Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Új élet 1. rész

Törölt felhasználó
2010. 11. 30. 13:57 | Megjelent: 661x
New York egy kietlen, sötét sikátorában egy lágyan lobogó papírfecni jelzi. Itt járt. Itt járt a szél. S ahogy belépett, alig hagyva nyomott, máris tova állt. Csak halk, csendes légyfuvallat jelzi, hogy itt volt. A papírfecni bizonyítja, de talán senki sem látta. Ez a kis lágy szellő jelképezte akkor az életet a lány számára. Jön, gyorsan, hirtelen, s tovább áll. De hagy egy nyomot, melyet talán nem lát mindenki, talán nem lesz szemtanúja mindenki, de képes mély nyomokat hagyni, beleégetni magát az életünkbe. Emléket hagyva.

Gyors léptei elárulták: Menekült valami elől, vagy valaki elől. Hosszú kabátját elől összefogta, összehúzta, elzárva magát. El akart bújni, elzárkózni. Eltűnni. Arcán kiült a félelem és a kétségbeesés. Egy kovácsolt vasból készült kapualjhoz ért. Megállt. Egy utolsó, mély levegőt vett. Felnézett, s szemében egyszerre csillant meg az ott lévő félelem, s most először talán a remény. Innen már nincs visszaút. Tudta jól, elért. Elérkezett a célhoz, most már nem hátrálhat meg. És nincs is rá semmi esélye. S értelme sem lenne. A legjobb döntést hozta meg, még akkor is, ha nem tudja, mi lesz ennek a vége.

Összeszedte minden bátorságát, és felcsengetett. Hosszasan nyomta a csengőt, s arra lett figyelmes, hogy kinyílik a kapu. A csengőbe foglalt imája meghallgatásra lelt. Bebocsájtást nyert, új életet kezdhet, maga mögött hagyva valami szörnyű titkot, mely eddig nyomta lelkét. Belépett a kapun. A lépcsőház ugyanolyan sötét és titokzatos volt, mint maga az éjjel odakint. Tapogatnia kellett a falat, hogy ne botoljon meg. Elindult a lépcsőn felfele, folyamatosan a korlátba kapaszkodva. Fura érzés öntötte el, hiszen egyszerre járta át a testét a félelem, a borzongás, és különös módon a korlát által nyújtott biztonságérzet is.

Felért, s megpillantott egy hatalmas ajtót. Tudta, hogy az a cél. Utoljára vett még egy nagy levegőt, haját megigazította, kabátját összehúzta a rajta lévő övvel, s elindult. Bekopogott. Nem hallott választ, ezért újra és újra. Most sem jött semmi válasz. Némi kis hezitálás után úgy döntött, hogy akkor benyit. Sötét volt a szobába. Szinte alig szűrődött be valamilyen fény. Homály fedett mindent.

- Jó napot! Van itt valaki? - kérdezte kicsit remegő, félénk hangon.
- Hallo!!! Van itt valaki? A nevem...

és akkor egy erős férfihang vágott közbe:

- Itt senkinek nincs neve. - mondta erős, ugyanakkor megnyugtató hangon.

A lány hezitált, nem tudta mit tegyen. Nem tudott a helyzettel mit kezdeni. Kisvártatva megszólalt:

- Én csak azért jöttem, hogy...
- Tudom, miért jöttél. - vágott közbe ismét a férfi.

Ahogy szeme hozzászokott ehhez a homályhoz, körvonalazódni látszódott egy férfi egy íróasztal mögött. Kezében egy poharat tartva. Valószínűleg alkoholt kortyolgatott. Ekkor megint úgy érezte, hogy nem igazán ura a helyzethez, próbált volna mondani valamit, de ekkor a férfi ismét megszólalt.

- Állj oda jobbra a fotelhez!

A lány félénken ugyan, de odaállt. Jobb kezét a fotel hátfalára helyezte. Ekkor egy lámpafény irányítódott rá hirtelen. Szemét be kellett csuknia, annyira bántotta a fény.

- Lássuk, miből élünk... mondta a férfi, kicsit unott hangon.

Megvilágosodott előtte a lány. Ott állt kicsit félszegen, kicsit megszeppenve.

- Vedd le a kabátod! - parancsolta a férfi, nyugodt hangon.

A lány levette, s a mellette lévő fotelbe rakta. Most már jobban szemügyre tudta venni a lányt. Meglepően tapasztalta, hogy kivételesen csinos, jó alakú, és szép arcú lány áll előtte. Rég látott már ilyen kivételes szépséget itt. Vékony, csinos alakja azonnal szembetűnt, s nem is volt nehéz kivenni, hiszen testét mindösszesen egy alakjára simuló fekete miniruha takarta. Alatta látszódott, hogy egy fekete csipkés combfix díszíti lábait. Hosszú combjai voltak, melyeket még jobban kiemelt a magassarkú cipő, amit hordott. Dekoltázsa szintén szemet szúrt a férfinek. Mély dekoltázs volt, gyönyörű, napbarnított bőre még szebbé éve azt. Haja szőke, szeme zöld, melyet az ébenfekete smink még jobban kiemelt.

- Nagyszerű! - Mondta a férfi. Itt maradhatsz. Ülj le a fotelbe.

A lány leült, combjait keresztbe tette, s izgatottan, kicsit félve ugyan, de várta, hogy mi sül ki ebből, és hogyan folytatódik a történet...


Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.