A bosszú

Első fejezet

Rhaga Sani önmaga számára is meglepően nyugodtan, az izgalom és feszültség legkisebb jele nélkül várakozott a szórakozóhely bejáratával szemközt leállított autóban, legalábbis ezt állapította meg, amikor unalmában lajstromba vette szervezete minden erre utaló jelzését. A tenyere száraz és hűvös volt, bár a hosszan elnyúló, a várost már hetek óta párás, dohos vattába csomagoló hőség és a kikapcsolt légkondi épp az ellenkezőjét indokolta volna. Lábai fesztelenül pihentek a pedálok előtt lévő területen, nyakát a feje támlának döntésével lazította el, ujjai pedig csontos, mégis légies balerinákként, könnyedén táncoltak fel-le a könyöktámaszon. Higgadt és kiegyensúlyozott volt, s már-már megrémítette, mennyire nem fél jövőbeni tettének következményétől, amikor hirtelen ráébredt, hogy aki boldog, az nem félhet. Ő pedig boldogságot érzett, idejét sem tudta, mióta először.

Küzdelmes, feszültséggel és folytonos készenléttel teli, állandó harckészséget igénylő időszak volt mögötte, amikor egy frontról frissen hazatérő katona mindent lezárni akaró határozottágával magára csukta az ajtót. Embereket hetekig látni sem akart, a munkahelyéről egyenesen a lakásába ment, a bevásárlást is - ha lehetőség volt rá - online intézte. Barátait, ismerőseit elhanyagolta, szórakozni nem járt, aludni csak nyugtatókkal tudott, és sokáig a sport sem érdekelte. Az önként vállalt száműzetés percei órákat, az órák napokat, a napok heteket, azok pedig hónapokat szenvedtek a világra, de megnyugvást semmi nem hozott. Egyre csak azon emésztette magát, hogyan csaphatta be valaki ilyen kegyetlenül, hogyan ismerhette félre ennyire azt, akihez hónapokig az egyik legszorosabb kötelék fűzte, mígnem arra jutott, hogy egyetlen személyt okolhat a kudarcáért: saját magát. Vak volt, mert vak, süket volt, mert süket akart lenni, hitt, mert hinni akart, és kizárt a valóságából mindent, ami megcáfolhatta volna a csodás jövőre vonatkozó elképzeléseit. Pedig a vészcsengő az első naptól fogva folyamatosan és éktelenül ordított, de nem hallgatott senkire, s belevetette magát a kapcsolatba, mintha összekötözött kézzel fejest ugrott volna a sziklákkal teli vízbe.

Azon a napon, amikor a hosszú zuhanást követően végül a vízben landolt, összetört az élete, önbecsülése, hite és minden álma. Nyomorékul kászálódott ki a partra, s csak akkor érzett ismét valami életkedvet, amikor hosszú időt követően a tévé előtt ragadt, s belefeledkezett egy filmbe, amelyben a hűtlen feleséget a megcsalt férj drogra szoktatja, majd eladta prostituáltnak, megfosztva az újrakezdés esélyétől is. Ahogy az utolsó képkocka is lepergett, magára húzta melegítőjét, edzőcipőjét, a közeli futópályán róni kezdte a köröket. Egykor volt kondíciójának nyoma sem maradt, másfél kör után szinte az életéért küzdött, de a hirtelen feltámadt harag, s az abból születő ötlet végül átlendítette a holtponton, és 5 körig meg sem állt. Hazament, lezuhanyozott, éjfélig kitakarította a lakást, másnap fodrászhoz ment, vett néhány új ruhát, és eldöntötte: bosszút áll. Most pedig itt várakozott, megszabadulva minden kíntól és félelemtől, örömteli várakozással eltelve, azt remélve, hogy megtetézve adhatja vissza a korábban elszenvedett fájdalmat és szenvedést.

