Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Bdsm - Ahogy én látom

Törölt felhasználó
2010. 12. 01. 21:13 | Megjelent: 503x

Az alábbiakban egy szubjektív eszmefuttatás keretein belül megosztok néhány gondolatot / tapasztalatot a bdsm kapcsolat megélésének két fő platformját érintve: üzleti és privát.

Minden olyan bdsm "szeánszot", kapcsolatot, együttlétet üzletinek nevezek, ahol a domináns fél anyagiakért cserébe játsza el az uralkodó szerepet.
Szélesebb a keresleti réteg, mint gondolnánk (főként sub férfiak körében), és ezzel arányban egyre több "szolgáltató fél" is megjelenik - többek között ezen az oldalon is. Sokuknál vonzó a könnyen jött pénz, főként úgy, hogy ezért még szét sem kell tenniük a lábukat; néhányan alapvetően is irányító, domináns személyiségjegyekkel rendelkeznek, így ez is kapóra jön; van, aki pedig már "profinak" nevezi magát, magyarán nagyobb részt ebből él, vagy csupán csak az évek során rászokott. Némely domina pl. saját elmondása szerint már mentálisan kívánja / igényli a dominálást, megalázást, fenyítést.
A subok esetében hasonló fokozatbeli szintkülönbségeket lehet észrevenni: vannak, akik néha-néha fantáziálnak alárendelt szerepről, vannak, akik sűrűbben fantáziálnak / önkielégítenek, vannak, akik a valós életben is igénylik a bdsm együttlétet egy domináns féllel, és persze a 24/7.

Az egyik legizgalmasabb kérdés a számomra, hogy tulajdonképpen mi az, amit a sub, és mi az, amit a domináns fél kap egy bdsm kapcsolattól úgy az üzleti, mint a privát oldalon?
Az üzleti bdsm kapcsolatok esetében egyértelműen "megvásárlás" történik, ha a sub tud fizetni a bdsm szeánsz létrejön, ha nem, akkor csak nagyon ritka esetben. Így a domináns fél elsősorban és legfőképpen pénzt kap. A sub ezzel párhuzamosan pedig egy pénzért eljátszott szerepjáték részese lehet, mely lehet módfelett silány, közepesen gyenge, de persze jó és nagyon jó is. Függ ez a domináns fél személyiségétől, színészi tehetségétől, rutinjától, kedvétől / hangulatától.

Mi is az, amit a domináns fél áruba bocsájt egy bdsm szeánsz alkalmával? Természetesen önmagát, mint uralkodó / megalázó / domináló úr/úrnő, a sub pedig fizet a megalázottság érzésének / élményének az átéléséért és legtöbb esetben az íly módon történő ejakulációért.
Elmondhatjuk tehát, hogy az üzleti oldalon a bdsm kapcsolat résztvevői pénzzel, valamint a megalázottság érzés megteremtésével, fenntartásával és megélésével kereskednek.

Ez utóbbit vizsgálva feltehetjük a kérdést: vajon mindenki azt kapja, amit szeretne?
Megalázás és tisztelet / odaadás - ugyanannak az árunak a két oldala. Valódi vagy megjátszott?
Semmiképp nem lehet valódi, habár mindkét oldal hajlamos elhitetni magával, hogy nem csupán szerepjátékról, színészkedésről van szó.
Sok olyan domináns urat/úrnőt lehet látni, akire kórosan hatottak a bdsm világában eltöltött évek, egy maguk teremtette világban élnek, ahol körülveszik őket a "szolgák", mely közegben nap mint nap kiélhetik domináns hajlamaikat, és végül elhiszik, hogy ők és a "játszópartnereik" nem csak színészek, akik szerepet játszanak, hanem ennél sokkal többek. Olyan valakik, akiket valódi tisztelet, megbecsülés, odaadás, ne adj' Isten szeretet övez; a visszajelzések napról napra ezt erősítik, hiszen a szerepjáték másik oldalán lévő subok ezt éreztetik a dommal.
Egy dominanciáját viszonylag hosszú időn át gyakorló személy - ha személyiségben még oly fejlett is - nem igazán tudja megakadályozni, hogy a "szakmája" ne ássa mélyre magát az énképében, önértékelésében, önbizalmában, karakterében, személyiségében. Egy idő után egyre inkább elhiszi, hogy mindaz a dícséret, odaadás, tisztelet stb., ami a suboktól feléje árad valódi és ténylegesen őt magát egészében, tiszta valójában tükrözi. Ezzel párhuzamosan a személyisége fokozatosan kezd egyre statikusabbá, megrögzöttebbé, korlátoltabbá és illuzórikusabbá válni.
Mindeközben pedig csak arról van szó, hogy pénzért cserében a domináns fél biztosítja azt a környezetet, légkört, helyzetet, amin belül a subok végre kiélhetik azt, amitől szexuális és/vagy mentális libidójuk keletkezik. Persze az alárendelt fél optimális esetben - jó színészhez hasonlóan - a szerepjátszás pillanatában valóban teljes lényével átéli az adott szituációt és a szituáció által támasztott igényeket, de ez addig tart, amíg a színdarab véget nem ér. Tiszteletet, odaadást ad a domináns félnek, mert ettől jön szexuálisan / mentálisan izgalomba. A domináns fél pedig megalázást, uralkodást ad, mert ezért fizetik, mert a subnak erre van szüksége.
Nincs szó tehát valódi tiszteletről, odaadásról, bizalomról és szeretetről pedig még annyira sem. Valódi bizalom és szeretet csak két egymáshoz mélyen kötődő ember között jöhet létre - ez az üzleti szektorban szinte teljesen kizárt. Ott csak szolgáltatók és vásárlók vannak, akiknek az interakciója még akkor is többnyire csak a testiségre és a szexualitásra korlátozódik, ha a bdsm játékoknak valóban van nem elhanyagolható lelki része is.

