Tamás újabb kalandjai a Balcsin (4)

Tamás eleget tett mindkét parancsnak, majd újra visszajött, de előtte Bert szemét is bekötötte egy másik kendővel, most már megint egyik srác sem látott semmit. Tamás a kezébe adott/fogott „tojást” jól megnézte, mert még maga sem látott olyant, nem volt benne sem, így kíváncsi volt a hatására, ezért nem is késlekedett, de már csorgatott rá kevés síkosítót s odatette s ujjával bele is nyomta – Bert erős ellenzése dacára – annak ánuszába. Majd mikor érezte, hogy az már átjutott a záróizmon rám nézett hátra, mert nem tudta hogyan kell elindítani, működésbe hozni.
Nevettem.
Erre a nevetésre a fiúk felkapták a fejüket. Kurt semmit sem érzett, csak a nevetésemet hallotta, míg Bert érzett magában valamit, amit Tamás beléerőltetett, de utána már azt sem, míg nem el nem indítottam a tojás mozgását a kezemben lévő irányítóval. Ezzel lehetett szabályozni a tojás működését: a rezgés erősségét, intenzitását, de annak periodicitását is (hullámmozgássá, sinusgörbe szerinti mozgássá, vagy kis „kopácsolássá, mint a törpék”), valamint azt is, hogy merre mozogjon a rendelkezésre álló helyen bent s milyen sebességgel.
Bert egy ideig nagyon belülre, magára koncentrált, míg végre megérezte már a tojás hatását s akkor felnevetett ő is, mert kellemes érzés volt. Nem csak kellemes, de kéjes is. Szóval is ecsetelte Kurt barátjának, hogy mit érez, aki irigyen hallgatta az ismertetését érzéseiről és tapasztalatairól.
Hamarosan Kurt is megkapta a saját tojását tőlem s már ő is kéjes pofával hajlongott előre-hátra, míg nem egyszer csak felkiáltott:
- A fenébe! Majdnem kicsusszant! – bosszankodott s oda akart kapni az ánuszához, de a megkötött csuklóival ez nem sikerülhetett természetesen.
- Nem fog kicsusszanni! Elég erős a záróizmod, még nincs kitágulva, így az visszatartja, még ha úgy is érzed, hogy kicsúszna. - nyugtattam meg Kurtot.
- Én is úgy érzem, néha! – jelezte Bert is, de elhallgatott a magyarázatomat hallva.
- Akkor érezzetek mást is! – bíztattam őket s most állítottam a vezérlőn s mind a két srác, szinte egyszerre próbált összegörnyedni, ami persze nem ment, de szitkozódni tudtak:
- A fene egye meg! Mindjárt a hasamban lesz az a tojás. – kiáltott fel Kurt s Bert hozzátette:
- Juj, ez nagyon nem jó érzés! Nem lehetne visszacsinálni, Uram! – könyörgött.
- De, lehet, s más óhaj-sóhaj? – nevettem.
- Ha lehet, akkor élvezhessük kicsit így! Uram! – tette hozzá Kurt alázatosan.
- Lehetni, lehet, de mást is lehet még! – szóltam s magamhoz intettem Tamást, s valamit a fülbe súgtam.
Az kicsit hátrahőkölt ettől, amit hallott, de gyorsan úrrá lett ezen érzésén s indult teljesíteni a kapott utasításaimat. A kajütben megkereste az ehhez valókat s jött is vissza a fedélzetre s letette a srácok mellé.
Én addig levettek a srácokról a szemtakarókat s helyette mindegyik kapott bőr fejhámot, amit rájuk is igazítottam. Ez takarta a szemüket, golyós pecek is volt rajta Kurtnak, míg Bert esetben a golyós pecek helyett egy karika került a szájába, ami kiterpesztette azt.
Kicsit rémülten nézték, amit Tamás hozott s letett melléjük. Kér „kardot” láttak, aminek műanyag volt a fogója, de kb. 20 cm hosszú, fém oszlop a másik vége, ami enyhén kúpos kialakítású volt. Ezekre került a gumi, majd alaposan Tamás besíkosítózta, én közben ki”vezettem” a tojásokat a srácokból. Azok a fedélzeten landoltak, de most senki sem törődött azzal. Hanem Tamás Kurt mögé lépett, megujjazta alaposan, majd belevezette a „kardot”. Ekkor vette a dilatator-készletből is a középső méretűt, s azt is óvatosan beletolta Kurt húgycsövébe. Mikor benne volt, kicsit megcsavargatta s úgy találta, hogy még egy mérettel nagyobb is beleférne, így ezt kihúzta s helyére egy nagyobb méretűt tolt. Kurt már ágaskodott, kicsit sziszegett is, de alapjában jól tűrte. (Ekkor már sejtette mi következik.)
