Új élet 1. rész

New York egy kietlen, sötét sikátorában egy lágyan lobogó papírfecni jelzi. Itt járt. Itt járt a szél. S ahogy belépett, alig hagyva nyomott, máris tova állt. Csak halk, csendes légyfuvallat jelzi, hogy itt volt. A papírfecni bizonyítja, de talán senki sem látta. Ez a kis lágy szellő jelképezte akkor az életet a lány számára. Jön, gyorsan, hirtelen, s tovább áll. De hagy egy nyomot, melyet talán nem lát mindenki, talán nem lesz szemtanúja mindenki, de képes mély nyomokat hagyni, beleégetni magát az életünkbe. Emléket hagyva.

Gyors léptei elárulták: Menekült valami elől, vagy valaki elől. Hosszú kabátját elől összefogta, összehúzta, elzárva magát. El akart bújni, elzárkózni. Eltűnni. Arcán kiült a félelem és a kétségbeesés. Egy kovácsolt vasból készült kapualjhoz ért. Megállt. Egy utolsó, mély levegőt vett. Felnézett, s szemében egyszerre csillant meg az ott lévő félelem, s most először talán a remény. Innen már nincs visszaút. Tudta jól, elért. Elérkezett a célhoz, most már nem hátrálhat meg. És nincs is rá semmi esélye. S értelme sem lenne. A legjobb döntést hozta meg, még akkor is, ha nem tudja, mi lesz ennek a vége.

Összeszedte minden bátorságát, és felcsengetett. Hosszasan nyomta a csengőt, s arra lett figyelmes, hogy kinyílik a kapu. A csengőbe foglalt imája meghallgatásra lelt. Bebocsájtást nyert, új életet kezdhet, maga mögött hagyva valami szörnyű titkot, mely eddig nyomta lelkét. Belépett a kapun. A lépcsőház ugyanolyan sötét és titokzatos volt, mint maga az éjjel odakint. Tapogatnia kellett a falat, hogy ne botoljon meg. Elindult a lépcsőn felfele, folyamatosan a korlátba kapaszkodva. Fura érzés öntötte el, hiszen egyszerre járta át a testét a félelem, a borzongás, és különös módon a korlát által nyújtott biztonságérzet is.

Felért, s megpillantott egy hatalmas ajtót. Tudta, hogy az a cél. Utoljára vett még egy nagy levegőt, haját megigazította, kabátját összehúzta a rajta lévő övvel, s elindult. Bekopogott. Nem hallott választ, ezért újra és újra. Most sem jött semmi válasz. Némi kis hezitálás után úgy döntött, hogy akkor benyit. Sötét volt a szobába. Szinte alig szűrődött be valamilyen fény. Homály fedett mindent.

- Jó napot! Van itt valaki? - kérdezte kicsit remegő, félénk hangon.
- Hallo!!! Van itt valaki? A nevem...

és akkor egy erős férfihang vágott közbe:

- Itt senkinek nincs neve. - mondta erős, ugyanakkor megnyugtató hangon.

A lány hezitált, nem tudta mit tegyen. Nem tudott a helyzettel mit kezdeni. Kisvártatva megszólalt:

- Én csak azért jöttem, hogy...
- Tudom, miért jöttél. - vágott közbe ismét a férfi.

Ahogy szeme hozzászokott ehhez a homályhoz, körvonalazódni látszódott egy férfi egy íróasztal mögött. Kezében egy poharat tartva. Valószínűleg alkoholt kortyolgatott. Ekkor megint úgy érezte, hogy nem igazán ura a helyzethez, próbált volna mondani valamit, de ekkor a férfi ismét megszólalt.

- Állj oda jobbra a fotelhez!

A lány félénken ugyan, de odaállt. Jobb kezét a fotel hátfalára helyezte. Ekkor egy lámpafény irányítódott rá hirtelen. Szemét be kellett csuknia, annyira bántotta a fény.

- Lássuk, miből élünk... mondta a férfi, kicsit unott hangon.

Megvilágosodott előtte a lány. Ott állt kicsit félszegen, kicsit megszeppenve.

- Vedd le a kabátod! - parancsolta a férfi, nyugodt hangon.

A lány levette, s a mellette lévő fotelbe rakta. Most már jobban szemügyre tudta venni a lányt. Meglepően tapasztalta, hogy kivételesen csinos, jó alakú, és szép arcú lány áll előtte. Rég látott már ilyen kivételes szépséget itt. Vékony, csinos alakja azonnal szembetűnt, s nem is volt nehéz kivenni, hiszen testét mindösszesen egy alakjára simuló fekete miniruha takarta. Alatta látszódott, hogy egy fekete csipkés combfix díszíti lábait. Hosszú combjai voltak, melyeket még jobban kiemelt a magassarkú cipő, amit hordott. Dekoltázsa szintén szemet szúrt a férfinek. Mély dekoltázs volt, gyönyörű, napbarnított bőre még szebbé éve azt. Haja szőke, szeme zöld, melyet az ébenfekete smink még jobban kiemelt.

- Nagyszerű! - Mondta a férfi. Itt maradhatsz. Ülj le a fotelbe.

A lány leült, combjait keresztbe tette, s izgatottan, kicsit félve ugyan, de várta, hogy mi sül ki ebből, és hogyan folytatódik a történet...