Persze a hamis énkép kialakítás tettenérhető a bdsm világán kívül még ezernyi helyen és módon, egyik legfontosabb pl. a testiség, ami szorosan kapcsolódik a témához. A legtöbb domina, ha még kívánatosan és szexin is néz ki, akkor aztán özönlenek az alázatosabbnál alázatosabb férfi emberek, kik odaadóan szeretnék csodálni, imádni, dícsérni úrnőjüket. Mindezt csak azért, mert éppenséggel a hölgyeményt jó testi adottságokkal áldotta meg az ég, és a férfi hímtagja pedig ettől természetszerűen el kezd ágaskodni. Tiszteletet, odaadást kapnak a dominák a suboktól, akik persze csak önző szexuális vágyaikat elégítik ki: csak azért válnak alázatossá, mert erre áll fel a farkuk. Még azon ritkább esetekben is, amikor a szolgalelkű fél nem elsősorban a szexualitás miatt hódol szenvedélyének, akkor sem őszinte a sub/dom kapcsolat, hiszen ugyanúgy egy szükségletet elégít önmagában ki - ezesetben mentális vagy lelki eredetűt. Ha pl. az úrnő egy elhízott, csúnya nő lenne, és ráadásul még színészi képességekkel sem rendelkezne - tehát nem tudná megteremteni azt a környezetet, amin belül a sub megalázottan érezheti magát -, akkor a sub feltehetően továbbállna. Nem borulna le "úrnője" lábai elé dicshimnuszokat rebegni, nem lennének erotikus fantáziái, és nem ágaskodna a szerszáma sem.
A sub annak játsza el a szerepet, aki a szolgáltató oldalon megfelel a saját kívánalmainak, elvárásainak, ideáljainak, a domináns fél pedig csak azok számára tiszteletre és csodálatra méltó úr/úrnő, akik arra vágynak, hogy így érezhessenek + "gálánsak".

Lehetne úgy érvelni, hogy a bdsm világán / terminusán belül a tisztelet, hódolat, csodálat, bizalom stb. fogalmak eltérő jelentéstartalommal bírnak, mint a "normál" életben, de ez nem lehet igaz, ugyanis ezesetben bármely magát a "normál" világtól / terminustól megkülönböztető szubkultúra azt mondhatná, hogy az ő olvasatukban néhány mások által alapigazságként elfogadott tézis teljesen mást jelent.

Konklúzió: az üzleti keretek között folytatott bdsm játék alapvetően a kereslet / kínálat törvényére alapszik, és ugyanúgy szexuális / lelki igények pénzért történő kielégítéséről szól, mint a prostitúció. Továbbá az elkerülhetetlen távolságtartás miatt túlnyomó többségben csupán "szexuális" együttlétről van szó, két ember kapcsolódik egymással, mint szolgáltató és vásárló.

Bdsm a párkapcsolatban:
Sokan álmodnak erről, de viszonylag keveseknek adatik meg. Ennek az oka magában a párkapcsolatban / házasságban keresendő. A legtöbb emberi kapcsolatból pont az hiányzik a leginkább, ami később a bdsm játékok alapját is szolgálhatná: a bizalom.
Valódi tiszteletet, egymásra hangoltságot, bizalmat, szeretetet sokkal nehezebb építeni, mint kiadni 10-15000 Ft-ot egy domináns szolgáltatónak, vagy mint alázatos szolga háremet toborozni.

