Erkély

Kint állt a 10 emeletes paneltömb 6. emeleti erkélyén és az alant zajló késő nyári délutáni “életet” figyelte. Kezében egy szál cigaretta, arcán játékos mosoly. Odalent nem történt semmi izgalmas; egy béna sofőr próbált parkolni a túlméretezett autójával, egy pár sietett haza a sarki büféből a megszerzett vacsorával, kutyasétáltatók és a valamilyen céllal a hőség ellenére is az utcán téblábolók… Tipikus unalmas szombat délután Budapest egyik külső kerületében.

Ő mégis boldognak érezte magát itt az erkélyen ácsorogva, élvezve a nemrég feltámadt kellemes szellőt a bőrén. Csak egy fehér top volt rajta, alatta semmi. És alul is semmi, teljesen meztelen alsótesttel állt az erkélyen, de annak elcseszettül rozsdás színű üvege jótékonyan eltakart mindent az utcán császkáló emberek elől. Élvezte a hűs szellő simogatását kissé izzadt bőrén, ami nem is csoda, hisz épp túl volt egy intenzív, elnyújtott, érzéki játszadozáson szeretett szolgájával. Az élvezet hullámainak emléke még nem múlt el, ezért is a hamiskás mosoly most az arcán. “És még korán sincs vége a mai napnak” - gondolta magában, miközben komótosan elnyomta a cigarettát a hamutálcában. De nem ment még be, két okból sem. Az egyik, hogy még élvezni szerette volna a bőrét simogató hűs szellőt. A másik sokkal prózaibb: húzni akarta az időt, hogy az odabent rá várakozó fiúcska egy kicsit tovább “szenvedhessen”...

“Fiúcskának” hívta szolgáját, már csak a köztük lévő korkülönbség miatt is. De méretben is volt köztük némi különbség, nem annyira magasságban, mint súlyban. Ő magát egy megtermett “amazonnak” tartotta; vastag, hosszú combok, kissé telt fenék és pocak, erős, veszélyes kezek jellemezték. “Uralkodásra születtél” - mondta neki egyik barátnője, miután elvált férjétől, akivel sehogy sem sikerült harmonikus közös életet élniük. Nem is csoda, hisz akaratos, lobbanékony és mondjuk ki, domináns jelleme nehezen volt összeegyeztethető a legtöbb férfiéval. A válás elkerülhetetlen volt tehát, ezután jött az ötlet egy barátnőtől, hogy olyan férfit keressen magának, aki eleve alárendelt szerepet kedvel. Az elektronikus társkeresés világában hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy több olyan jelölt is van, aki odaadóan, feltétel nélkül képes őt szolgálni, lesik minden parancsát és nem kell többé kompromisszumokat kötnie. Az lesz, amit ő mond, úgy és akkor, amikor ő akarja. Pont.

Több kellemetlen és néhány egészen bíztató találkozáson volt már túl, de egyik sem volt olyan intenzív, mint a mostani. “Fiúcskával” csak két hete találkoztak először és rögtön beleszeretett azokba az aggódó szemekbe, melyek az első találkozáskor rászegeződtek: “mit fog velem művelni ez a nő?” - üzente a pillantása. Már aznap este leigázta őt, egyszerűen elviselhetetlen vágyat érzett, hogy térden állva lássa maga előtt ezt a nála legalább 10 évvel fiatalabb, harmincvalahány éves férfit, amint hátrakötözött kézzel kényezteti a nyelvével. Azóta pedig egyre mélyebbre és mélyebbre jutottak egymás titkos vágyainak megismerésében és a kötelék is napról-napra szorosabb lett köztük (és fiúcska kezein).

Most épp szorosan befóliázva, tehetetlen “múmiaként” várt rá odabent a meleg szobában az ágyon fekve. Háromszor élvezett fiúcska arcára, imádta fáradhatatlan nyelvét, ahogy vadul meglovagolta az arcát. Most száját betömte nedves bugyijával, arcára, orrára pedig szorosan rákötözte egyik agyonhasznált balerina cipőjét, hadd szívja magába lábának izgató illatát. Legalábbis fiúcskának izgató volt, tudta nagyon jól, hisz nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált mennyire odavan a lábaiért. Imádta a lábimádókat, őket volt a legkönnyebb felizgatni. Fiúcska mindent imádott a lábaiban: a hatalmas, erős combjait, ahogy a feje köré zárultak, a lábujjai ízét és szagát egy hosszú nap után; masszírozni őket, kifesteni, megmosni, bekrémezni, kényeztetni. Ezek a dolgok tették őt leginkább boldoggá, így a lábaival való foglalkozást egyfajta jutalomnak használta.

