha ezért....
- Te vagy a hülye, ha ezt egy percig is komolyan gondoltad! - vágott közbe durván a férfi.

A lány értetlensége fokozatosan nőtt, Sani arcát igyekezett fürkészni, hasztalanul: a férfi rezzenéstelenül, érzelmek nélkül meredt vissza rá. Némi hallgatást követően Sani elérkezettnek látta az időt, hogy feltárja lapjait.

- Mostanában szoktál tévézni? Én nemrég láttam egy filmet, amelyben elhangzott egy mondat: ott bűnhődsz, ahol bűnt követtél el. Én ezt egy kicsit módosítottam: ÚGY bűnhődsz, AHOGY bűnt követtél el. Emlékszel, hogy követted el ellenem a bűnt? Lenéztél, megaláztál, nem vettél emberszámba, szándékosan kínoztál lelkileg, hogy lásd, meddig megyek el a kedvedért, mit teszek meg rajongásom tárgyáért. Még szex közben is hazudtál, még akkor is csak azt járt az eszedben, hogy csinálj belőlem hülyét. Emlékszel arra részre, amikor azt ecseteled, hogy beadtad nekem, mennyire izgat, ha a lábujjaidat és a talpadat nyalogatom? Közben magadban, és később a barátnőiddel azon röhögtetek, hogy van egy folyton kanos kiskutyád, aki minden este tisztára mossa a talpadat, és ha jól csinálja, kiverheti a farkát? Az egészben talán az volt a legaljasabb, hogy mindezt a nyilvánosság elé vitted. De nem baj, ez is része lett a kis közös játékunknak. Bár, azért ez egy kicsit több lesz, mint “egy kis élvezkedés”. Gyere, mutatok valamit! - kelt fel a hosszúra nyúlt beszédét követően, és a kerekesszék mögé került.
- Irány a játszótér! - kiáltott fel jókedvvel a hangjában, majd egy mozdulattal az ajtó felé fordította a lányt, és kifelé kezdte tolni. Néhány másodperc elteltével a dungeon bejáratánál álltak. A lány kimeredt szemmel, az elképedéstől némán bámulta a számára ismeretlen tárgyakat. Aztán lassan Sani felé fordította az arcát, és szinte alig hallhatóan azt rebegte:

- Meg fogsz ölni?
- Dehogy, abban hol a játék?
- Akkor megerőszakolsz? - folytatta a kérdezősködést némileg fellélegezve a lány.
- Á, az primitív tuskóknak való, ráadásul felmentést adna neked, egy áldozati igazolást, amit aztán lobogtathatnál életed végéig. Dehogy, sokkal finomabban csináljuk, úgy, hogy legalább magad előtt ne legyen mentséged a történtekre. Tudod, miért nem lesz? Mert élvezni fogod! Pontosabban elélvezel. Nem is egyszer. S amikor a játék során valamiért Te fogsz könyörögni a gyönyörért, a folytatásért, amikor részévé válsz a történéseknek, akkor talán....nem, ha szerencsém van, egészen biztosan meg is utálod magad, amiért a vágyaid az erőszak dacára felülkerekedtek az akaratodon...és hát végül is kettőnk között ez lenne a lényeg. Úgy utáld magad, amennyire engem utáltál, amennyire förtelmesen velem viselkedtél. Amennyire én utáltam magam a levelek elolvasását követően. Nem kaphattam meg a lelked, a tested is hébe-hóba, hát, most enyém a tested, és elveszem a lelked. A rabszolgámmá teszlek, a csicskámmá, a majmocskámmá....talán még a talpaimat is nyalogatni fogod, de ez persze nem tölti ki a rendelkezésünkre álló temérdek időt. Beutazol teret és időt, megismered magad kívül-belül, élmények tömegével gazdagodsz, és a legfontosabb: alázatossá válsz. Ja, és mindez majd kellő nyilvánosságot is kap.
- Te beteg fasz! - szakadt ki a kiáltás a lányból. - Mi a szart hadoválsz itt össze-vissza? Azonnal engedj el, erről nem volt szó! Amikor belementem ebbe az egészbe, azt hittem, kikötözöl, megdugsz, rám élvezel, esetleg rácsapsz a fenekemre párat....de nehogy már azt hidd, ezt a tortúrát önként vállalom!
- Te döntesz, de apádat biztosan érdekelni fogják a költséges hobbijaid, a függőségeid, s az, hogy hogyan nyúlkáltál a mézesbödönbe az engedélye nélkül. Anyád kifejezetten büszke lesz a céltudatos, anyagilag független lányára...

Rhaga Sani fürkészve várta a folytatást, majd türelme elfogytával megtörte a csendet.

- Nos, mi legyen? Eloldozzalak, mindenki megy a dolgára vagy átmész a tisztítótűzön, a remélt személyiségtranszformáción, és megtisztulva lépsz újra a világ elé?

A lány lassan emelte tekintetét az előtte álló férfira, s halkan, akadozva szólt hozzá:

- Ezt a személyiségátformálást kizárólag Te akarod, én köszönöm, jól megvagyok magammal. Ami történt, megtörtént, visszacsinálni nem tudom, de nem is akarom. Tulajdonképpen nem hiszem, hogy a szüleimmel való kapcsolatom különösebben megsínylené, ha kitálalnál nekik, sőt, az apám érzései érdekelnek a legkevésbé. Nem ezért megyek ebbe az egészbe bele. De ha ez kell ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra eltakarodj az életemből, hát legyen...

Ebben a pillanatban éles csengetés tépte szét a kettejük között beállott csend szövetét. A lány provokálni kezdte:

- Megjött a pizza?

Sani elmosolyodott.

- Azt együtt készítjük el, most csak a feltét érkezett meg.

Ezzel megfordult, és a lépcsősor felé indult. Kifelé menet lekapcsolva a villanyt, sötétben és kétségek között hagyva volt barátnőjét, s felfelé vette az útját.