S igaza lett.
Mikor mind a két eszköz a helyére került, az elektro vezérlőjével alap impulzust adtam rá s addig erősítettem, míg láttam Kurt arcán, hogy már érzi a hatását. Ekkor abbahagytam, azaz ebben a helyzetben hagytam a vezérlést s Tamással feltetettem a belső combjaira is a tappancsokat, s azt is rákötöttem a vezérlőre, sőt a dilatatorra is került egy csipesz s most már több helyről kaphatott Kurt ingerületet elektromos impulzus formájában.
Még mindig szinte alapjáraton kezeltem az impulzusokat s az intenzitást is, így Kurt csak sziszegett, mert érezte, de nem fájt még neki, de izgatta, kéjes érzése volt tőlük. Ekkor kezdtem kicsit „játszani” a vezérléssel s már Kurt is kezdett izegni-mozogni s erősebben sziszegni is. Még kicsit erősítettem, majd hagytam Kurtot s most Bert került felszerelésre, de az ő „kardját” egy mozgató szerkezetre rögzítette Tamás, így ki-be járt benne s úgy kapta az elektromos impulzusokat is.
Mind két srác érezte már az elektro „előnyeit”, így itt volt az ideje, hogy Tamás is sorra kerüljön. Ő az egyik tojást kapta meg – persze fertőtlenítés után – magába s ráadásul a másik „kardot” is, most már ő is ott feküdt a srácok lábainál s élvezte a tojás és kard nyújtotta élvezeteket.
Mivel mindenki élvezett valamit, így én is hozzájutottam, mert Bert gyűrűs „szája” lehetőséget adott arra, hogy engem is felizgasson, felállítson s le is szopjon, de előtte alaposan meg mélytorkoztam a srácot. (Kicsit sok lehetett számára ez a sok érzés, élmény, de jól tűrte.)
Tamás azonban nyöszörgött, hogy ő se maradjon ki ebből az élvezetből, így nem Bertbe, hanem Tamás szájába mentem el, adtam ki adagomat, mikor már ő is alaposan meg mélytorkozva leszopott.
Kurt bár nagyon élvezte az elektromos impulzusokat, de kevésnek találta a látványhoz képest, ezért a már szinte nagyon ágaskodó s előre meredő farkát Bert szájában lévő karikához igazítottam s így ő is megdughatta Bertet, alaposan s a végén el is ment benne.
Ezen izgalmas, kellemes és kéjes játszadozások közben nem vettük észre, hogy már alaposan elhagytuk a tihanyi szorost, átszeltük hosszában a Balaton nagyobb részét is, s közeledtünk Keszthelyhez. Így – fájó szívvel, s nem szívesen, de abba kellett hagyni a nyíltvízen a játékot.
Ezt mindenki nehezményezte, mert bár néha fájdalmas, de mindig kéjes s végül összességében élvezetes is volt számunkra.
Utoljára még Tamás a két srácot is megszabadította „terhétől”, alaposan leszopva s letisztogatva a maradékokat is belőlük, róluk.
Gyors vízbe ugrást s fürdőzést, mosdást követően, öltözés után már, három matrózzal közeledtünk s kötöttünk ki Keszthely kikötőjében.
A városnézést követően egy közeli hal-étteremben vacsoráztunk, majd az erős, csípős halászlét jó, finom, száraz vörösborral öblítettük le s nagyot sétálva a parkon át, tértünk vissza a kikötőben ringó hajóra.
Az este folyamán a srácok kihasználták a wifi adta lehetőséget a kikötőben s alaposan szörföztek a neten, megnézve sok hazai s idegen oldalt, majd rátalálva egy magyar, meleg ismerkedő oldalra azon is próbáltak társat, kapcsolatot találni, melyben Tamás segített nekik, fordított, ha kellett.
(vége)