A bosszú - II. fejezet

Az autó akadálytalanul suhant át az éjszakai városon, kihasználva a sárgára állított jelzőlámpák biztosította szabadságot, ügyet sem vetve a szabálytalanul parkoló autókra, a flaszteren lépésben haladó locsolókocsira, a pénzre ácsingózó, valójában reményt kolduló kéregetőkre és a mellékutcákban enyelgő párokra. Egymás után hagyta maga mögött a belső kerületek határait, s fúrta bele orrát a külvárosok vágyakból és lemondásból szőtt, tesztoszteronnal és pancsolt parfümmel gazdagon kivarrt, feslett szövetébe. Sani nyugodtan vezetett, s ahogy gyérült közvilágítás, s ahogy fogytak a megvilágított kirakatok, úgy tudatosodott benne: nincs visszaút.

Hirtelen elágazáshoz érkezett, a torkolat bal oldalán pedig egy, csak a beavatottak és a környékbeliek által ismert, kisebb utca kezdődött, amely fasorral szegélyezve futott ki egészen a lakott terület széléig. Sani erre vette az irányt az autóval, majd komótosan gurult előre, egészen az utcát lezáró villaépületig. Terméskő kerítésfogta közre két oldalról a robosztus rönkkaput, amely az érkező jármű zajára lassan kinyílt, elnyelve az érkezőket. A mögötte feltáruló udvart díszcserjék, aprókavicsos gyalogutak, örökzöldek, kis tó és egy visszafogottan díszes lugas tarkította, melyhez a térdmagasságban, elszórtan elhelyezkedő, apró kerti lámpák nyújtották a diszkrét világítást. A kocsi a bejárathoz, s az előtte várakozó férfihoz gurult. Sani leállította a motort, majd az ajtót kinyitva kiszállt, és kezet nyújtott a férfinak.

- Könnyen idetalált? - kérdezte a házigazda.
- Igen. A múlt héten többször is jártam felmértem a terepet, hogy fejből tudjam az utat.
- Ügyes! - szólt elismerően a férfi. - Jöjjön be, mindent megmutatok! A vendége nem okozhat gondot? - intett fejével az anyósülésen szendergő lány felé.
- Nem, még jó ideig nem tér magához. - nyugtatta meg Sani.
Beléptek az épületbe, majd a férfi az előszobában egy pillanatra habozva megállt:
- Felteszem, magát alapvetően az idejövetele célját elősegítő helyiségek és eszközök érdeklik, kevéssé fogékony a ház egyéb kényelmi szolgáltatásaira?
- Jól gondolja. Minden egyéb másodlagos. - bólintott Sani.
- Dicséretes céltudatosság! - szólt elismerően a vendéglátó. - Rendben, tulajdonképpen lesz ideje úgyis magától felfedezni a házat. Menjünk a pincébe!

Ezzel hirtelen Sani mögé lépett, s az egyik előszobaszekrény ajtajának fogantyúját gyors mozdulattal jobbra fordította, majd az egész szekrényt maga felé húzva és jobbra eltolva utat nyitott egy gyengén megvilágított lépcsősorra.
- Csak Ön után! - állt félre, kezével mutatva az utat.
Sani lassan lefelé indult. Ahogy csökkent a lépcsőfokok száma, úgy kezdett emelkedni a szívverése, és váratlanul merevedése is támadt. Annyira elgyengült az egész szervezetét megrohanó vágytól és izgalomtól, hogy a lépcső alján lévő ajtót csak vendéglátója segítségével tudta feltárni. A benti látványtól aztán a halántékában kezdte érezni a szívverését és a vérkeringését. Bár magát a szót alig pár hete ismerte, már tudta, hogy egy pazarul felszerelt dungeonban állnak. Andráskereszt, deresek, kalodák, csiga, ketrec és eszközök tömkelege állt fegyelmezett rendben a homályban, hogy gazdájuk intésére gyönyörbe és kínba hajszolja kínzót és áldozatát.

- Látom magával ragadta a látvány - somolygott a házigazda. - És ez még csak az egyik szoba, menjen beljebb, fedezze fel a lehetőségeket!

