Hétköznapok #2

Egyedül maradtam itthon. Szerencsére nem kellett sehova sem mennem, egyetlen feladatom volt amit mindenképp meg kellett csinálnom, kitakarítani a lakást. Főleg a hálót és a fürdőt. A hálóval kezdtem, először be kellett ágyaznom. Még érezni lehetett az ágyruhán Brigi illatát, így először csak magamhoz húztam a takaróját és beleszagoltam, később be is feküdtem egy kicsit az ágyba. Fantasztikus érzés volt, az illat miatt is, meg azért is, mert nem is lett volna szabad az ágyra feküdnöm. De nincs itthon senki, nem fog kiderülni. Aztán átfutott az agyamon, mi van, ha épp most hív fel vagy kér képet? Ha videó hívást indít, és egyből felveszem, kiderül, hogy mit csinálok, és este kapni fogok érte, de ha előtte kimászok az ágyból és nem veszem fel egyből, akkor meg azért leszek megbüntetve. Így megelőzve a dolgot gyorsan felkeltem onnan, és folytattam a dolgom. De aztán nem történt semmi még egy pár óráig, meg is bántam, hogy nem maradtam ott, hisz semmi baj nem lett volna belőle. A háló után a fürdő jött, a zuhanyzót kiöblítettem, a tükröt lemostam, aztán ráakadt a szemem a szennyes tartóra. És innentől nem tudtam másra gondolni, muszáj volt belenéznem. Jól gondoltam, Brigi pólója és bugyija is ott volt a kupac tetején, amit még a reggeli zuhanyzás előtt vett le. Kiemeltem és az arcom elé tartottam őket. Elég volt megfognom, beleszagolnom, és már szorított is az erényövem. Jobb ötlet híján megpróbáltam kiszabadítani a farkam, hogy kiverhessem rá, de ez a próbálkozásom több sebből is vérzett, mindenek előtt itt is benne volt, hogy pont akkor keres, amikor nincs rajtam nem hogy a tanga, de az erényövem sem. Aztán meg nem is tudtam levenni, pár perces próbálkozás után feladtam, túl szoros volt. Meg aztán visszatenni sem tudnám, az meg elég nagy baj lenne... De a remény hal meg utoljára, megfogtam a bugyiját, az erényövem köré tekertem valahogy, és elkezdtem húzogatni, mozgatni rajta, hátha sikerül elmennem. De nem sikerült, sőt, egyre jobban szorított és élvezet helyett inkább már csak fájdalmat éreztem, ami a szennyes visszapakolása után sem akart szűnni egy jó ideig. Épp végeztem a fürdővel, amikor kaptam egy SMS-t Brigitől: Tükör előtt állva kellett csinálnom egy egész alakos képet magamról, és max fél percen belül át is kellett küldenem neki. A fürdőben éppen volt tükör, így elé álltam és lefotóztam magam, aztán már küldtem is át. Válasz viszont nem jött.
Teltek az órák, és mivel én már elvégeztem a kiszabott munkáim, leültem tv-t nézni. A TV feletti órára is gyakran ránéztem, egyre közelebb volt az idő, amikor Brigi végez és hazaér. Már éhes is voltam, reggeli óta nem ettem semmit. Nem volt itthon semmi kaja, boltba meg tangában nyilván nem akartam átmenni. Gondoltam rendelni kéne valamit, de a futárnak is csak ajtót kéne nyitni, szóval az sem jó... Nem volt más választásom, meg kellett várnom az estét.
Kis idő múlva, már a késő délutáni órákban hallottam a kulcscsörgést, Brigi hazaért. Köszöntöttem, megcsókoltam a lábát, behoztam a táskáját, levettem a cipőjét és ameddig körbenézett a lakásban tisztára nyaltam a cipőtalpakat. Miután megbizonyosodott róla hogy elkészültem a feladataimmal, rögtön le is támadott. -Készülj, moziba megyünk! - Jelentette ki, és már a szobában kereste a ruhámat. A tangám és a melltartóm maradt, csak kaptam hozzá egy világos, vékony pólót, amin átütött a sportmelltartó, így jól kivehető volt mi van a felsőm alatt. Arra viszont, amit ez után közölt velem, nem voltam teljesen felkészülve. Egy pár combfixet nyomott a kezembe, meg egy rövid szoknyát, és rezzenéstelen arccal a szemembe mondta: -Ebben jössz, öltözz fel! Siess!
Nem volt sok választásom, pár perc alatt átöltöztem. Viszont már féltem is egy kicsit, nem akartam ezt az egészet. Kapcsolatunk elején elmondtam, hogy izgatónak tartom, ha mondjuk itthon bikiniben tartanak, illetve a leggingseket is "szeretem", de a nyilvánosságot már annyira nem, és ha lehet, csak itthon kelljen női ruhákban lennem. A szoknyát pedig egyenesen utálom még máson is, nem hogy magamon. De nem mertem szólni érte. Brigi viszont észrevette, hogy eléggé bizonytalan és rémült vagyok, szóval kaptam két hatalmas pofont és egy arcon köpést is. -Mit képzelsz magadról? - ordította az arcomba, én pedig már átöltözve, lehajtott fejjel hallgattam. -Azt teszed amit mondok, világos? Nem érdekel te mit akarsz, mert te egy kis senki vagy! Csak is azért vagy itt, hogy engem szolgálj!
Aztán egy kis hatásszünet következett, várta, hogy válaszoljak valami helyeslőt, de nem tudtam megszólalni. Majd pár perc után már nyugodtabb hangon folytatta: -Gyere, indulunk. A mozi itt van negyed óra sétára. Ha nem jössz magadtól, pórázon foglak elrángatni.
Nem is kellett többet mondania, már indultam is. Bár póráz így nem volt, a nélkül is baromi megalázó volt ilyen ruhában lesétálni negyed órát. Nem mertem felnézni, de éreztem, hogy minden második ember megbámul... És ekkor átfutott az agyamon, hogy ez a séta a legkevesebb az estében. A pénztárnál sokkal kínosabb lesz a helyzet, ráadásul nem csak a pénztáros, hanem más emberek is lesznek ott. A teremről meg nem is beszélve. Bár ott úgy is sötét lesz...
Több órának tűnt, de aztán végül oda értünk az ajtóhoz, bementünk, majd a pénztár fele indultunk. Ott már több ember volt, én meg próbáltam a legkisebb feltűnéssel menni Brigi mellett, vagy inkább mögött. Bár összeköltözésünk előtt mondtam neki, hogy szeretem ha megaláznak, de ez talán túl sok volt már. Talán? Biztos túl sok volt, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Megvette a jegyeket, és elindultunk a terembe...