Először a Társat meglelni, majd egy jól működő szeretet-kapcsolatba beleintegrálni a bdsm-et, mint játék, ami színesebbé teszi a pár szexuális életét. Fordítva is működhet, de egy ilyen kapcsolat valószínűleg gyengébb lábakon fog állni.
Nagyon sok párkapcsolatban / házasságban élő férfi/nő nem meri a párjának elmondani bdsm jellegű fantáziáit / vágyait, ezért fordulnak az üzleti szolgáltatók felé, vagy az internethez (képek, videók). De mitől félnek? Talán önmaguktól, talán a párjuk reakciójától, de mindkét dolog csak önámítás. Nem lehet és nem is érdemes az idők végezetéig elfojtani, letagadni valamit, mert az újra és újra elő fog bukkanni és feszültséget, frusztrációt szül. A másik fél reakciójától is felesleges félni: egyrészt egy igazán jól működő kapcsolatban ez sem kéne tabu téma legyen, másrészt a legtöbb esetben - ha nem is óriásléptekkel -, de be lehet vezetni a partnert a bdsm világába, úgy hogy ő maga is megkedvelje.

A bdsm-ben tulajdonképp nincs semmi őrült, perverz vagy megbocsájthatatlan. Kétségtelenül vannak durvább formái, amiket feltehetően egy átlagos bdsm-et gyakorló pár nem is fog soha sem alkalmazni egymáson. De egy kis alá/fölé rendelt szerepjáték, szexuális kényesztetés, enyhébb fizikai fájdalom a legtöbb ember számára nem lehet oly mértékben taszító, hogy kategórikusan nemet mondjon rá. Sok múlik mindkét fél személyiségén, kommunikációs készségén / hajlandóságán, megértésén, tisztán látásán és nem utolsó sorban bizalmán és szeretetén.

A bdsm igazán párkapcsolatban jó. Alárendelt oldalról felfogható úgy is, mint a partnerembe vetett bizalmam és tiszteletem még szilárdabb elmélyítése - hiszen olyan szituációkban lát, amelyek enyhén vagy erősen megalázók, és (eltérően a fizetős szolgáltatóktól) neki holnap is a szemébe kell néznem, hiszen együtt élünk; mint szerelmespár, és mostantól, mint úrnő/rabszolga, vagy úr/szolgalány. A domináns urat/úrnőt játszó fél szempontjából pedig szintén többet jelenthet, mint élvezetes szerepjáték, mert bármit is csinál a "szolgájával" a szíve mélyén tudja és érzi, hogy nagyon mélyen szereti, tiszteli őt, megbízik benne és a létezése mindennél többet jelent a számára; valami végig ott vibrál kettőjük között, van valami, ami mindvégig megmarad, akkor is, ha a sub kikötözve könyörög ura/úrnője kegyelméért, és akkor is, mikor a domináns fél megtagadja ezt.
Előfordulhat az, hogy a domnak vagy subnak vannak olyan vágyai, melyekben a társa nem akar részt venni, ill. pontosan a fentebb leírtak miatt a domináns fél nem tud egy valóban rideg, uralkodói légkört teremteni. Ez lehet egy érv a fizetős szolgáltatók mellett, de összességében nem igazán jelentős.

Konklúzió: a bdsm, mint játék, akkor igazán felemelő és varázslatos, ha olyas valakivel játszuk, akivel a pénzen kívül más is összeköt bennünket. Azért van így, mert habár csak játék, mégis az ember legintimebb régióit érinti: a szexualitást, az egót és a lélek rejtelmeit.
Akik számára a bdsm nem csak játék, hanem "életmód", "életstílus", "létforma", azoknak kivétel nélkül erősen szükségük van a hőn áhított elismerésre és hatalomra, hogy énképüket fenntartsák, erősítsék, önértékelésüket és önbizalmukat a bdsm platformján alapozzák meg.
Az egójuk csapdájában élnek, és feltehetően ott is maradnak; mindenki más számára viszont a bdsm egy színes, változatos, örömteli játék, amit két fél egymás örömére és megelégedésére játszik. Szerepjáték, mely a játék közben sem teljesen uralkodó, a játék végével pedig szertefoszlik, és átadja helyét valami egészen másnak. A szerepet újra és újra el lehet játszani - miért ne, ha élvezetet és örömet okoz? De miközben játszanak, senki sem hiszi, hogy ő azonos a szerepével. Egy igazi bdsm együttlét spirituális, amelyben az egó nem hízik, hanem feloldódik. Kis halál.

Hozzászólások (4)

A hozzászólások belépés után olvashatók.