De szerette kihasználni is ezt a fajta rajongást. Tudta, hogy a lábaival könnyen felizgatja őt, aztán pedig játszhatja kedvenc kegyetlenkedős játékát: a farok túlizgatását, eljuttatni a csúcs közelébe, majd hagyni, hogy kötelékeit megfeszítve, tehetetlenül vergődik még egy utolsó érintésért, hogy megkönnyebbülten elélvezhessen. Ez a fajta játék lett a kedvence, imádta nézni az erektől dagadó, fel-le ugráló farkat, ahogy lüktet, remeg, próbál elélvezni, de magától képtelen… Eddigi rekordja kicsivel több, mint negyed óra, de eltökélte, hogy ma megdönti azt! Ismerte már fiúcska farkát, eleget kínozta szegényt, tudta, hogyan érintse meg, mikor kell abbahagyni és csak nézni édes kínlódását. Arcán most szélesebbre nyílt a mosoly, ahogy elképzelte a folytatást. Igen, boldog volt abban a pillanatban, mert a lehetőségek tárháza szinte kifogyhatatlan volt, melyek mind-mind az ő élvezetét fogják szolgálni…

Ahogy belépett a szobába, rögtön megcsapta a benti kánikula. Hiába volt bekapcsolva a nagy állóventillátor, az semmit nem enyhített a szoba melegén. Fiúcska még mindig ugyanott feküdt, ahol hagyta, hova is ment volna szegény. Fóliába csavart teste izzadt rendesen, de légzése szabályos volt, ahogy mélyen magába szívta az arcára kötözött cipő illatát. Leült mellé és lágyan, érzékien végigsimított a fóliába csomagolt testen. Fiúcska rögtön reagált, teste megfeszült és valamit érthetetlenül motyogott a szájába tömött bugyin keresztül. Nem volt fontos mit akart mondani, itt most csakis az ő élvezete számított, fiúcska igényei a háttérbe szorultak. Apró puszit nyomott az arcára, megsimogatta a haját és bátorítóan rámosolygott. Fiúcska szemei élvezetet és szenvedést is sugároztak egyszerre, szubmisszív énje nagyonis élvezte a helyzetet, meggyötört teste már nem annyira.

“Megdöntjük ma a kis rekordunkat? Hmm?” - kérdezte fiúcskától, aki rögtön megértette, mi vár rá. Hosszú, elnyújtott, de izgató szenvedés imádott hölgye gyakorlott kezei alatt. Egyszerre izgatta és rémítette a gondolat, örömet akart szerezni Úrnőjének, de ez a fajta játék mindig nagyon kimerítette és meggyötörte. De nem volt választása, efelől kétsége sem volt.

“Játszadozni fogunk egy kicsit picim és ne feledd, ha előbb élvezel el, mint engedélyt adok rá, 10 pálcacsíkkal több lesz a fenekeden!” - ezzel felállt és kiment a konyhába. Egy késsel tért vissza, amivel óvatosan kiszabadította fiúcska farkát a fólia alól. Természetesen már keményen meredezett, nem tudta elrejteni, mennyire izgató volt számára ez a kiszolgáltatott helyzet.

