Dombi (61)
Domináns
Férfi
  • VIP

Cikkek idő szerint
2018. 10. (28)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (71)
2015. 12. (46)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (66)
2015. 08. (70)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (57)
2008. 12. (25)
2008. 11. (23)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Gábor hazamenetele és az akörüli események (5)

07. 31. 10:09 | Megjelent: 12x
Bekanyarodtam az udvarra, leparkoltam s csomagtérből egy kisebb sportszatyrot a kezébe adtam, míg mondtam:
- Itt nem szeretik, ha valaki csomag nélkül érkezik! Én meg nem viszem a Tiedet! Legfeljebb, majd elveszem…  - szóltam kétértelműen.
Zsombi természetesen fogta a sporttáskát, hátára vette s elindult a ház felé. A gazda ott állt már s várt minket.
- Jó reggelt! - köszöntése természetesen csengett, szeme sem rebbent, csak bemutatkozott és megkérdezte:
- A szobák rendelkezésükre állnak. Zuhanyoznak előbb, vagy reggeliznek?
Én Zsombira néztem, aki a zuhany mellett döntött. Elindultunk fel a lépcsőn, majd betereltem az én szobámba s leültettem. Kinyitva az ajtót Gábor szobája felé átléptem, felvettem a pénzt az asztalról és szétnéztem. Általában rend volt, az ágy bevetve s a fürdőben is lógott még friss törülköző. Visszamentem Zsombihoz és az ajtóra mutatva szóltam:
- Rendelkezésedre áll a szoba, a fürdőszoba is. Nem kell sietned! Egyedül is teheted, de ha akarod, együtt is megtehetjük. Melyik legyen? – néztem rá a válaszért.
- Ha lehet, akkor egyedül. – nyögte ki.
- Rendben, akkor kopogj, ha készen vagy az ajtón. – válaszoltam és derűsen néztem a szemébe, majd áttoltam az ajtón és betettem mögötte. Én leültem, s a TV műsort néztem. Nem sok idő múlva, kopogott az ajtón.
- Szabad, nyitva, ha kinyitod! – kiáltottam, de nem néztem oda.
Nem történt semmi. Kis idő múlva feleszméltem, hogy nem jött át. Újra kiáltottam s mivel akkor sem jött, kinyitottam az ajtót s földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Ott feküdt az ágyon, keresztben, fejjel felém, de az izgató részeit a takaró odadobott vége takarta s vigyorogva nézett rám.
- Mondták már, hogy lassú vagy? – kérdezte ártatlan képpel. – Nem engem akartál? Talán a reggeli fontosabb Neked, mint én, így? – s végigmutatott magán s közben kissé megváltoztatta a helyzetét, így kicsit több látszott belőle.
Arányos, de vékonyabb teste volt, ami kellően napbarnítottnak tűnt. Látszott az is, hogy mezítelenül napozik, mert fehér folt nem volt sehol rajta, viszont kellemesen borította a szőr mindenhol. Nyakában vékony láncon kis medál is függött aranyból, de a csuklóján vékony bőr szíj látszott. Elindította a szobaventillátort, úgy állítva, hogy a vékony takaró a szellőtől mozogjon, rezegjen, s a bőre kicsit lúdbőrös lett.
- Szép, arányos test! – állapítottam meg szakértő szemmel. – Kicsit még fiús, de pár kiló és kis izom már megteszi.
Közelebb léptem, körbe kerültem az ágyat, már amennyire lehetett. Szép volt a lába, bokája is, s combjain felsejlettek és a ráeső napfényben csillogtak a szőrszálai. Fejéhez léptem, megsimogattam s annyit mondtam:
- Megleptél. Ügyes vagy! Van érzéked a széphez és az elrendezéshez is!
- Akkor reggeli, vagy én? – kérdezte s nem engedett mellébeszélni.
- Mindkettő. – válaszoltam - Mindjárt jövök! – mondtam s kiléptem az ajtón.
Hamarosan visszajöttem egy tálcával, rajta különféle gyümölcsökkel, 2 pohár kefirrel, de hoztam kis üvegben mézet, lekvárt is, no meg szeletelt kenyeret és felvágottakat egy lefóliázott tányéron. Hozzáléptem, megkértem, hogy feküdjön hanyatt, majd érzéssel lassan levontam a felesleges takarót róla.
