Az előkészületek és a várakozás

Izgatottan feszengtem autóm kormánya mögött.Pedig látszólag semmi különös nem volt a helyzetemben. Akár egy átlagos nap is lehetne, ahogy behajtok a forgalmas bevásárlóközpont parkolóházába.

Csakhogy ma nem a szokásos bevásárlás volt utam célja, hanem egy találkozás. Úrnőmmel való első személyes találkozóm. Kapcsolatunk eddig online szeánszokra korlátozódott. Rövid levelezés után kijelentette hogy igényt tart a szolgálataimra. Az első web-szeánsz előtti napon már alig tudtam aludni pár órát. Arra utasított hogy 10 órakor legyek készenlétben: lépjek be a chatbe, a betűket állítsam a legnagyobbra hogy messzebbről is lássam az instrukcióit, kapcsoljam be a szoba közepére irányított webkamerát. Ezután vetkőzzek anyaszült meztelenre, álljak a szoba közepére terpeszállásban, a fejem mögött összekulcsolt kezekkel.

Előtte a mellbimbóimra két erős csipeszt kellet csíptetnem, a csipeszekre egy-egy súlyos fémkarabírnert csatolnom, a két karabínert pedig összekötnöm egy fémlánccal. A lánc túl hosszú volt ezért duplán kellett átvezetnem a karabínereken.

Miután így feldíszítettem magam, megállapítottam hogy ez nem is olyan fájdalmas, bár a karabínereknek és a láncnak már érezhető súlyúk volt. Mikor felvettem a szoba közepén a megadott pózt akkor kissé már elbizonytalanodtam. Mivel a csipeszeket és a láncot nyugalmi testhelyzetben raktam fel, mikor összekulcsoltam a kezeimet a fejem mögött a lánc megfeszült és hirtelen erősebb lett a fájdalom.

Várakoztam a szobám közepén. Meztelenül, a mellbimbóimon lánc fityegett, és az asztalról a webkamera apró gonosz szeme fixírozott - bár azt nem tudhattam hogy szerény produkcióm megjelenik-e valaki más képernyőjén, vagy csak magányosan szenvedek. Nem láttam az órát de úgy éreztem hogy legalább tíz-tizenöt perce álldogálok.

A mellbimbóim úgy éreztem mindjárt kiszakadnak a helyükről. Most már iszonyatosan fájt. Mikor jön már? Jön egyáltalán? Meddig kell még így állnom? Még legalább öt percig szenvedtem így.

"Szia."

Jelent meg egy hatalmas felirat a képernyőmön. Oh, végre itt van! Elkezdődött amire vártam, amiről hónapok óta fantáziáltam. Egy domina játékszere lettem...
Vagy várjunk csak... Nem jelent meg újabb üzenet a monitoron. Éreztem hogy egy magányos izzadtságcsepp indul meg a hónom aljától lefelé az oldalamon. Nagyon szenvedtem de nem mertem megmoccanni. Újabb óráknak tűnő percek teltek el. Talán már az arcomon is tükröződött min megyek át mert villant a monitor:

"Nagyon szenvedsz már?"

Bólintottam egyet. Nem használtunk mikrofont.

"Nem bánom, megszabadulhatsz a lánctól."

Azonnal a csipeszek felé nyultam mikor...

"!!!!!!!!!!!!!!"

Megállt a kezem a levegőben.

"Ne így!
UGRÁLJ!
Leesik az majd magától. :)"

Csörgött a lánc ahogy ugrálni kezdtem, himbálódzott fel-le, és rángatta a csipeszeket. Hitvány csöcseim is leszakadnak mindjárt, úgy éreztem. Aztán az ötödik vagy hatodik ugrásnál a bal mellemről lecsúszott a csipesz, a lánc és a karabínerek súlya pedig erősen megrántotta a jobb bimbómat. Nyögtem egyet és a következő ugrásnál az egész kompozcíó csörömpölve a földön landolt.

-----------------------------------------------

Betolattam a parkolóház egyik félreeső sarkába, háttal a fal felé. Kiszálltam és körbepillantottam. Délelőtt tíz volt, még kevés kocsi állt odabent, de azért már volt kisebb mozgás. Felnyitottam a csomagtérfedelet és előrehajtottam a hátsó üléseket, majd bemásztam a csomagtartóba .Ferdehátú kocsim volt, a csomagtérajtóval együtt felnyílt a hátsó szélvédő is, így könnyű volt a bejutás.

Ezután le kellett vetkőznöm. Elég félhomályos volt a sarok és éppen csend volt de ez nem nyugtatott meg. Mi van ha a biztonsági őr meglátta a kamerákon keresztül ahogy éppen bemászok hátulra? Talán már úton van hogy ellenőrizze a helyzetet... Lassan megszabadultam az összes ruhámtól és a hátsó ülés elé helyeztem őket. Közben próbáltam óvatosan helyezkedni: egyfelől hogy a lehető legkevésbé kelljen felegyenesednem, nehogy meglássanak, másfelől ügyelnem kellett rá hogy az indulás előtt felhelyezett análplug ne csússzon kis a fenekemből.

Miután meztelen voltam elhelyezkedtem úgy hogy a lábfejeim a csomagtartó két hátsó sarkában voltak, nagyjából a hátsó lámpák mögött. Felcsatoltam a két bőr bokapántot, majd a rajtuk lévő fémgyűrűket a csomagrögzítő karikákhoz rögzítettem karabínerekkel. Ezután a csípőmet amennyire lehetett előretoltam majd hanyatt dőltem az előrehajtott hátsó ülésekre. Úrnőm kérte hogy tegyek fel egy szemtakarót hogy ne nézelődjek fölöslegesen. Ezenkívül volt olyan nagylelkű hogy egy takaróval elfedhettem a felsőtestem az akaratlan nézelődők elől - viszont deréktól lefelé nem takargathattam magam. Kezeimet a fejem alá helyeztem és vártam.

Itt terpesztek a saját kocsim hátuljában, meztelenül, egy dugóval a seggemben, felhúzott combokkal. Ha valaki felnyitná a csomagtartót szép kis látványban lenne része. Futott át az agyamon mikor közeledő motorzúgást hallottam.