Fiúcska teste rögtön megfeszült a fólia alatt, amint kézbe vette a farkát. Lassan kezdte izgatni, nem sietett sehova. “Hmm, már vártál rám, úgy látom. Remélem finom a cipőm illata. Ugye az? Szívd csak mélyen be, ezaz, mélyeket lélegezz! Szagold! Hadd lássam mennyire élvezed!” - mondta lágy hangon, miközben érezte, ahogy a vér áramlik és megtölti élettel szolgája farkát. Ujjaival lágyan izgatta a makkját, melyen már meg is jelentek az első cseppecskék. Ezeket szétkenve tette síkosabbá azt, majd érzéki csókot lehelt a kőkemény farokra. Ez mind az övé volt, azt tehetett vele, amit akart és boldog volt, hogy ennyire fel tud izgatni egy férfit, aki tőle és csakis tőle függött. Nyelvével teljes hosszában végignyalta a meredező férfiasságát, majd markába vette és vadul izgatni kezdte azt. A csúcs közelébe akarta juttatni őt, hogy aztán lássa, mennyire kétségbeesetten szeretné, hogy folytassa és elélvezhessen a kezei között. De erre még jó ideig esélye sem volt, tudta ő ezt nagyon jól. Fiúcska háta ívbe hajolt, kezei ökölbe zárultak, légzése felgyorsult, így még intenzívebben szívta magába Úrnője illatát, de mikor végre elérte volna a vágyott pillanatot, amikor szemei előtt csak kékes háttér előtt ragyogó csillagok ezrei robbannak szét az élvezet hullámai során, az izgatás abbamaradt és csak Úrnője hangját hallotta: “Nem, nem! Ezt felejtsd el! Nincs még elélvezés, alig jutottunk túl az 5 percen! Még sokáig fogunk együtt játszani…” Fiúcskai szemei végre újra fókuszálni tudtak, lassan enyhült teste remegése és már nem feszítette oly erősen a testét borító fólia-köteléket, de farka még mindig keményen meredezett és megváltásra várt. Érezte, ahogy imádott hölgye szorosan mellé fekszik, érezte melleit a mellkasának feszülni, kezeit, ahogy lágyan megsimogatták a fejét; ajkait, ahogy apró puszikat nyomnak az arcára. Összenéztek és tudta, hogy bármit megadna ezért a mosolyért. Ő erre született, hogy ezt a nőt szolgálja, szórakoztassa és élvezetet adjon neki.

“Mehet a második kör?” - kérdezte, de persze választ egyáltalán nem várt és kezei máris fiúcska farkát cirógatták, lágyan, lassan és érzékien. Egymás szemébe nézve, saját testével némileg leszorítva fiúcska újra erősen megfeszülő testét juttatta ismét csúcs közelbe, a végén már egészen apró, szinte csak leheletnyi érintésekkel izgatva őt. Itt egy kis cirógatás, ott egy kis simítás, ezek épp elégnek bizonyultak, hogy fiúcska szemei szinte kiforduljanak, testét ökéntelenül is fel-le rángatta, hogy erősebben hozzádörgölhesse Úrnője kezeihez, de ezek mind hatástalan kísérletek voltak és csak fokozták “kínzója” kéjét.

“Csssss, még nem picim, tudom, hogy szeretnéd, de még nem. Még nem engedem! Csssss, nyugodj meg picikém. Nyugodj meg, jó kezekben vagy. Igaz ezek kegyetlen kezek, de mindez a te érdekedben történik. Így egyre hosszabb ideig tudod majd visszafogni magad és ezzel egyre nagyobb élvezetet adsz nekem.” - duruzsolta fiúcska fülébe, miközben már ismét próbálta megnyugtatni a végsőkig felizgatott testet maga alatt. Fiúcska légzése lassan ismét normálisra váltott, de addigra már szinte szédült a belélegzett lábszagtól és az agyát elborító adrenalintól. Homályos szemekkel meredt maga elé, elveszítve tér és idő érzékelését. Farka azonban még mindig meredezett, megkönnyebbülésre várt.

