Dombi (62)
Domináns
Férfi
  • VIP

Cikkek idő szerint
2018. 12. (13)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (71)
2015. 12. (46)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (66)
2015. 08. (70)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (57)
2008. 12. (25)
2008. 11. (23)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Gábor hazamenetele és az akörüli események (6)

07. 31. 10:09 | Megjelent: 54x
Az ágyhoz érve beleestünk és bele „estem” Zsombi-ba s sokáig nem is hagytam el. Szinte egyszerre mentünk el, majd mentünk el újra kéz - a kézben - fürödni.
Még hancúroztunk egy ideig az ágyban, de Zsombi az órára mutatott.
- Nagyon kellemes volt. Még maradnék szívesen Veled, de menned kell, ha menned kell? – incselkedett.
- Sajna, igen, mennem kell! – álltam fel. - Megyek öltözni.
Mire visszaértem Zsombi már rendet rakott a szobában, a tálcán a reggeli maradékai az asztalon voltak. Megsimogattam a fejét s megcsókoltam s meglepetten tapasztaltam, hogy elhúzta a száját.
– Bocs, de ezt nem szeretem, fiúval! – jelentette ki, s most ő simogatta meg az arcomat.
– Ne haragudj, ez hepp a részemről! – tette hozzá magyarázóan.
- Mehetek akkor Veled? Visszaviszel a városba? – nézett rám.
- Persze, ahogy ígértem. – válaszoltam.
S nyúltam a zsebem felé, de Zsombi megragadta a kezemet s lefogta. Egy ideig nézett a szemembe merőn, majd annyit mondott:
- Kérlek, ne rontsd el ezt a gyönyörű reggelt! Lassan levette a kezét az enyémről, megfogta s húzott kifelé.
- Várj, a csomagok a szobámban vannak, azokat is vinni kell! – átmentem értük.
A folyosón találkoztuk, ahol a maga kis sporttáskája mellé tőlem is vett át, majd levittük a kocsihoz. Visszamentem még fizetni és mondtam a gazdának, hogy a szobában ettünk. Megnyugtattam, hogy máskor is jövünk s kimentem a kocsihoz.
Zsombit visszavittem a városba, kitettem s megígértem hamarosan találkozunk. Ő viccesen csak annyit mondott: - Az izmosabb, jó testű barátodat se hagyd otthon, ha kérhetlek! – szólt és jó utat kívánva kiszállt. Integetett utánam, én pedig eltűztem hazafelé, mert elment az idő.
Kényelmesen felértem, leparkoltam a garázsban azon a szinten, ahol a múltkor is. Most sem volt ott senki, rajtam kívül. Felmentem az irodámba, aláírtam az odatett iratokat és a diktafonba elmondtam az elintézendőket, majd az órára néztem. 11:55 volt. Bezártam s indultam a lifttel lefele.
Kiszállva már láttam, ahogyan Gábor ott áll a kocsi mellett mosolyogva. Üdvözöltük egymást. Huncutul megkérdezte, hogy most mellém ülhet, vagy a szokott helyére s mutatott a csomagtartóra. Azt válaszoltam, oda most nem férne, mert azok vannak benne, amik odavalók. A cuccok. Beültünk és visszaautóztunk a vidéki házamba.
Odaérkezve még beszóltunk Tibornak, hogy megjöttünk, s ha teheti, akkor holnap kijöhet. Tibor örült, hogy Gábort is látta, bár megfigyeltem, hogy méregette, nézegette, míg mi beszéltünk. Tibor végül nem bírta és Gáborhoz fordulva megkérdezte, hogy most marad-e lent. Gábor kicsit gondolkodott, húzta az időt, majd annyit mondott válaszul, hogy attól függ, megéri-e majd, mert tőlem az úton nem sok programot hallott. S nem szeret unatkozni.
Szinte egyszerre biztosítottuk Tiborral, hogy vállaljuk a programszervezői feladatokat. Erre az egyöntetűségre Gábor elnevette magát csengő hangon – ilyen felszabadultan nevetni még nem is hallottam – s annyit kért, hogy azért ne feledjük, szabin van, azért agyon sem kell szervezni a napját. Kis szabadidő neki sem árt.
Míg mondta Tiborra nézett ugyan, de értettem, hogy ez nekem szólt. Elbúcsúztunk, s kiautóztunk. A háznál beálltunk az udvarra, majd becipeltük a házba a pakkokat. Gábor kért, hogy pakoljak ki és dobjam oda a mosnivalót, majd beteszi, de előbb készít valamit. Láttam a nappaliból, hogy a maradék pizza lapot veszi elő, s abból akar valamit készíteni.
Hagytam, de elhatároztam, hogy elmesélem Neki a délelőttöt Zsombival, miután elmesélte a közös útját Zsolttal. A látogatásról, találkozásról nem akartam kérdezni, majd mondja, amit akar, arról.
Mire elkészült a kajával én is elpakoltam nagyjából. Kimentem a konyhába s mondtam, én terítek, addig tegyen be mosnivalót, mert több adag is lesz.
Kint a teraszon ettünk s a maradék bort ittuk meg. Láttam Gábor mondani, mesélni akar, de nehezen kezd hozzá. Végül leült mellém s megfogva kezemet elmesélte, hogy a fia mennyire örült, mikor meglátta. Neje is meglepődött a virágon – ekkor hirtelen megpuszilt az arcomon s a kezemet felemelve azt is, s folytatta – pedig szokott venni, vinni, de most nem számított erre. A gyerekek között megosztotta a csokoládét – szerencse, hogy Zsolt külföldit vett – így tudta mondani, hogy onnan hozta – a papírját, azonban elhozta és eldobta. (Jobb a békesség, s megelőzendő a kíváncsiságot!) Kb. fél tizenegyre értek haza, gyorsan megfürdött, evett valamit s már jött is. S ekkor elgondolkodva a homlokára csapott, hogy a neje által előkészített ruhákat azonban otthon hagyta. Legyintett s folytatta a beszámolót.
Elmesélte, hogy Zsolt alig kérdezősködött s hagyta beszélni magától, csak mikor kiszállt, akkor annyit mondott: - Szerencséje van, hogy hallgatott akkor rá. Így igaz barátra is lelhet bennem, ha okos, az élet más oldalait is megismerheti tőlem. Dühös lettem, már megint nem tudja tartani a száját Zsolt. Na, megállj, gondoltam. Gábor észrevette s gyorsan szabadkozott, hogy nem kellett volna elmondania ezt.
Kicsit még dühöngtem, de azért a Zsombi dolog elmondását máskorra halasztottam. Még néztük egy ideig a leszálló estet, a feljövő csillagokat s mivel kezdett hidegebb lenni, bementünk és aludni tértünk.
(folyt.köv.)

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.