Egy csicska álma 1.

Itt térdelek Istennőm előtt, ruha nélkül, egy szál nyakörvben és erényövben. Úrnőm egy fotelba ül. Csodálatos lábain fekete, vékonypántos tűsarkú szandál van. Lopva emelem tekintetem, hogy csodáljam őt. Csak egy lopva nézek fel egy pillanatra, de látom, hogy Úrnőm és Istennőm farmen miniben és egy fehér felsőben van. Azonban észrevette, ahogy tekintetetm a lábfejéről felemeltem. Úrnőm feláll és elémlép. Bal kezének ujjával felemeli atz államat, majd lekever két nagy pofont, miközben rámkiált:
- Szaros csicska! mit képzelsz! Ki engedte meg, hogy rámnézz, Te kis féreg?- És azzal kapok még két pofont.
-Felej, csicska! Megnémultál?
-Nem engedte meg, Istennőm!- feleltem.
-Akkor hogy merészeltél rám nézni az engedélyem nélkül?
-Istennőm! Bocsássa meg csicskájának, hogy fegyelmezetlen volt!
- Hmmm... Bocsássak meg? Na, azt már nem! Hibáztál, amiért büntetést érdemelsz, szaros csicska.
- Fordulj meg!- Utaított Úrnőm.
Megfordultam. Így a fallal szembe kerültem, amin egy nagy tükör volt. Láttam, amint Úrnőm a szekrényhez lép és elővesz egy korbácsot.
-Szóval, fegyelmezetlenségedért büntetést kapsz. Tedd a tarkódra a kezed, csicska!
Tarkóra tezsem a kezem. Úrnőm mögém áll, majd elkezd korbácsolni. Lassan kezdi el, majd szépen növeli a csapásokat és azok erejét. A tükörben látom arcát, amin lenéző mosoly és egyben öröm látzik. Élvezi szenvedésem. Minden eggyes korbácsütéssel szinte egyre hergeli magát és még erősebenn üt.
Egyre nehezebben tudok egyenes maradni. Fájnak az ütések, ugyanakkor szívemet öröm hatja át, mert Úrnőm, az én Istennőm örömét leli.
Aztán abbamaradnak az ütések.
Úrnőm visszaül a fotelba és utasít. - Csicska, lábhoz!
Én megfordulva térden csúszva eléjárulok és úrnőm elé a földre borulva várom utasításait!
- Gyerünk csicska! Hódolj csodás lábaimnak! De vigyázz! Egy rossz mozdulat és cafattá verem a segged és a hátadat, te féreg..
Azzal kicsit közelebb mászok Úrnőmhöz és elkezdem csókolni a szandálját. Úrnőm kegyes hozzám és keresztbe teszi csodás lábait. Megcsodálom csodás lábait, kreol bőrét, szép lábujjait. Kedvem lenne végigcsókolni, de a szám elé került szandál talpára koncentrálok. Nyelvemet kissé kinyújtva elkezdem nyalni Istennőm szandáljának talpát. Lassan, módszeresen haladok körbe-körbe. Aztán elindulok a sarka felé.
- Helyes, csicska! Látom, felkészült vagy. A gyenge fos agyaddal rájöttél, hogy a szandálomnak sarka is van.
- Köszönöm Istennőm!- Válaszoltam. Nem kellett volna.
Úrnőm egy kisebb láblendítéssel rúgott szájba.
- Ki engedte meg, hogy pofázz, csicska! A cipőmre koncentrálj! nyalj és ne ugass!
-Bocsánat, Istennőm!- hebegtem.
Úrnőm előrehajolt és és ismét lekevert két pofont. Majd még kettőt.
- Kussolj és folytasd, te féreg!
Ép folytattam volna, amikor megszólalt a csengő.
- Várj csicska! Vedd fel a pozíciód és így várj!
Azzal felállt és elindult az ajtó felé.