“Szeretnéd érezni mennyire felizgattál, picim? Hmmm? Szeretnéd tudni? Várj, máris mutatom!” - ezzel leoldotta a köteléket és levette a fiúcska orrát gyötrő cipőt az arcáról. De a bugyit még nem vette ki a szájából, helyette a két lába közé nyúlt és miután pár percig érzékien izgatta magát, nedves ujjait fiúcska orra alá tolta, hadd legyen fogalma róla, mennyire nedves a puncija. “Szeretnéd, hogy az arcodra üljek és az orrodhoz dörgöljem a nedves puncikám? Szeretnéd, ha mélyen a puncimba dughatnád az orrod és úgy élveznék el? Hmmm? Ugye szeretnéd, picim? Mert én igen. Most nincs nyalakodás, csak szívd magadba az illatom…” - ezzel megfordult és egyik lábát fiúcska feje felett átvetve lassan annak arcára ereszkedett és szinte rögtön vadul lovagolni kezdett az arcán. Ahogy végignézett fiúcska tehetetlen testén, a túlizgatott, meggyötört farkán, mely most magára hagyottan ugrált fel-alá, vértől telített, szinte lilás színben, ahogy elképzelte, a puncijához dörgölődő arcát, orrát; ezek összjátéka hatására testét tetőtől-talpig elöntő orgazmus járta át, nedvei némi pisi kíséretében vastag sugárban törtek elő puncijából, majd szinte erőtlenül rogyott le szolgája testére.

Egy ideig még élvezte, ahogy fiúcska levegőért küzd alatta, majd lassan, kegyesen felemelkedett róla és szinte nevetve nézett le szolgája meggyötört arcára. Atyáskodóan megpaskolta az arcát, majd kihúzta a szájából a pisitől és élvezete nedveitől teljesen átázott bugyit. Fiúcska mondani akart valamit, de nyelve túl száraz volt, csak némi krákogó hang jött ki a torkán. “Cssss, ne mondj semmit picim. Még nem végeztem veled. Még játszani akarok, remélem, hogy te is…” - ezzel apró puszit nyomott az ajkaira, majd lovagló ülésben a farka fölé ült és lassan, nagyon lassan elkezdte hozzádörzsölni a nedves punciját fiúcska szétgyötört farkához. A hatalom édes érzése kerítette hatalmába, punciján érezte a meredező, élettel teli farok lüktetését. “Szeretnéd, ha betenném? Szeretnél belém élvezni? Szeretnéd érezni a forró ölelését, símogató izgatását?” - ezzel teljes testével fiúcskára feküdt, fejét két melle közé szorította és kéjesen ringó csípőjével játszadozott az élvezetért könyörgő farkával. Aztán lovagló ülésben ráült a farkára és gyakorlott, izgató mozdulatokkal kezdte a végsőkig izgatni a férfit.

Fiúcska túl volt már mindenen. Szédült, nem tudott tisztán gondolkodni. Az egész teste egyszerre fürdött kínban és mámorban. Túl akart lenni ezen az egészen. De nem kapott még engedélyt az élvezetre és a pálca érintésére sem vágyott, tudta, milyen valós kínnal jár az és ott aztán nem társult az egészhez semmi élvezet sem. Próbált összpontosítani és nem elélvezni. De ez borzasztóan nehéz volt, úrnője puncijának érintése a farkán minden élvezetek csúcspontja volt. Háromszor kellett lényegében megerőszakolnia az elméjét és a testét, hogy visszafogja az orgazmusát. Addigra teste minden izma megfeszült, kapkodva szedte a levegőt és úgy érezte, rögtön felrobban túlhevült teste. Úrnője egy utolsó, végső, vad tempóra váltott, most már ő is önkéntelenül az élvezet mélységeibe merülve, amikor végre megkapta az engedélyt. Leírhatatlan erővel tört fel belőle az orgazmusa. Teste utolsó erejével vonaglott kötelékeiben, ahogy farka az utolsó csepp ondót is kilökte magából. Csak arra emlékezett, hogy mélyen és érthetetlenül hörög valamit, miközben Úrnője élvezetének sikolyait hallja. Aztán elsötétült előtte minden…
Amikor újra magához tért, már nem volt befóliázva, de még mindig az ágyon volt. Imádott hölgye mellette feküdt, félig felkönyökölve és széles mosollyal nézett le rá. “Hát magadhoz tértél? Legalább 15 percre kiütötted magad. De gratulálok, 3 perccel megdöntöttük a rekordunkat. Ezért kapsz egy jutalom puszit” - ezzel hosszan és érzékien megcsókolta őt. Fiúcska visszacsókolt és szorosan magához szorította a Nőt. Ezekért a pillanatokért minden szenvedés megérte és tudta, hogy senki más ölelésében nem lehetne ennél boldogabb…