Az este a végéhez közeledett, egyre többen hagyták el a kerthelyiséget, s hirtelen felötlött benne, hogy akár el is kerülhetik egymást, és akkor újabb hosszú várakozásra számíthat, ezért előredőlve figyelte a távozókat. Szerencséje volt, egykori kedvese még odabent elbúcsúzott mindenkitől, egyedül lépett az utcára, s indult el az alig pár háztömbnyire lévő lakása felé. Beindította a kocsit, és tempósan, de a feltűnést kerülve a járda mellé kanyarodott. Amikor utolérte a lányt, lelassított, és az ablakot leengedve kiszólt:

- Micsoda meglepetés! Épp hozzád készültem.
A lány meglepődve nézett rá, az elfogyasztott alkoholtól és a melegtől kissé lelassult érzékekkel.
- Hozzám? Minek?
- Azt mondad, mielőbb juttassam vissza hozzád a még nálam lévő holmijaidat. - mondta Sani, nagyot csapva a hátsó ülésen elhelyezett dobozra.
- Óh...és miből gondoltad, hogy otthon leszek?
- Nem gondoltam semmit. Le akartam rakni a küszöbre.
- Hátha ellopják...kösz, észlény! - sziszegte haragosan a lány, és sietősen továbbindult.

Erre nem számított. Gyorsan sebességbe tette az autót, gázt adott, és utolérve a lányt, kikiáltott:

- Ne csináld a műsort! Szállj be, elviszlek! Visszaadom a cuccod, aztán soha többet nem kell látnod.

A lány egy pillanatig habozott, de az alkohol már erősen a fejébe szállt, a cipő törte a lábát, ezért némi habozást követően beszállt a kocsiba.

- Ezt a nővérem küldi - mondta Sani, egy kis csomagot átnyújtva.
- Mi ez? - kérdezte a lány a csomagolást bontogatva. - Á, a kedvencem - kiáltott fel az elé táruló bonbonok láttán. Egyet gyorsan kibontott, és a szájába tömött.

- Nem indulsz? - kérdezte félig tele szájjal.
- De - felelte a férfi, ámbár esze ágában sem volt sietni. Komótosan sebességet kapcsolt, lassan felengedte a kuplungot, megfontoltan körbenézett, majd elindult.

- Mi van, lassítósztrájkot kezdtél? Vagy így akarsz még több időt velem eltölteni? - türelmetlenkedett gunyorosan a lány, miközben a második bonbonba harapott éppen bele. - Egy falatot? - kérdezte.
- Nem, vezetek.
- És? Nincs benne alkohol. - vetette oda a lány.
- Az valóban nincs. Altató viszont igen. - válaszolta a lány felé fordulva.
- Nagyon vicces. - húzta el a száját a lány, de a férfi kitartó pillantásából egy másodperc alatt rájött, hogy szó nincs viccről. Hirtelen kiköpte a maradékot, és a kilincset kezdte feszegetni.
- Felesleges, bezártam az ajtókat. - fordult újra az út felé Sani.
- Azonnal engedj ki! - kiáltotta a lány, ismét megpróbálva feltépni az ajtót.
- Eszem ágában sincs. Az altató azonnal hatni fog, egy bonbonba tettem annyit, hogy biztosan kiüssön, Te pedig még benyomtál egy felet. Pár perc és úgy fogsz horkolni, mint egy szódásló. - vázolta az elkövetkezendőket vidoran a férfi.

Igaza volt. A szer hatni kezdett, a lány gondolatai egyre kuszábbakká váltak, mozdulatai ritmustalan hadonászássá szelídültek, a kilincsen lévő keze elernyedt, feje az ablakra hanyatlott. Elaludt. Az autó lelassított, majd megállt. A férfi átkutatta a nő táskáját, kivette belőle a telefont. A nő ujját az érzékelőre helyezve feloldotta a telefont, belépett a levelezőrendszerbe, megírt néhány levelet, majd kivette a kártyát, széttörte, és az autóból kiszállva egy csatornanyílásba dobta. Ezután visszaszállt, a lány felé fordult, félresimította hosszú haját az arcából, és lágyan a fülébe súgta:

- Örülök, hogy újra itt vagy, kedvesem! Egy hosszú, csodás és gyönyörteli utazásra indulunk most mi ketten! Ugye velem tartasz?

Gázt adott, és a lakással épp ellenkező irányba fordulva elhajtott az éjszakában.