A cuckold bosszúja

A varázshegy befúródott mindenkori helyére,
A tüzelő kéjbár lángoló nedvébe,
Izmok s körmök szorításában izzadtság leve,
A rács nem nyílik, csak a szubmisszív heve.

Vágyakozó tekintet, mélabús fájdalom,
Csak három lépésre az ambivalens ártalom,
Ó, ha te lehetnél ott, nagy, kőkemény faszoddal,
S nem egy idegen, ki játszik a bajoddal.

Buja oldalpillantás a rács fájdalma mögé,
A test vagy lélek von nagyobb bástyát szíved köré,
E pillanat vesszen hamar vagy tartson örökké,
Ne álljon a zárt rács többé kettőnk közé.

S az affektált szarvak, vaskos bikacsökké válnak,
Idegen s gyönyöre tárgya lassan megválnak,
A jól megszokott tekintetek egymásra várnak,
S ekkor a test és lélek neki ugrik egymásnak.