Tamara (3. rész)

Az asztalon eszközök voltak szépen rendezetten felsorakoztatva. A két oldalán Ura és az idegen férfi ült, hanyagul keresztbe tett lábakkal.
Tamara remegve átnyújtotta az italokat, majd felegyenesedett és lehajtotta a fejét. Ura felállt és megszabadította minden bilincstől, lánctól. Ott állt előttük pőrén a maga valóságában. Lassan elkezdtek csendben folydogálni a könnyei. El akart menekülni, üvölteni akart, de nem tehette. Nem tehetett semmit. Tudta ez most a büntetése és bármi is jöjjön, baja nem eshet, mert Ura vigyáz rá.

Érezte ahogy nézik, végigmérik. A karjai a háta mögött összekulcsolva, a haja előre csúszott az arcába, aminek most kifejezetten örült. Nem sokáig. Ura magabiztos higgadt hangjára lett figyelmes: - Tessék Szabolcs! Akkor "öltöztesd" fel ahogy jónak látod. Aztán használd! A lány elsápadt. Nem értette , hiszen az Urával régebben megbeszélték, hogy nem adja oda másnak.
A férfi elmosolyodott és felállt.
-Mi is a neve?-kérdezte gúnyosan.
-Neve? Az nincs jelenleg. Kőkeményen lefokozta magát. Ez itt most a rabszolgám.-Tamarának minden mondat egy szíven szúrás volt.

A férfi odalépett és megmarkolta a lány haját és hátrarántotta a fejét. Nem szólt semmit csak fürkészte.
Az asztalról felvett egy nehéz fém nyakörvet. Feltette a lányra majd egy láncot akasztott bele.
Hátralépett és mint egy festő, megszemlélte, hogyan is folytassa az "alkotását"
A kezeit hátra bilincselte. Aztán elővett egy hosszabb kötelet. Végigsimította vele Tamara melleit és szép lassan, elkezdte megkötözni őket. Közben Ura fogta a láncát.
Amikor a férfi végzett, megcsípte a két mellbimbóját és egy-egy csipeszt rakott rá. Tamara felszisszent! Ekkor megkapta az idegentől az első pofont. Nem volt nagy, de ahhoz elég volt, hogy a lány azonnal elcsendesedjen.
Hasra lökte, majd összekötözte a lábait, amit összekötött a kezein lévő kötelekkel. Tamara ott feküdt a lábuk előtt. Folyt a könnye, szipogott, de csak a lebegett a szeme előtt, hogy az Urának megfeleljen.

A fájdalom és a gondolatai útvesztőjéből az idegen hangja rángatta ki.

-Csókold meg a lábunk rabszolga....


(Folyt. köv.)