Jobbra és balra további helyiégek nyíltak. Az egyikben komplett orvosi rendelőt talált, szomszédjában egy kisebb medencével, káddal, tusolóval felszerelt vizes helyiséget, amelyben tulajdonképpen csak a plafonra rögzített, mozgatható daru utalt arra, hogy itt a tisztálkodáson túl más is történhet. Talált egy jelmezraktárat, majd egy szobát, benne székekkel, heverőkkel körberakott színpaddal. Az utolsó ajtó mögött csak két ágyat talált, amelyek fejrészénél bilincsek utaltak a valódi célra.

- Elégedett? - kérdezte a házigazda.
- Teljesen - biccentett Sani.
- Akkor tehát a ház minden felszereléssel együtt egy hétre a magáé. Fogalmam sincs, mire készül nem is érdekel. Minél kevesebbet tudok, annál jobb. De bármi is történik, az csak idelent történjen. A két világot válassza el élesen - ez mindkettőnk érdeke! S tartsa szem előtt: van, ahonnan már nincs visszatérés. De nem akarok prédikálni, a maga élete. Ha mégis plusz szolgáltatást igényelne, az árakat tudja. Na, jó szórakozást! - zárta mondandóját a férfi, és a kulcsokat Sani kezébe nyomta.

Együtt mentek fel, az előszobában még egyszer tisztázták a titkos ajtó működését, majd az udvarra kilépve kézfogással búcsúztak.
- Majd’ elfelejtettem! - torpant meg a házigazda. - A kocsival álljon le a garázsba. Ott talál egy szekrényt, amely a fentihez hasonló módon nyílik, és egyenesen a pincébe vezet.

Rhaga Sani köszönet helyett csak némán bólintott. A férfi hátrasietett, majd berregés törte meg az éjszaka némaságát. A gyorsasági motor a kapuig gurult, megvárta, míg a szárnyak kellően kitárulnak, majd kavicsokat maga mögé szórva kilőtt a sötétségbe. A kapu lassan bezárult. Sani az autójához sétált. Az anyósülésen a lány még nyugodtan szendergett, feje az ablaknak dőlt, keze az ölében pihent. Volt idő, amikor erre a képre ellágyult volna, a sokakat rabul ejtő arcot csókokkal borította volna, s orrát a hajzuhatagba temetve feledkezett volna meg múltról, jelenről, és a kifürkészhetetlen jövőről. Ez az érzés már a régmúlté, s ez megnyugvással töltötte el. Mielőtt beült volna a volán mögé, egy pillanatig a motorháznak dőlt, és a csillagos eget vizslatta, egy bagoly huhogását számolva közben. Nem a sorsán elmélkedett, pusztán kifújta magát egy pillanatra, erőt gyűjtött, majd mély lélegzetet vett, a kormány mögé ült, indított, és visszafelé kanyarodó kört leírva lehajtott a ház mögött és alatt elhelyezkedő garázsba. A kulcson lévő távkapcsolóval bezárta a garázsajtót, majd a motort leállítva kiszállt a kocsiból. A szekrényt könnyen fellelte, kinyitni is gyerekjáték volt már, mögötte pedig feltárult a két ágyas hálószoba.
- Remek! - gondolta. Visszasietett, kinyitotta az utasoldali ajtót, kikapcsolta a biztonsági övet, s felnyalábolta a kifelé dőlő lányt. Becipelte a szobába, az ágyra dobta. Eszébe ötlött, hogy valahol látott egy kerekekre szerelt széket, ezért a keresésére indult. Miután megtalálta, a hálóba sietett, majd a lányt beleültette, s kezét-lábát odaszíjazva magára hagyta. A garázsból egy bébiőrrel tért vissza: a jeladót a lány mellé téve, a vevőt magánál tartva, lépéseit a felfelé vezető lépcsősor felé vette, elhatározva, hogy a lány ébredéséig feltérképezi a ház fenti helyiségeit is. Hirtelen eszébe jutott, hogy várják telefonhívását, ezért gyorsan tárcsázott, és lebonyolította a szükséges beszélgetést, majd felfedezőútra indult, s gyermeki örömmel vette számba az óriási, síkképernyős tévéket, a hifiket, a kapcsolóval működtethető sötétítőket és a potméterrel szabályozható, változó színű fényforrásokat. Minden ízlése szerint való volt, leheveredett tehát egy ágyra, és egy pillanatra lehunyta a szemét.

Hirtelen riadt fel, fogalma sem volt, hol van, és mennyi idő telhetett el, amíg szendergett. A bébiőr előbb köhögést, majd riadt kiáltozást közvetített.
Eltökélten ugrott fel, s az előszoba felé indult.