A tálcáról rá helyeztem a gyümölcsöket s pár szelet felvágottat, sonkát, sajtot is, no meg felvágott zöldpaprikát. Elkerekedett szemmel nézte, de nem mert, még mozogni sem. Felvettem az egyik villát és kést, majd hangos
– Jó étvágyat! - kívántam s elkezdtem enni a reggelimet.
A tálcáról vettem hozzá s törtem a kenyeret. Csak ámult, s bámult, de nem moccant.
- Kérsz Te is? – kérdeztem tőle, majd egy „katonát” készítve, a szájába tettem, miközben a párnát a feje alá húztam.
Nyugodtam ettem tovább, de neki is adtam mindig egy-egy katonát, ahogyan a magáét lenyelte. Mikor szinte leettünk róla mindent, akkor kibontottam az egyik kefirt s a mellére, hasára borítottam s nekikészülve szép komótosan felnyaltam. Mikor végeztem a másikból Őt is - kiskanállal - megetettem. Már éppen megmozdult, mikor visszatartottam mondva:
- Az igazi élvezet most jön! – szóltam s a mézből is, lekvárból is kentem a mellére s kéjesen azokat is fölnyaltam.
- Ebből Te nem kapsz! – néztem rá - még megfulladnál, így fekve! – tettem hozzá. Lassan nevetni kezdett, csak úgy rázkódott.
- Mit ki nem találsz! – fuldoklott a nevetéstől - De meg kell hagyni kapcsolsz és még kellemes is így! – erősítette meg.
- A kellemest még hagyd, mert az most jön! – figyelmezettem s néztem, ahogyan az arcán a várakozás elterjed.
Vettem a lekváros üveget s minden lábujjára kentem egy kis halmot, majd rendszeretően végignyaltam azokról is, de közben a kezemmel megcirógattam a talpát.
- Jaj, azt ne, csiklandós vagyok, de nagyon! – kapta kissé el a lábfejét.
Nekem se kellett több, ráültem a lábaira, majd oldalt nyúlva már csiklandoztam is a lábát. Ő pedig vonaglott, csavarodott alattam, de nem tudott kibújni. Egyre jobban nevetett, hahotázott, kacagott. Mikor már alig bírta, akkor abbahagytam s leszálltam a lábairól, de kézzel megfenyegettem.
- Ezért, mert engedetlen voltál, még élvezkedem rajtad egy kicsit!
- Még tudsz? – cukkolt nevetve.
- Majd meglátod, csak bírd is ám! – közöltem.
A mézet vettem kézbe, de a tálcáról egy nagyobb papírszalvétát is széthajtogattam és az arcára terítettem, hogy ne lásson ki alóla. Egyik kezemmel a mellére támaszkodtam, majd a kiskanálról a mézet csurgatni kezdtem. Ahogyan hozzá ért, megmerevedett, majd izgett-mozgott, de lefogtam, odaszorítottam az ágyra. Körbe-körbe csorgattam a mézet a farkincáján és az ágyékán, majd a kezemet levéve letérdeltem és kezdtem lenyalni onnan is. Közben direkt a nyelvem érdesebb részeivel értem hozzá.
Lekapta a kezével az arcáról a papírdarabot, óvatosan felemelkedett s odanézett. Oldalt pillantva láttam, hogy mosolyog a szeme, élvezi. Mikor végeztem, elmentem fésűért s kifésültem a szőrét az ágyékán. Sóhajtott s halkan megkérdezte:
- Repetázni nem akarsz?
- Miért, lehet? – incselkedtem: - Máris, s azonnal! – újra kezdtem.
Most már Ő is megfogta a kezemet s kiskanállal a köldöke felé irányította, hogy oda is kerüljön a mézből. Megértettem s teljesítettem ki nem mondott kívánságát.
Mikor végeztünk, leszedtem mindent róla, és fürödni küldtem. A fürdőszoba ajtóban megállt, csábosan visszanézett s megkérdezte:
- Te nem lettél piszkos? Nem kellene Neked is fürödni?
- Hát, nem bánom. Veled, bármikor. – határoztam el s ledobva a rajtam lévőket utána indultam.
Kölcsönösen megmostuk egymást alaposan, beszappanozva s a tusrózsával lemosva.
Megfogva a kezemet oda is irányította, miközben széthúzta kezeivel a farpofáit. Ez is meg volt. Kilépve megtöröltük egymást, majd alig értük el az ágyat, mert már egymás szájában járt a nyelvünk és kezünk a másik minden porcikáját térképezte fel.
(folyt. köv.)

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.